Gyermeki helyzetkép - 2017

Azt, hogy egy-egy gyermek miként élte meg az előző évet, az aligha lehet egy általánosítható adat. Azért egy általános felmérés, illetve jelentés mégiscsak mondhat valamit. Aztán meg azok is, akik hozzáfűznek valamit. Így a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány felmérését, illetve az ebből készült jelentést is érdemes elolvasni. Biztosan lesz olyan, aki elégedett lesz a jelenlegi helyzettel, és lesz, aki nem.

Sok adat erősen viszonyítási alap kérdése. A rádióban, nem is ezzel a jelentéssel kapcsolatban, hallottam olyan véleményt is, hogy a funkcionális analfabéták számán sem kell problémázni. Elvégre a középkorban általános analfabétizmushoz képest kifejezetten előre léptünk. Sokak számára talán a gyermekek jog-helyzete is ilyen. Mert akkor, ha elég mélyről nézünk felfele, akkor a bányászó béka alja is az egekbe szökő magasságban lehet. De ettől függetlenül sem minden adaton kell feltétlenül elkeseredni. Bár némelyiket látva nem ártana pár könnycseppet elmorzsolni. Azon például, hogy a családjukból kiemelt gyermekek harmada az anyagi problémák miatt kerül veszélyeztetett helyzetbe. Ami több dolgot is sejtet. Az egyik az, hogy a gyermekek helyzetét megítélők fejében elég erős az anyagiakat előtérbe helyező diszkriminációs szemlélet. Miközben cseppet sem vígasztaló, hogy a helyzet indokoltsága esetén igen jelentős szegénységet gyaníthatunk megjelenni a családok szintjén. Ami a magyar közmunkaalapú társadalom csődjeként is kezelhető. Jelezve, hogy a családok szintjén cseppet sem jelent megoldást az egy-egy családtagot érintő kötrabszolgaság.

Egyébként talán ettől, pontosabban a családi krízisektől sem teljesen függetlenek a gyermeki öngyilkosságok. Statisztikailag gyakorlatilag részletkérdés, hogy számszerűen hányan követnek el gyermekkorban öngyilkosságot. Különösen, mert az öngyilkosságok mögé nézve, többnyire nincs valós halálvágy a kísérletek mögött. Még felnőtt korban is nagyon sok öngyilkosság valójában baleseti halálnak tekinthető. Olyannak, ami figyelmeztetésként, figyelelemfelkeltésként indul. De a mentőnek elvágott erekkel telefonálóhoz nem ér oda időben a kocsi, a figyelmezető önakasztást elkövető, gyógyszert beszedő gyermek anyukája aznap kerül dugóba, vagy késik bármi miatt otthonról. Esetleg a cselekedett hibás mérlegelése, netán egy kivagyiságból elkövetett tett vezet a halálhoz.

Valamiért a jelentés kapcsán kiemelendőnek gondolták, és a sajtóanyag-verzióban is külön jelezték, hogy a szakmunkástanulók fele, a gimnazisták ötöde nem olvas soha egyetlen könyvet sem. Amely megfogalmazás azt jelenthetné, hogy mesekönyvet, illetve elektronikus műveket sem. Amelyről több dolog az eszünkbe juthat. Az egyik az, hogy a gyermekek az általános iskolából kerülnek a középfokú képzésbe. Ha tehát az utóbbit megtöltő korosztály nem olvas könyvet, akkor ez azt jelenti, hogy az olvasás élményszerűségét már általános iskolában elrontják. Amelyben aligha kerülhető meg az a kérdés, hogy milyen irodalom az, amelynek ismeretét elvárják az általános iskolai képzésben. Magam közel egy évtizede írtam arról, hogy a gyermekeket megszólító, szórakozást nyújtó művekkel kellene megszerettetni az olvasást.

Akkor, egy neveléstudományi konferencián, ez korántsem volt a legnépszerűbb gondolat. Ahogy az szintén közel évtizede írt szakdolgozat sem volt a legnépszerűbb, amelyet nem én írtam, de Harry Potter történeteinek pedagógus-szereplőit elemezte neveléstani alapon. Azok részéről sem, akik a nem oly rég lezajlott tanártüntetések kapcsán szakértőként szólaltak meg. Ugyanakkor nem olyan régen a rádióban szólalt meg egy tanár, aki nagyjából szintén azt mondta, hogy nem kellene annyira viszolyogni sem Harry Potter történeteitől, sem Rejtő műveitől. Az utóbbiak valószínűleg továbbra is alkalmasabbak az élménytár bővítésére, mint a veretes, de a hétköznapok szempontjából inkább unalmas könyvek. Minden maradék tisztelet fenntartásával az olyan szerzők, illetve műveik iránt, amelyet nagyjából a tizedik oldal után hajít be valaki a sarokba. Mindamellett, a gyakorlat az, hogy az említett korosztály meglehetősen sokat olvas. Akár a közösségi média termékeit is. Amelyet lehet sekélyesnek, zárt körűnek, nyelvészetileg zavarosnak bélyegezni. A hatását elvitatni azonban kár lenne. Akkor sem, ha a hírportálok, internetes pletykarovatok stílusa aligha vethető össze Jókai műveivel. Egyébként érdekes lenne tudni Homérosz véleményét a későbbi korok szerzőinek műveivel kapcsolatban. Talán rá sem jönne, hogy irodalmi alkotások.

De mindez, értelemszerűen korántsem az említett jelentés teljességét fedi le. Korántsem lenne érdektelen, ha a pedagógia, az iskola, vagy akár a gyermekekkel kapcsolatos történések bármely szereplője elolvasná. Képet kapva arról, hogy mi a helyzet a gyermekek szexuális nevelésével, esetleges bántalmazásával, illetve a felnőtt társadalom hozzállásával, olykor hozzá nem állásával kapcsolatban.

Andrew_s