Személyhívók szinkron-bumja Libanonban

Egy, technológiailag sem érdektelen hírt fújt be a Közel-Keletről az internet szele a reá nyitott ablakon. Nyilván jönnek majd idővel az interpretációk, magyarázatok. De az szinte biztos, hogy komoly szervezésre utal, ha egy zárt csoportban használt személyhívók gyakorlatilag egy időben elpukkannak, felrobbannak, önmegsemmisülnek. Márpedig a Hezbollah háza táján pont ez történt.

A hírt egyébként a Közel-Kelet Izrael-barátnak egy cseppet sem nevezhető forrása is közli. Először nyolc, majd legalább kilenc halottról számolva be az AlJazeera oldalain. A libanoni egészségügyi miniszterre hivatkozva. S külön kiemelik, hogy egy lány is az áldozatok között van. Akihez nyilván egész véletlenül került egy olyan eszköz, amit különben a terrorszervezet tagjai használtak. Miközben felrémlik, hogy az ominózus, október 7-i támadás izraeli áldozatai között is voltak lányok, nők, hölgyek. Olyanok is, akiket megcsonkítottak, megerőszakoltak, megöltek, illetve megkínoztak, megaláztak, majd eléggé ripityára vertek ahhoz, hogy a koponyacsont szilánkjaiból vett DNS-mintával lehessen biztosan azonosítani.

De erre a kis kitérőre csak azért tértem ki, mert az AlJazeera is emlegeti a gázai háborút a libanoni hír kapcsán is. Melyet a Hezbollah illetékese az izraeli akciók közül a legnagyobb biztonság-sértésnek titulált. Ami több szempontból is igaz lehet. Azzal ugyanis, hogy kapásból Izraelt vádolja meg a személyhívó-akcióért, hallgatólagosan elismeri, hogy az izraeli szolgálatok ezt végre is tudhatták hajtani. S ezzel kapcsolatban ismét kiemelném, hogy egy zárt terrorszervezet tagjai esetében. Ráadásul elég tömegesen, ha a miniszter, Firass Abiad, 2750 sérültet emleget.

A személyi sérüléseken túl természetesen az akció pszichológiai hatása sem lebecsülendő. Mert ezeket a robbanó-hívókat elő kellett állítani, oda kellett juttatni, a terrorszervezet tagjaihoz is. Ami óhatatlanul azt is üzeni, hogy a szolgálatok ott vannak a szervezetben. Látnak, hallanak, és tevékenykednek. Így érthető, ha biztonsági problémákat emleget a szervezet.

Miközben technikailag sem lehetett minden kihívástól mentes a megoldás. Mert a kapcsolási rajzok ismerete nélkül is el tudom képzelni, hogy az akkumulátor töltöttségét figyelő komponenst szoftveresen ki lehet iktatni. De ebben az esetben az akkumulátor valószínűleg változó időkben, és nem használat közben durran el. Márpedig ezek a kütyük valószínűleg a használó zsebében, kezében szálltak el. Ami kicsi, de hatékony töltetett, és igen komoly időzítést tételez fel.

S igen. Továbbra is együtt tudok érezni az esetleg ártatlan, a terrorszervezettel semmilyen kapcsolatban nem álló, egyik szervezetet sem, és hallgatólagosan sem támogató áldozatokkal, illetve családjukkal. De továbbra sem gondolom, hogy a terrorizmus, az emberek elrablása, megkínzása, illetve az ezek mögött álló szervezetek támogatása olyan attitűd lenne, amivel együtt kellene éreznem. Akkor sem, ha az akárcsak közvetett, információs, illetve informális támogatást adók egyikét ENSZ-nek hívják. Az adott helyzetben pedig inkább arra hajlok, hogy elismerjem az izraeli szolgálatok teljesítményét. Amivel üzent a Hezbollahnak, de a többi hasonló társaságnak is, hogy azok is érezzék a törődést.

Andrew_s