Jön a hideg!

Jön a hideg! Szinte óráról órára ezt halljuk. Figyelmeztetésként, vagy a külvilágtól óvó figyelmeztetésként. Azt azonban elfelejtjük sokszor, hogy a víz nem mínusz húsz fokon fagy meg, hanem már jóval melegebb körülmények között is gyárthatunk jégkockát. A kihűléses halálhoz pedig szintén nem kellenek ilyen kemény fagyok. Ahogy az eddig elhunytak példája is mutatja.

Mert eddig nem voltak rekord-hidegek, de fagyhalálban már sikerült jobban teljesíteni, mint egy éve. Ráadásul úgy, hogy a kihűlés miatti halálok egyharmada olyanokat ért utol, akiket a saját lakásukból vittek el temetni. Ami nem éppen annak a járványosan elharapódzó jólét legbiztosabb jele. A közönynek, a szegénységnek ellenben annál inkább jeleként szolgálhatnának ezek az esetek. Míg más hírek arról a társadalmi környezetről szólnak, amelyben a fenti adatok „megszületnek”. Mert rendre olvashatók azok a tudósítások, amelyek a tüzelésre alkalmas gallyak összeszedése elleni heroikus küzdelemről szólnak. Ahogy legutóbb Leveleken sikerült egy hős mezőőrnek megakadályozni azt a gigantikus falopást, amelyet egy magányos nő elkövethetett. Ami, tekintettel a vélhető mennyiségre, és a külső hőmérsékletre, nem is lehetett valami hatalmas mennyiség.

Ettől függetlenül teljesen érthető, ha betartják, illetve betartatják azt a törvényt, amelyet elég egyszerűen fogalmazva, de már Mózes is hurcolt a kőtáblákon: Ne lopj! Mert az nyilvánvaló, hogy önkényesen eltulajdonítani a másét nem illik. Alkalmasint törvényileg biztosítva sem illene. S azt hiszem, hogy itt van az alapvető probléma. Ott, hogy szinte biztosak lehetünk: ha a kormánypárt bármely vezetője faágakat akarna gyűjteni, akkor születne rá törvény. Olyan törvény, ahol ezt bárhol lehetővé tenné. Megmagyarázva, hogy ez csak az ott lakók érdekében történik. Valamint akkor nem egy negyvenes nő jelenne meg a színen, hanem mindenen keresztülgázoló lánctalpas erőgépek, a gallyak mellé pedig a fél erdőt is vinnék. Törvényesen. Ha kell, akkor rendőri segédlettel. Mondjuk, a tűzveszély csökkentése érdekében. Szóvivői nyilatkozatokkal, és a meg nem kérdezett szavazók legnagyobb megelégedésére. Legfeljebb az, aki nagyon hangosan kérdezne, az elindulhatna éjszaka a létráját keresni.

Azzal sem lenne természetesen probléma, hogy parlamenti interpellációk szülessenek az illetékes miniszternek alányalva és alákérdezve. Akár a Fidesz, de inkább a KDNP köreiből. Ahol nyilván van az a mennyiségű pénz és pia, ami ezt elviselhetővé teszi. Mármint a kérdezőnek. Akinek a fogyasztása majd belekerül a nagy kalapba. Abba, amiből az előző elszámolási évben mintegy másfél milliót költött a KDNP frakciója szeszes italokra. Valószínűleg a keresztényi szerénység és az önmegtartóztatás jegyében. S természetesen a választók kizárólagos érdekeit tartva szem előtt. Bár ez utóbbira aligha kell tekintettel lennie egy olyan politikai formációnak, amely egy másik párt szatellit-szócsöveként került be az országgyűlésbe. Amelynek épületét valószínűleg jobban fűtik, mint azokat a lakásokat, amelyekben emberek fagynak meg.

Azért mindenesetre bíztató, hogy még a KDNP-s színekkel leöntött politikusok között is van, aki különvéleményt képvisel. Mint, például, a III. kerület polgármestere.

Andrew_s