 |
| Fotó: MTI / Illyés Tibor |
Az Európai Parlament
alapvetően kiosztott egy taslit a magyar kormánynak. Ezt lehet szépíteni,
illetve mesedélutánokon enyhíteni. De alapvetően megszavazták a magyar kormányt
elítélő Sargentini-jelentést. Ehhez képest a lakosság békés dagonyában ücsörög,
és békésen viseli, hogy a regnáló hatalom hülyének nézi. Mert mi mást is tenne?
A recept bevált, tehát alkalmazza.
Az egyik pontja a
kommunikációs cunaminak az, hogy egy hosszabb, talán megszeppenésnek is
feltüntethető szünet után elindították annak a vitáját, hogy a lehetséges ötből
három pofon küldte-e a padlóra, vagy a negyediket is rámérték-e az
Orbán-kormányra. Mert azon polemizálni, hogy az említett jelentést a
tartózkodókat figyelembe-véve vagy azt kihagyva szavazták-e meg, aligha más
jellegű vita. Nem a jelentés tényeit, megállapítását cáfolja, hanem a politikai
következmények mértékén rugózik. Egyébként a kormány propagandája még ebben is
ellentmondásosnak tűnik. Az egyik pillanatban el sem fogadják a szavazás
végeredményét, míg a másikban a szerintük meg sem történt szavazást akarják
megtámadni az Európai Bíróságon. Úgyhogy Orbán szerint nem is kaptak taslit, de
azért feljelentik a verekedőt. Egy vidámabbra részegedett kocsmaközönség ennél
kevesebbre harsány közröhejjel reagálna. Valószínűleg. A politikusok azonban talán
munkaköri kötelességből morózusak. Nem röhögik körbe Orbánt.
Talán Szijjártót sem. Pedig
Orbán egykori csicskása igazán minden t megtesz a nagyérdemű szórakoztatása
érdekében. Közben kicsit kamuzik is. De ez nála valószínűleg munkaköri
kötelesség. Most minden esetre beleállt. A politikai szószékbe. Tudom, arra
inkább ráállni szoktak. Mint a hordóra. A mintacsicska meg is tette. A maga hordószónoklatát
az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának az ülésén. Kijelentette, illetve inkább bejelentette,
hogy „egyes tisztségviselők nemrég
képtelenségeket állítottak Magyarországról, és ezek nem voltak mások, mint
hazugságok”. No jó. De cáfolta a kormánypropaganda a Sargentini-jelentés
hetven-valahány pontját? Noha valószínűleg meg lehetett volna tenni. Akár
írásban is összerakva a manipulálatlan jelentésben leírtakat, és annak tételes,
bárki által ellenőrizhető adatokkal alátámasztott cáfolatát. Az uniós
kommunikáció azonban nem ettől hangos. Így aztán a kormány, egykor a forint
bedöntésében is jeleskedő, külügyminisztere nagyjából olyan teljesítményt
produkált, mint az internetes fórumok fizetett trolljai.
Azok, akik abban a
pillanatban elkezdenek másról beszélni, személyeskedni, amint tények
felsorolását kéri tőlük valaki. Amikor nem fogadja el valaki vitának azt, hogy
szerintük Orbán szent, igazmondó, és csalhatatlan. Amiből következik, hogy a
normális magyar ember Orbán fenekét nyalja, és a szavain csügg. Pókháló
helyett. Mert az utóbbi a fejében van. A trollnak. Meg a magyar külügyérnek.
Dúsan elfedve a valóságot, ami egy pillanatig nem hagyja magát zavartatni. Ahogy
Szijjártó sem a valóságtól. Mert azt mondta ez a bátor ember, hogy „a magyarok véleményét mi képviseljük, hiszen
mi nyertük a választásokat”. Amiből legfeljebb az következik, hogy
Szijjártó troll-üzemmódba kapcsolva kifejtette: csak az a magyar, aki rájuk
szavazott. Mert egyébként a többség, mint tudjuk, és bármikor ellenőrizhetjük:
nem a Fideszre szavazott. Valójában az ellenzék megosztottsága segítette a
hatalomba a Fideszt és nem a többségi szavazatok.
Miközben elég sokan
otthon maradtak. Azaz tartózkodtak. Ha azt a logikát követjük, amit Orbán a Sargentini-jelentés
kapcsán, akkor a szavazáskor otthon tartózkodók szavazata is beleszámítana a
végeredménybe. Ebben az esetben, a teljes szavazásra jogosultak halmaza alapján
kellene számítani a Fidesz szavazáskori támogatottságát. Ami alapján igencsak a
lakosság kisebbsége juttatta ilyen mértékű hatalomhoz. Különösen úgy, hogy a
határon kívüli szavazatok kapcsán a nyugati munkavállaló láthatóan kevesebb
ajnározást kapott, mint a környékbeliek. Holott az előbbiek tudhatóan
milliárdokat utalnak haza, míg az utóbbiak tudhatóan milliárdokba kerülnek az
államnak a különböző támogatási csatornákon keresztül.
A jelenleg is
hullámokat vető gazdasági exodus fényében különösen érdekes Szijjártó azon
kijelentése, miszerint a „magyarok
országa boldog, és büszke az ezeréves történelmére, a keresztény kultúrájára és
hagyományaira”. Mármint a boldogsági rész. Tekintve, hogy tíz-, illetve
százezrek a lábukkal szavaznak az ellenkezőjére.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése