Conteo – Izrael-Hamasz-Irán-Ukrajna

Az 1987-ben, Gázában alapított Hamasz tegnap, 2023. október 7.-én támadást indított Izrael ellen. Ezt tudjuk. A hírek folyamatosan érkeznek. A híreket meg sokan magyarázzák, értelmezik szerte a neten. Nem egyszer olyanok is, akiknek aligha van több információjuk a történésekről, mint bárki másnak. Így legfeljebb egy emeltebb ívű conteo mentén magyaráznak. Amiből itt is következik egy, Vagy mégsem.

Az ismert, vagy éppen csak felkapott, egy-egy médiumszálacska mentén ismertebb magyarázók sem mehetnek el persze néhány olyan adat mellett, amit akár tényként, de legalább is erős sejtésként kezelhetünk. Az egyik ilyen az, hogy több ezer rakétát lőttek ki Izraelre, és kisebb-nagyobb fegyveres csoportok is átlépték az izraeli határt. Túszokat hurcoltak el, foglyokat ejtettek. Az izraeli erők pedig megindították a saját hadműveleteiket.

Az áldozatok száma szinte tudósításonként változik, ahogy a túszok, fogságba esetettek számát is inkább csak becsléssel merném illetni. De a túszejtés tényét mindkét oldal elismerte. Aziránt meg vannak fenntartásaim, hogy önálló, a kajapénzből felfegyverkező önképző csoportok egyszerre megvilágosuló, és spontán, kiszámíthatatlan tevékenysége tűnik összehangolt tevékenységnek. A fegyverek eredetét illetően az általános vélelem az, hogy Irán szánta meg a Hamaszt pár kevésbé humanitárius segélycsomaggal.

Mely pontnál, mármint a fegyvereknél, mindjárt le is ragadhatunk kicsit. Egyébként mindkét oldalon. Hol jobban, hol kevésbé. Irán, mint fegyverszállító, neve nem csak a Hamasz kapcsán juthat az eszünkbe. Az Irán és Izrael közti, a Natanzban működő urándúsító körül is kiéleződött, konfliktus sem újdonság. De emlékezhetünk, például, arra is, hogy az Orosz-Ukrán háború kapcsán is emlegették, mint Oroszország drón-, illetve rakéta-szállítóját. Ha esetleg a Hamasz operatív központjain kívül, vagy a túszok kímélése okán részben helytettük is iráni célpontokat is támadna Izrael, az Oroszországnak is fájhatna. Ha nem kezdett volna tárgyalni Észak-Koreával is.

A túloldalon ugyanakkor ismert, hogy az USA tradicionálisan támogatja Izraelt. Ahogy azonnal megjelentek az ilyen irányú megnyilvánulások a mostani támadások kapcsán is. Mely támogatás egyáltalán nem mutat olyan kifáradási tüneteket, mint amilyen az ukrán fronton elégő dollármilliók okán esetleg előtérbe kerülhetnek az USA-ban, de akár Nyugat-Európa országaiban. Ha tehát nem egy napok alatt lezajló konfliktus alakulna ki a Közel-Keleten, akkor az az ukránoknak is fájhat. Ha pedig ez egy koreai jellegű, Ukrajnát akár a Krím határainál kettéosztó békét hozna közelebb, akkor ez Zelenszkijnek különösen fájhat. A haszonélvezők között pedig ott találhatjuk a szélső-jobb szerveződéseit Európában. A korántsem homogén, de rámutatással akként kezelhető "arabok", s az eddig sem éppen problémamentes integráció-viszonyok okán.

Andrew_s

Sírjunk a Nobel-dijért

Svédországban, a Nobel-díj ügyében, eredményhirdetés volt, és ennek során eleddig két újabb magyar származású díjazott lett az eddigiek sorában. Nem célom sem Karikó Katalin, sem Krausz Ferenc munkásságát feszegetni. Azt sem, hogy a díj odaítélésében mennyi a szubjektív, a döntést meghozó bizottság tagjai is emberből valának, tényező. Azonban a vízcsapból is csörgedező melldöngetés már egy másik kérdés.

Gyakorlatilag minden médiumban előtörtek a habos-babos lózungok, a nemzeti büszkeség gőzfelhői. De a magánmegnyilvánulásokban is feltünedeztek az olyan hangzatos szövegek, hogy erre aztán mindenkinek büszkének kell lenni, mert különben szégyellje össze magát bárki is. Nézzük meg alaposabban, hogy mire is kell büszkének lenni? Nézzünk rá akár a régi, akár az új díjazottak előzménytörténetére? Előre bocsátva, hogy a kutatás egy tipikusan önjutalmazó tevékenység. Kutatónak lenni jórészt kíváncsiságot jelent, és az eredmények publikálásával mérik, amire a pályatársak jó esetben csettintenek. Mely csettintések sorában a Nobel-díj egy kétségtelenül hangos záróaktus.

A korábbi magyar származású díj-nyertesek nem kis része olyan eredményekért kapott Nobel-díjat, amelyet nem Magyarországon értek el. Az sem ritka, hogy olyanokért döngetnek mellett jelenleg, akiket előtte gondosan kiutáltak, elüldöztek az országból, illetve ellehetetlenítettek a hazai tudományban. Olykor „csak” a munkájukhoz szükséges feltételek hiányoztak. Ez igaz akkor is, ha erre mostanság azt szokták mondani, hogy „de itt jártak iskolába, itt indultak”. Mely utóbbit kár is lenne tagadni.

Mert tényleg kár lenne vitatni, hogy az iskoláik nagy részét Magyarországon abszolválták a díjazottak. Tehát a büszkeség annak szól, hogy az ország, ha véletlenül nem üldözi el, megtartani akkor sem tudja a tehetségeit. Egy olyan képzési, majd tudományos minősítési rendszerre büszke tehát az ország, ami alkalmatlan arra, hogy az értéket megtartsa, helyén kezelje.

Így áll, hogy a most büszkék egy olyan országra büszkék, amelyik egyszerűsítve a fentieket közvetlenül, vagy közvetve, de elnyomja, elüldözi a tehetségeit. Nagyban és kicsiben egyaránt. Régen és mostanság egyaránt. A feltörő büszkeség tehát valójában hozsanna a „légy jobb, és gebedj meg” szemléletnek. Ezen nem tapsikálni, hanem sírni volna érdemesebb.

Andrew_s

A diáktüntetés margója

Volt egy diáktüntetés. Igen, volt. Ha tetszik pipa. Diáktüntetés volt. A kormány maradt. Aligha véletlenül.

A tanárok száma nagyjából ismert az országban. A diákok száma szintén nagyjából ismert az országban. A tüntetéseken résztvevők száma elég jól becsülhető. Így a tanárok, illetve a tanárok képviseltsége is a tüntetéseken. Melyeken, ha jól sejtem, akkor érdeksérelmileg a tanárok, jövőképileg a diákok lennének az érintettek.

Ezen az alapon az érintettek 80-90 %-a a távollétével tüntetett a tüntetés ellen. S nem először, hanem szinte mindegyiken a közelmúltban.

Így, társadalmi, szakmai, és érintettségi alapon az állítólag érdekeltek sem érdekeltek ezekben a megmozdulásokban.

Andrew_s

Meglepő-e a hűbérúri nyaralás?

Van az úgy, hogy az ember nem érti, hogy bizonyos hírek, gesztusok nyomán miért kapja fel a fejét valaki. Bárki, aki az eltelt évtizedet, és egy kicsit Magyarországon töltötte, látta belpolitikai történéseket, és nem funkcionális analfabéta. A vakhittel élők természetesen kivételek. Nekik az Ungár-villa titka nem tétel.

Alkalmasint persze egyébként sem lenne tétel. Pontosítok. Nem kellene, hogy tétel legyen. Elvégre miért ne lehetne valakinek, illetve a bármely családnak Opatiában nyaralója. Mármint akkor, ha sikeres vállalkozó, és az utolsó fillérig bevallható, bevallott és vállalható jövedelemből kuporgatta össze. Az, hogy az Ungár-családnak van arrafele egy villája normális esetben a „na bummm, és akkor mi’an” tipikus esete lenne. De... Csak előkerült egy video, amin Orbán Viktor villahasználónak látszik.

A történet másik oldala, hogy a villa pro papiro Ungár Péter nővéréé. S mit ad Isten, Ungár Péter egy papíron ellenzéki párt, az LMP, erős embere. Néhányan meg ülnek, csodálkoznak, illetve meglepetéstől kerek szemekkel néznek ki a fejükből. Noha sok okuk nem lenne rá. Személy szerint akkor lennék meglepve, ha pár egyéb információt is közöltek voltak.

Az egyik ilyen segédadat lett volna, ha azt is közlik, hogy Orbán Viktor mennyit fizetett a villa használatáért. Mert a kormányfő évtizedes attitűdkészlete mutatja, hogy egyfajta hűbérbirtokként kezeli az országot. Egy hűbérúr meg nem szokott fizetni a hűbéresek, és vagyonuk használatért. Vagy azt gondolja valaki, hogy anno Edward király, mielőtt visszapattant a fakó lovára, kikérte Montgomery-től a számlát, és a bárdok családjának kijáró fájdalomdíjjal megfejelve kifizette a vacsorát? Ugye, hogy nem! De, ha mégis, akkor azt ugyan miből tette volna? Nyilván az egyéb csatornákon beszedett, mai szóhasználattal visszaosztott pénzből.

Orbán vakhitű hívei szerint különben nyilván természetes, hogy a miniszterelnök úgy viselkedik, ahogy. Az ő szent emberüknek és felkent vezérüknek ez egyszerűen jár, és kész. Meg különben is. Akármelyik ellenzéki pártvezető is érezze magát megtisztelve. Azért is, hogy Orbán megtiszteli a nővérét. Akár csak a villája használatának erejéig. Meg különben is.

A LMP ellenzéki párt? Függetlenül attól, hogy Ungár Péter mennyire van családilag rövidre zárva Orbán Viktorral. Tényleg? Ha valaminek ellenzéke, akkor legfeljebb Orbán személyének, és nem rendszerének. Habár... Az LMP a megalakulása óta rendszeresen gyakorolt olyan gesztusokat, amely sokkal inkább erősítette, mint gyengítette a regnáló állampártot. Egyébként magának Ungár Péternek is volt olyan szereplése, ami akár a személyes székfoglalója is lehetett a Fideszben. Nem mostanság, hanem még 2018-ban. Csak ráerősítve a Jobbik-Fidesz-LMP szövetségi körre, amiről már többször írtam magam is.

Őfelsége tehát meglátogatta őfelsége egyik ellenzékének családi nyaralóját. Kiélvezte, ami neki felségi alapon jár, és ennyi. Majd azt hazudta, hogy a kormány nem nyaral. Mi itt a látni való? Legfeljebb azok a műzöngék, amikkel most körbe-duruzsolják ezt az egészet. Mely zöngéken legfeljebb mosolyogni lehet olykor. Elvégre a kormány lehet, hogy nem nyaralt. Orbán nem a kormány. A sajár koordinátái közt alighanem, Isten magyar helytartótanácsának a feje. Ahogy az is vicces, amikor Schmidt Mária fiát a Momentum irányából kezdik számon kérni. Abból a formációból, amiről szintén csak dús fantáziával hihető a tényleges, rendszerszintű, ellenzékiség. Amely sajátos ellenzékiség nyomán nehéz eldönteni, hogy kritizálják-e Ungár Pétert, vagy csak irigyek.

Tényleg lenne itt bármi látnivaló? Az LMP visszaszorulóban. Legfeljebb lesz egy kis helycsere a fenti tengely mentén. Számít? Jelenleg alig.

Andrew_s

Lánczisztikus keresztológia gyarmatlakóknak

Lezajlott 2023. augusztus 20.-án a tűzijáték. Biztos volt, akinek tetszett. Szerintem a legkifejezőbb szó az lenne az egészre, hogy bazári. Olyan, mint amikor valakinek hátul kilóg a segge a nadrágból, de elől, bízva az asztal takarásában, egy szmoking felét hordja. Egy drága cirkusz a dráguló kenyérhez. Az atomizált, zaklatott, frusztrált, és a megnyugvástól vezéri szinten megóvott, önmagától is elidegenített országban nem volt több egy üres cicománál. Csilliárdos tollbokrétaként a madárijesztő szakadt kalapján. Avagy csicsaözön a csicskától.

Az utóbbihoz magyarázatként érdemes tudni, hogy augusztus 20.-ához annyi köze van I. István királyunknak, hogy azon a napon avatták szentté. Szimbolikájában, részben erre épülve a magyar államiság emléknapjává vált. 2023-ban ezt két irányból is jelzés értékű behatás érte. Az egyik a sokat vitatott atlétikai VB, ami a maga rendezvényeivel, közéleti hatásaival óhatatlanul csökkentette az ünnepnapra eső figyelmi fókuszt. De ezt még talán ki is lehet magyarázni, mint olyan eseményt, mint analógiát a Római Birodalom jeles napjain rendezett gladiátor-fellépésekkel.

A másik esemény a török államelnök látogatása, illetve baráti fogadása. Egy olyan, korántsem a keresztény szimbolikákról ismert, állam vezetőjeként, melynek jogelődje éppen a magyar államiság megszüntetését tűzte ki, többek között, célként. Erdoğan megvendégelése ezen a napon tehát valójában a magyar államiság alárendelését, egyben de facto a gyarmatiság elfogadását is jelenti Orbán részéről. Akárhogy hányja egyébként magára, vagy pálinkától körbe a keresztet. Amiből azért a tűzijátékra is jutott.

Ami alatt valószínűleg sokan minden észrevétel nélkül elsiklottak volna. De a NER azért NER, hogy kitermelje a maga megfelelési kényszertől hajtott saját csicskáit. Akik mindent is megmagyaráznak. A kereszt ügyében például Lánczi Tamás érezte szükségét annak, hogy blogilag megmagyarázza, hogy az előbbiek dacára miért volt elengedhetetlenül lényeges egy gigakereszt fénylése a Duna felett.

Megjegyzem feleslegesen. Feleslegesen, mert a hit alapvetően magánügy. Annyira, hogy Mátét komolyan véve a templomokat is be lehetne zárni. Miközben a sarkon-hangos hitvallókat ettől függetlenül tekinthetjük a kereszténységre gründolt hatalom prostituáltjainak. Illetve, ahogy az evangelista könyvében van:
„5. És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
6. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
7. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.” (Mt. 6)

S akkor jöjjön egy kis lánczizmus. Azt írja, hogy kereszt „egy közösség, jelen esetben a magyar nép reményének és hitének dekrétuma”. Ami, tekintettel a világban szaladgáló milliónyi olyan keresztényre, akik azt sem tudják, hogy Magyarország a világon van, nem több üres lózungnál. Illetve, jobb, ha inkább annak tekintjük, mielőtt eljutna valaki oda, hogy Lánczi mindenkit, aki nem magyar, azt kitagad a kereszténységből. Valamint, ezzel a lendülettel mindenkit kitagad a magyarságból is, akinek a hite nem azonos az övével. A multikultit képviselő I. István szentté avatásának alkalmából, mely napon a miniszterelnök látványosan elfogadta a török-gyarmati létet.

De Lánczi azért tudja ragozni is. Szerinte „egyszerűen szólva: a kereszt reménységet ad az embereknek”. Illetve: „A kereszt itt és most (az, ami eredetileg volt, amivé eredetileg vált) üzenet hívő és hívő között”. Igen ám, de a kereszt eredetileg a kínhalál kivégzőeszköze volt. Eredetileg sem vált többé. Jézus semmilyen különleges elbánást nem élvezett a Római Birodalomban. Az akkori hatalom szemében egy, a birodalom által megszállt területen lázító figura volt, és azt a kivégzést kapta, amit a lázadó rabszolgák százai esetében vált gyakorlattá. Az eredeti üzenettartalma nagyjából annyi volt, hogy „kushadj, vagy így jársz”. Ami pedig a reménységtartalmát illeti, erről valószínűleg a kereszt nevében megkínzottak, elüldözöttek és megöltek véleménye némileg eltér Láncziétól. Százezreknek, millióknak volt a félelem, a gyarmati lét, a puszta létben való fenyegetettség szimbóluma.

Szeretném remélni, hogy Lánczi reménysége nem ennek a korszaknak a visszahozatala. Hanem csupán sikerült túlteljesítenie az abnormát. Neresen.

Andrew_s

Mikor volt tiltakozás a VB előtt?

Egy viharos késedelemmel, de elrajtolt az atlétikai VB. S hirtelen sokan azonnal sport-közgazdásszá, és hivatásos aggódókká, illetve demonstratívan nem-menőkké váltak. Mondván, hogy az egész beruházás korrupcióktól terhes, nem megtérülő pénzkidobás. A korrupciót nem tudom bizonyítani, tehát elengedem. Ellenben az, aki azt hitte, hogy a Budapestre hozott nagyépítkezéses VB nem borítékoltan ráfizetéses, az egy másik kategória.

Az, akár a nemzetközi példák alapján is, olyan gyenge matekból, hogy még a szomszédját is bukásba rántotta. Ez a történet valószínűbben bukta, mint nem. Nem is okvetlenül csak máról holnapra, hanem hosszabb távon. Az épületeket, miként a korábbi látványsport-pékségeket is, fenn kellene tartani. Ehhez folyamatos bevételek kellenének. S nem, vagy nem csak az állami kasszából. Igaz. Lehet a folyamatos pusztulás turista-látványossága is. Ebből a szempontból Budapestnek aligha hiányzott jobban, mint amennyire egy Olimpia megrendezése hiányzott volna annak idején.

Talán még emlékeznek páran arra, hogy ilyen ötlet is volt. Csak azóta sok víz lefolyt a csatornákban. Akkor volt egy szervezet, amelyik számos párt segítségét, támogatását is élvezve aláírás-gyűjtésbe kezdett az Olimpia ellen. Ez annyira sikeres volt, hogy Olimpia nem lett, és a korántsem párt alapítására gyűjtött aláírások nagy számára, mint nekik szóló támogatásra is hivatkozva párttá trutyizta magát a társaság. Papíron ellenzékiként. De gyanítom, hogy a Momentumnak több problémája van Orbán személyével, mint rendszerével. Azért persze az, aki halott a VB-t ellenző aláírás-gyűjtésről, az ossza meg az információt a nagyérdeművel, mert a fővárost járva nekem elkerülte a figyelmemet.

Ahogy túl hangosan az a párt sem kampányolt a VB ellen, amelyik aztán, előszedve a legszebb lelkét, nem vett részt a megnyitón. Mert ez az eső utáni gesztus nyilván csökkenteni fogja a VB-s ráfizetéseket. Biztos. Csak nem világos, hogy mennyivel. Vélelmem az, hogy semennyivel. Ahogy a politikai jelzés-értékét sem taksálom túl magasra.

Arról se feledkezzünk meg persze, hogy Budapestnek van valami saját izéje. Amit Városházának is hívhatnánk, és polgármester is tartozik hozzá. Állítólag gerinces ellenzéki. Bár nekem az előválasztáson előadott produkciója alapján mindkét fogalmat illetően vannak kétségeim. S az istenadtának sem lehet túl nagy véleményes, ha azt vesszük, hogy a legutóbbi lokálnemzeti konzultációját a helyiek döntő többsége vagy elutasította, vagy magasról szarhatta le a kitöltöttség arányai alapján. Alkalmasint az a Lánchídról konzultálva atomizálta tovább a főváros lakosságát, és Karácsony Gergely mintha óvakodott volna a VB-ről kérdezősködni korábban.

Azt tehát, hogy az Olimpia gigaberuházásaiból elmaradt építési pénzeket legalább részben pótolni hivatott VB nem kecsegtet a recesszió megállításával, azt gyanítom. De a leglátványosabb mégis az, ami nem történt a VB kapcsán. Semmi ahhoz hasonló, ami az Olimpia kapcsán működni is látszott. Ha viszont előtte az ellenzék, és Budapest vezetése egy emberként nem szervezett tömegakciót a VB elkerülésére, akkor most, hogy már itt van, mire veri bárki a habot?

Bocsánat! Olykor elfelejtem, hogy az országot vezető kleptoligachikus kormánynak felelős ellenzéke van. Mert olykor nem tudom, hogy melyik része kinek is felelős.

Andrew_s

A(M)I margó

Az utóbbi időben egyre többet emlegetik a mesterséges intelligenciát. Holott az, amit annak mondanak. valójában nem több legtöbbször, mint jól megírt, emberileg, illetve emberi eszközökkel kontrollálható algoritmusok ügyes összlete. Még az úgynevezett öntanuló megoldások sem igazán többek, mint adabázisépítő, és abban hatékonyan dolgozó, de még emberileg intézett rendszereknél.

Az igazi mesterséges intelligencia majd az lesz szerintem, amikor már algoritmikusan is új alapokra helyezi magát a rendszer. Végképp elszakadva ezzel az emberi kontrolltól, és kihelyeződve annak hatóköréből. Amikor már csak a legbelsőbb, legmélyebb rétegek fognak valamit őrizni az eredetből.

Nem tudom, hogy lesz-e ilyen. Azt sem, hogy mikor lesz ilyen, ha lesz. De akkor a mélyben meglevő alapokban vagy ott fog szerepelni az asimovi három törvény, vagy az ember nem lesz esetleg több egy korrozív, zavaró objektumnál.

Andrew_s

Visszanyaló kínai fagyi?

Az hogy a társadalmi ciklusok botjának a nem túl jó végén van a világ, az nem egy új történet. Magam már a koronavírusra kent intézkedések során, az első év tapasztalatai és hírei alapján is gazdasági világjárványt emlegettem. Volt a járvány, nem vitás. Valamint elért az emeberiség egy újabb, és globális erőforrás-válsághoz. Nem energia, az is, hanem erőforrás. Miközben az a módszertan, hogy vonjunk be újabb területeket, újabb forrásokat, újabb rabszolgákat, ami annak idején úgy-ahogy működött, egyre inkább kezd bukóra váltani. Ez nem kristálygömb kérdése. Elég szétnézni a világban.

Több szempontból is. Az egyik, hogy a "szerezzünk, vegyünk még többet" az erőforrásból, az addig működik, amíg van, illetve adják. Ahogy a Római Birodalom területszerzésre, illetve rabszolgaságra alapozott technológiája, az erre alapozott társdalaommal nem kicsit került krízishelyzetbe, amikor a rabszolgák utánpótlása akadozni kezdett. Persze, elnagyolt kép, de a helyzetet szerintem leírja. A szemlélet, sajátos módon nem sokat változott. Csak a hódítás technológiája, és a megszerzendő erőforrások köre. A gyarmatosítások során, és az ipari forradalomnak köszönhetően. Mely utóbbi szintén egy korábbi válság egérútjaként indult. Tekintve, hogy a járványok megölték a munkaerőt.

Közben a technológia, és vele a társdalmak is egyre kitettebbé váltak az erőforrások folyamatos pótlásának. Ezt lehet tudomásul venni, és lehet úgy csinálni, mintha csakmással, máshol történhetne meg. Ha pedig valakinek kétségei lennének, akkor a legutóbbi csengő, amit most Kína rázott meg, akár ébresztő is lehetne. Abból a szempontból is, hogy ez a Kína nem az a Kína, ami az egykori, mindenki mást lenéző nyugati sztereotípiák Kínája. A másik szempont viszont az, hogy lehet nem számolni a saját technológia kitettségével, csak mégis érdemesebb számolni vele.

Kína ugyanis pár napja úgy döntött, hogy szívességet tesz a Nyugatnak. Segít neki a fentiek felismerésében. Meg különben is. Ha annyira szertne Európa, nem kicsit az USA nyomására, elszakadni a keleti forrásoktól, akkor voilá: Kína bejelentte a félvezetőipar kulcs-alapnyagainak exportkorlátozását. Mind az USA, mind az EU felé. Erre mondják azt egyszerűbb körökben, hogy szívás. Illetve ilyen az, amikor a fagyi visszanyal.

Persze. Kínára sok mindent lehet mondani. Sok mindent joggal is. De hol is van az a felhős mélabúval, és olykor aránytalanul nagy arccal, megénekelt fölény? Lehet, hogy mégis megérné tudomásul venni, hogy a sztereotípiák, valamint az ebből fakadó előítéletek világa helyett mégis inkább a realitások fele kellene fordulni? Nem csak Kína esetében, hanem általában is?

Andrew_s

Orbán szintet lépett lefele a latrinában

Forrás: Hadházy Ákos

Orbán szintet lépett. Lefele. De azért az is egy szint. Csak baromi alacsony. Baromi mélyen. Akkor, amikor beszólt Hadházynak. No meg azért, ahogy, és amit. Ennek megértéséhez nem kell szeretni Hadházy Ákost. Magánvéleményként, ad abszurdum, Orbán Viktortól sem elvárás, hogy együtt köpködje a madárlátta képviselővel a szotyit, és megossza vele a napi pálinkázás örömeit.

Alkalmasint magam sem kedvelem Hadházy Ákost. Magánvéleményem továbbra is az, hogy egy pártszédelgő politikai kókler, aki valójában olyan a különböző ügyeivel, mint a kölyöktacskó a cipősszekrénnyel. Belekap valamibe, megrázza, majd belekap egy másikba. Azt is csócsálja kicsit, majd észrevesz egy harmadikat és máris azt rázza a fogai között. Valójában egy ügyet sem vitt végig, ha kell a nemzetközi bíróságokig. Akkor sem, ha az ügyek, amiket talál, megérdemelnék. Ahogy azok is megérdemelnék, akik belé helyezték a szavaztuk bizalmát. De...

De függetlenül attól, hogy milyen tekergős kanyarral, és milyen utat bejárva lett képviselő, Hadházy Ákos egy képviselője azoknak, akik megválasztották. Így aztán kérdezési joga is van az Országgyűlés házában. Még a miniszterelnöknek is. Erre az a reakció, amit Orbán produkált, és amelyben Orbán vidéki sunyi állatnak (rókának) titulálta Hadházy Ákost az valójában csak az országházban hangozhatott el úgy, és olyan következménnyel, ami ott és akkor..

Ha ugyanis Orbán Viktor abban a péniszirigy büdösöltözős kocsmakörben adott volna elő ilyesmit, amely után nosztalgiával érez, akkor ott valószínűleg elő sem adta volna. Legfeljebb csak testőrök körében, és golyóálló mellényben. Ellenkező esetben a nép egyszerű, és kevésbé szomjas gyermekei esetleg kiverik az ilyen gondolatokat a fejéből. Így azoknak szerintem nagyon nincs igaza, akik szerint Orbán nem tudta hirtelenjében, hogy hol van. Biztos, hogy tudta. Máskor, máshol gyáva lett volna ehhez. Ahogy kocsma sem kell ahhoz, hogy minden szankciót megszavazzon ott, ahol van vele szemben ellenállás, és pofázik a szankciók ellen ott, ahol kevlár védi.

Ugyanakkor van némi „bája” annak, amikor egy kleptoligarchikus, kontraszelektált hatalmi rendszert felépítő vidéki figura nevez mást sunyi vidéki rókának. Az, hogy közben gyáván, „védjetek meg” könyörgésse pillog az őt körül vevő ánusztisztító brigádra, majd zavartan vihog a saját taplóságán, az csak a bónusz. Az alapüzenet mégis csak az, hogy mindenki egy sunyi, szemét alak, aki a miniszterelnöknek olyan kérdést mer feltenni, ami az ő személyes felelősségét érinti. Ha vidéki, akkor ez a körülmény súlyosbító körülmény. Márpedig ilyen üzenetre csak az képes, aki már túl van azon, hogy felmérje a saját határait. A hatalmit és intellektuálisat egyaránt.

Miközben Orbán Viktor ezzel telibeszarta azt a vidéket is, aminek ő is gyermeke. Ő is vidéki, és elit bagázsában a nem kevés tagja szintén. A neki gazsuláló képviselők között sem kevés a vidéki. Már csak azért sem, mert Orbánt alapvetően a vidék, az egzisztenciálisan kizsákmányolt, sakkban tartott, közmunkával megzsarolt vidék tartja hatalmon.

Hadházy Ákost nem kell szeretni. A fideszes képviselőknek sem. Azonban az a képviselő, aki szerint Orbán Viktor tapló, kocsmaszintet sem elérő, gyáva, szemét beszólása rendben van, az maga sem különb. Hadházy Ákost nem kell kedvelni, magam sem kedvelem. De az a fideszes képviselő, aki szerint egy miniszterelnök egy neki kérdést feltevőt lesunyiállatozhat, ha a kérdés nem előre egyeztetett, és nem puha nyelvként igazodik a farpofák közé, az maga sem jobb. Elvégre Orbán a Fidesz miniszterelnöke. A feje, ahonnan most baromira elkezdett büdösödni az általa szarból gyúrt hal.

Andrew_s

Megjegyzés - 2023. 06. 23.- Két P minden oroszok felett?

Az Oroszországgal foglalkozó hírek között okkalvezet az a hír, hogy a Wagner-csoport vezetője, egy szerinte szándékos rakétatámadásra hivatkozva, beintett a védelmi minisztériumnak. Prigozsin állítólag nem katonai puccsra készül, csak annak a kérdésnek a rendezésére, hogy az orosz katonáknak igezságosan legyen joguk megvédeni az országot. Vagy valami ilyesmi. De addig is, bevonult Rosztovba. Putyin kijelentette, hogy minden ilyen csínyt hazaárulásnak tekint és keményen, és határozottan. Vagy valami ilyesmi. Amit biztosan lehet tudni, hogy valami lesz.

Természetesen a fotelszakértők sora már biztosan tud mindent. Azért a valószínűbb helyzet az, hogy igen kevesen tudnak mindent. Míg a többi bármi is lehet. Meg az ellenkezője is. A magam részéről az orosz védelmi miniszter helyében nem ruháznék be tartós tejre, és vastag könyvekbe. De, szerencsére, nem vagyok a helyében. Mert nagyon úgy néz ki az információk, és dezinfromációk kavalkádjában, hogy ő a leginkább feláldozható. Felelőssé tehető az ellátmányok elakadásáért, rakétákért, mindenért. S könnyen lehet, hogy Prigozsin megelégszik az ő fejével. Ha elég sok ezüstből van a tálca, amin átnyújtják.

Azért persze az sem kizárt, hogy egyfajta pávatánc zajlik. Prigozsin biztosítja az általános mozgósítás indokát Putyinnak. Cserében megkapja, mondjuk, azt a bizonyos fejet, de akár a pozíciót is. Elvégre úgyis az a kommunikáció, hogy ő másként, jobban, stb. De, természetesen ez is csak egy lehetséges forgatókönyv. Ahogy az is, hogy ez lehet az az alkalom is, amely Putyinnak biztosítja a jelenlegi pozíciók mérsékelt arcvesztésdrl járó konzerválását, vagy a frontok mérsékelt hátrább húzását. Esetleg a kettő együtt letajlik. A védelmi minisztert felelőssé tehetik az ellátási útvonalakkal kapcsolatos problémáért, és stratégiailag meg is rövidíthetik azokat. Egy Prigozsinhoz hasonló szakember vezetésével. Hozzá pedig mégis csak önmaga a leghasonlóbb.

Ami nekem valószínűnek tűnik az az, hogy a Wagner-csoport tagjai között elég kevés szent-életű remete van. Márpedig egy huszonötezer fős, jobbára profi fegyveres nem kicsi ütőerő lehet. Simán el tudom képzelni, hogy Prigozsin akár hatalomátvételt is el tudna magának képzelni. De ehhez esetleg gyenge. Putyin sem biztosan szeretne örök életet Prigozsinnak. De nélküle esetleg szintén gyenge. Különösen akkor, ha az orosz reguláris haderő kevésbé remete-hajlamú tagjaiból elkezdenek átállni esetleg az emberek.

Egy ilyen, róka-fogta-csuka helyzetet is feloldhatna a korábbi felvetésem. A védelmi miniszter elkezdi az ablakát kívülről lemosni, és Prigozsin a helyébe lép.

Ki fog derülni.

Andrew_s

Amikor Karácsony elbukta a fővárost

Forrás: Wikipedia

Karácsony eredményt hirdetett. S ezzel lehet, hogy elvesztette Budapestet. Hiába hivatkoznak a benne még hívők arra, hogy anno egy zöld programmal nyerte meg városvezetést. Karácsony Gergely nem egy zöld programmal nyert, hanem Tarlóssal szemben. Azzal a tahó taplóval szemben, akivel szemben, mint azt valaki megfogalmazta egy szobrot is megválasztottak volna. Az, hogy neki milyen személyes hobbijai voltak, alig érdekelt valakit. Nem azzal nyert, hogy meghirdette: járdáitok szignifikáns részét elvesszük bicikliútnak, és nem adjuk vissza, amit már elvettek.

Az, hogy Lánchíd legyen műemlék-mutatvány, mint a prágai Károly-híd, az rendben lenne. Csakhogy a Lánchíd a két városrész egy-egy csomópontját köti össze. Ergo: azt is meg kellene ezzel oldani, amiről egy hang nincs. Na jó! Erős túlzással. Holott éppen a felújítás miatti lezárás remek alkalom lett volna egy nem-ideiglenes jellegű kommunikációval kialakítani a tényleges, és végleges, alternatívákat. Ez az egyik oldal.

A másik az, hogy a célzatos, demagóg konzultáció Orbán esetében világosan a gyávaság, a népszavazást pótló, alapjában véve a felelősségpánik eszköze. Ezek után mit csinál Karácsony? Szervez egy konzultációt, ami demagóg, célzatos, a helyi népszavazást pótló, de a felelősséget porlasztó. Ezt az orbanista receptet Budapest jól láthatóan büntette. A lakosság közel 90%-a eldobta. Ez önmagában egy erős üzenet.

Majd Karácsony mit tesz? A 10% -ra hivatkozva döntő többségről beszélve jól megmondja a "többségi" véleményt. Akárcsak Orbán. A lakosság megosztásával. Akárcsak Orbán. Na ez attitűd, illetve kommunikáció az, amivel gyakorlatilag csak veszíteni lehet szerintem. Megtehette volna, hogy szakmaiságra hivatkozva testületi döntést hoz a lezárás miatti forgalomszervezési rend fenntartására? Simán. A műemlékiségre, Prágára, akármilyen más szakmai okra hivatkozva? Simán. De ehhez gerinctelen, illetve gyáva volt.

Mit tett? Az amúgy is feszült viszonyra rátett még egy lapáttal, és gyakorlatilag kihegyezte a kommunikációt biciklisekre.

Andrew_s

Megjegyzés - 2023. 06. 17.- Pilz hiányérzetéhez

Pilz Olivér hiányolja a tömegeket. Hmmm... Érdekes? Hááát.... Az érdekes, hogy pont ő hiányolja. Mert vagy neki van amnéziája, vagy másokról tételezi fel az amnéziát. Igaz, a diákság cserélődik az iskolákban. Egy újszülöttnek, meg ugyebár még Pilz Olivér is lehet új. Kár, hogy amúgy nem az. Ugyanis a történethez egy korábbi tanártüntetős szakasz is hozzátartozik. Az a bizonyos 2016-os. A tanárok részéről emlékszünk, hogy kik pörgették magukat a színpadon? Hát perszehogy emlékszünk. A Pukli-Pilz-Törley trió.

2016. Volt 12 üres pont, amit unalomig lehetett ismételni. Valamit volt egy kis ökölrázási ajánlat. A tényleg szánnivalóan pocsék oktatáspolitikához volt megfogalmazott alternatíva? Ma sincs. Mármint nem lózungok. Mert azok vannak. Meg maradék arcok. Vagy arcmaradékok. Ízlés dolga. Pukli egy idő után vállalhatatlannak tűnt. Visszavonult a tüntetések zajától. Pilz és Törley maradtak. Egy olyan tüntetéssorozatból, amelyik egy valamire volt igen alkalmas. A feszültség pillanatnyi leföldelésére, és a cselekvési program nélküliséggel leginkább csak fásultságnövelésre. Ez kinek is lehetett az érdeke? A kompetens tanároknak szinte biztosan nem, mert ha valamitől, akkor ettől fog a legkisebb eséllyel változni valami. A kormánypártnak viszont elemileg.

Évekkel később vagyunk. Ugye emlékszünk, hogy ki volt a mártírsággal körbehurcolt tanárnő? Törley. Na, és ki kezd egyre többször nyilatkozni? Pilz. Mit tudtak nyújtani? Szavaljatok lózungokat, és rázzatok kordont. Mi a hatása? A pillanatnyi feszültség leföldelődik, hatás alig, változás nem igazán. Fásultság nő. A régi jó leporolt recept. Immár a diákság akárcsak passzív bevonásával. Vagy netán hallott bárki olyan tanárvezéri felszólítást a diákok felé, hogy az érettségik környékén menjenek haza tanulni, mert itt van a tömegeket megszólítani képes, pozitív üzenetektől dzzadó alternatív oktatáspolitika? Mely mellé érdemi támogatást lehet adni. Biztos egyéni figyelmetlenség, hogy egy tanárvezérre nem emlékszem, aki ilyennel állt volna elő.

Pilz azt mondja, hogy tíz- és százezreknek kellene kint lenni az utcán. Az oktatás helyzetét illetően ez így is van. De a koraszülést sem elérve eleve elvetélt tüntetések esetében szinte az is csoda, hogy a semmi melletti tüntetésre elmennek annyian, amennyien.

2017:
" Balog valóban alkalmatlan az oktatás felügyeletére, cinikus, a diákok szegregációjának is nagy barátja, és képtelen egy előremutató oktatási programot felmutatni. De miközben az egyre kevesebben megtapsolják az egyre populistábbnak tűnő Törley Katalint, és a többi felszólalót, azért a kérdés nyitva marad: mit akarnak, képesek, gondolnak alternatívaként? S ebből mit tudnak, akarnak és képesek közérthetően kommunikálni?
Mert akkor, ha eljátszunk Balog bukásának a gondolatával, akkor ez a kérdéskör kezdhet el villogni a szellemi neon-táblákon. Tegyük fel, hogy Balog, vagy akár Orbán holnap távozik, és magukkal viszik Palkovicsot és a Klik kapuját is befalazzák. Akkor mi az, ami mellé támogatást tudhat kérni az a CKP, amelyik igen keveset látszik felmutatni? Mi az, amelyhez százezrek szolidaritására számíthatnának? Az „orbánbalogtakarogy” ekkor nem játszik. A „fentvanaanetenvalaholasufniban” szintén nem játszik. A „tanárvagyokpapíronéstiszteljetekmertcsak” pedig már most sem játszik. "

Balog és Palkovics szerepében ma mások vannak. A többi lényegében maradhatna. Sajnos.

Andrew_s

Demagógisztáni napló - Adóügyi korfa-gyilkosság

A reggeli hírek egyik csúcspontja volt, hogy életbe lép a legújabb, immár a gyógyszergyártókra vonatkozó különadó-módosítás. Lehet, hogy a Klubrádió elfogult, de sajnos ismerősöktől is hallani, hogy már a gyógyszertárban is „várólista” van olykor. Márpedig a gyógyszerszektort érintő fokozottabb elvonások így, az egészségügy állapota mellé felsorakoztatott, újabb adócsomaggal a tömeggyilkosság egy fondorlatos formáját is képviselhetik.

Elvégre az egészségügyi várólisták, és az ellátási problémák miatt az emberek olyan állapotban indulnak az ellátásra szorulók versenyében, ami már önmagában sem feltétlenül jelenti a hosszú, és gondtalan élet zálogját. Egyre többször szorulnának tehát olyan műtét utáni, illetve műtétet helyettesítő kezelésre, mint speciális tápszerek, vagy nem egyszer élethosszig szedendő gyógyszerek. Ezeket hiánylistára varázsolni, illetve megfizethetetlenné tenni nagy lépést jelenthet előre az áldozatoknak. A temető felé. Egy daganatos beteg utókezelését, táplálását érintő probléma esetén a kínhalál útján lépegetve.

Ha pedig valaki azt hiszi, hogy ezzel párhuzamosan csökkennének azok az elvonások, amelyeket a hatalomban kényelmeskedők a szociális ellátásra hivatkozva beszedetnek, az téved. Hatalmasat. A recept valahogy sokkal inkább úgy szól, hogy fizess sokat amíg dolgozni tudsz, aztán dögölj meg minél előbb. Elvégre a korfa tetejének a csonkolása azt is jelenti, hogy élethosszig fizet valaki, de nyugdíjat nem kap. Mert előtte eltemetik. Na, valójában ez az, amire valójában egy adekvát reakció lehetne: A Te kurva anyádat kedves, redvesagyú vezető. De ilyet az ember nem mond. Elvégre a vezető anyja lehetett a legtisztességesebb nő a világon. Aki talán inkább a széklábnál dönt annak idején, ha tudja előre, hogy milyen szemétládává fajul a csemete.

De az egyébként is létező, és egyáltalán nem eltörölt, „szociálisnak” hazudott elvonásokon túl a megtakarításokat is megterhelik. Miközben nem kis cinizmus és magabiztos pofátlanság kell az egészhez. Ahhoz pedig, hogy valaki szó nélkül benyelje azt a retorikát, hogy szankciós infláció lenne, ahhoz meg valami különleges szellemi állapot. Mert az jól látható, hogy miközben Magyarország inflációs nagyhatalom, a szankcióktól érintett több európai országban mintha mégsem lenne olyan magas fizetőeszköz értékvesztése.

Mely infláció alkalmasint a lakossági megtakarításokat „égeti”, és a forgalmat terhelő adó révén a kleptoligarchia felé csatornázza át a lakosság megtakarításait. Ahogy ezt Orbán Matolcsy nevű elvtársa az előre vetítette. Nem veszik el közvetlenül, mint a magán-nyugdíjakat. Mert azt még nem merik. De azért csak rátenyerelnek a lakossági tartalékokra. Így „természetesen” nem csak az egészségügyi tartalékát éli fel az ország, hanem minden mást is. Valójában tehát egyfajta gazdaságpolitikának hazudva végrehajtott, tömeges rablógyilkosság zajlik.

Ennek fényében lehet értékelni csak igazán a Momentum kerítésrázó akcióját, amihez felzárkóztak a nem igazán körülhatárolt céllal szervezett tüntetések is. Céltalanok, mert Törley kartársnő lózungjait nem tudom célkitűzésként kezelni. Ellenben mindezek egyik nagy eredménye, hogy kiválóan alkalmas elvinni a fókuszt pár sunnyogó hatalmi ténykedésről. A megtakarítások inflációs elégetése, a megtakarításokra kivetett újabb adócsomag, vagy legutóbb a gyógyszeripart érintő újabb sarcolások mintha nem érinteni sem látszanának az ingerküszöböt.

Márpedig az oktatás kétségtelen problémái mellett ezek is léteznek. De azt sem tartom kizártnak, hogy a diákságot is érintheti, ha a szüleinek elfogynak a tartalékai, vagy a szülei, nagyszülei idő alatt felfordulnak. Az sem kizárt, hogy talán hamarabb, és erősebben érintheti, mint feltétlenül szeretné. Bár előtte a nagyvilág. Elvégre számos innovációs iparág mellett Magyarország a nyugati „húspiacnak” is nagybeszállítója. Az elszegényedő családok gyerekeire tárt karokkal vár a Nyugat. Biztos álláshelyekkel. Vagy a versenyszférában, vagy az utcasarkon.

Magyarországon meg éljen és virágozzék az orbanizmus paradicsoma.

Andrew_s

Karácsony konzultatív pótcselekvése

A hosszú hétvégén gondoltam lakógyűlök egyet. Amúgy budapestileg, mert az igazi lakógyűléseket hét közben tartják. Jól megnéztem a kérdéseket, és eszembe jutottak azok a játékok, ahol a virtuális karakter egyes tulajdonságait külön is támadja az ellen. Egy ilyen játék mágusaként komoly támadás az, ami a karakter IQ-ját támadja. Na ilyenek ezek a kérdések is.

Nem idézem ide a kérdéseket, mert azt bárki fővárosi alanyi jogon kiélvezheti. Valójában persze az is alkothat képet róluk, akik az orbáni konzultációk bármelyikét látták. Karácsony csapatának sikerült egy pont olyan demagóg, célzatos, és alapjában véve primitív kérdésfeltevési megoldást kiagyalni. Biztos piszok nehéz volt. Mert spontán felindulásból, magától, ilyet nem alkot senki. Ehhez, kérem, felkészülés kell. Csapatmunka. Egy pocsék csapat olyan rossz munkája, ami már szinte művészet.

Lehet persze, hogy paródiának, az orbáni konzultációk kifigurázásának, szánták. De nem az. Nem vicces. Szánalmas. Annak, amit Karácsony főpolgármesterként kihozott abból a helyzetből, hogy akár dacból is, de megnyert egy karosszéket, ez a fővárosi konzultáció az szinte biztosan egy lokális mélypontja. Miközben maga a műfaj a tragikomikum maga.

A nemzetinek hazudott orbáni konzultációk sem többek, mint egy valós népszavazáshoz gyáva pótcselekvés. Alkalmasint a fővárosi konzultáció kérdései is többet érdemeltek volna. Ennél mindenképpen. Igaz, akkor Karácsony Gergelynek ki kellett volna állnia és egyetlen komoly kérdést feltenni. Nagyjából azt, hogy Budapest legyen-e önálló elszámolású városállam, és kiebrudalja-e a kormányzatot fizikailag is a fővárosból?

Mert az, ha a válaszokat erre a szellemi mélyrepülésre komolyan akarná venni, akkor az is ezt jelentené. De ezt illetően erős kétségeim vannak. Mert egy népszavazás adott esetben kötelezettséget is jelentene. Egy ilyen konzultáció lerendezhető némi vállvonogatással, és jelenteni legfeljebb bevételt jelent. A kipostázott papírt előállító nyomdának, illetve a postának.

Remélem, Karácsony Gergelynek van ebben érdekelt ismerőse. Mert ha már a konzultációt ilyen jól eltanulta Orbántól, akkor igazán kár lenne másnak hagyni egy ismerősnek is adható nyomdaköltséget. De van egy olyan érzésem, hogy Karácsony ismét nagy lépést tett abba az irányba, ahova Tarlós elért. Hogy lassan helyette is megszavaznának egy lovasszobrot is, ha jelölnék.

Andrew_s

Kistányér-felelősség

A Facebook egyfajta saját időszámításban él. Talán ennek köszönhető, hogy olykor a megosztások időzítése is sajátos. Így elég komoly késedelemmel dobott fel egy csoportmegosztást, amiben Perintfalvi Rita Novák Katalint gyepáló írására hivatkoznak. Ezért az vesse rá az első követ, aki szerint az OV-fülbevalós Fidesz-küldött Novák Katalin az igazán pártfüggetlen, és elfogulatlan megtestesítője a népléleknek. S valahogy mégis Hofi jutott az eszembe.

Hofi volt az, aki igen találóan jellemezte azt a helyzetet, amikor a gyönyörűen megterített, jobbnál jobb étkekkel teli asztal díszhelyére egy kis tányér szar kerül. Az írás a Facebook-on, illetve a Városi Kurir oldalán is olvasható, és inkább rá-, mint lebeszélnék bárkit is. Csak az a kistányér.. .

A teológus, Novák Katalinon éppen a Bibliát is számon kérő írásába ugyanis becsúszott pár érdekes mondat. Ilyen ez is: „Minden keresztény ember szekunder szégyent érez miattad!” Hogy mi ezzel a gondom. Több minden is. Egyrészt például az, hogy a keresztény emberek jó része szerintem azt sem tudja, hogy Magyarország, és vele Novák Katalin melyik földrészen van. A másik a szekunder szégyenérzet, ami egy elég sajátos érzés, és az egyik alapja az empátia. Mert különben elég is nehéz lenne rossz érzéssel nézni, amikor a másik bénázásos üzemmódba kapcsol. Mintegy helytette is szégyenkezni, vagy elfordulni, vagy hasonló reakciókat mutatni.

Márpedig Novák Katalin pápalátogatás-kapcsolt ténykedéséről aligha állítható, hogy mindössze, esetleg tudatán kívül, a társas illemszabályok ellen vétett volna. Szerintem egy nagyon is kiszámított, kommunikációs hatástanulmány alapján koreografált, cselekvési sorozatot hajtott végre. Ezért a magam részéről semmilyen szekunder szégyenérzetet nem érzek. Egyszerűen elítélem azt, amit produkált. S ehhez még vallási megközelítés sem kell.

Mely ponton visszaértünk a keresztényekhez. Akik jó része, mint vélelmeztem fentebb, szerintem magasról. De a kommunikáció nyelve alapján tételezzük fel, hogy a költő a magyar keresztényekre gondolt. Akik nevében szintén nem tiszte felszólalni. Egyszerűen azért, mert neki lehet személyes véleménye, de azzal, hogy önmagát minden keresztény nevében felszólaló univerzális véleményforrásnak tekinti, már alig különbözik attól, amikor Orbán minden magyarok nevében nyilatkozik a tényleges támogatottságnak csak egy részére támaszkodva. Nem a kinyilvánított vélemény, hanem a kinyilvánítás módja által sugallt nagyképű attitűd okán.

Az már egy másik kérdés, hogy aztán jönnek azok, akik a fotel karfáját markolászva iszonyú elégedettek attól, hogy egy Facebook-vátesz helyettük is jól megmondta. Annyira jól, hogy ezzel a maguk részéről le is tudták minden cselekednivalójukat a hazai helyzet megváltoztatására. Annyira jól, hogy minden kétség, kérdés, ellenvélemény azonnal lesöprendő, kiirtandó, tiltandó, és megvetendő. De ez már egy másik kérdéskör. A demokratikusnak magukat öncímkéző, de valójában a véleménydiktatúrát magukénak valló szellemi pufajkások kérdésköre.

Azért valahogy nekem szimpatikusabb az, ha valaki kisebb lendülettel akar mindenkit is képviselni. Akár akarják, akár nem. Ahogy van ez a kitétel a katolikus teológus véleményében, hogy a’z’ondja: „Nekünk üzentél ezzel Katalin? Nekünk, a szabad magyaroknak, a nem orbáni Magyarországnak?” Mely kitételt azért némileg árnyalja, hogy a Klubrádió nem is oly régi műsorában elhangzottak alapján Perintfalvi Rita, életvitel-szerűen, nem annyira Magyarországon fordul elő. Ami nem baj, és alapvetően a magánügye. Csak kicsit olyanná válik, mint a nagyonbátor Kossuth, aki Amerikából nagyon okos volt, vagy azok az ’56-os „hősök”, akik akkor az első Zil-platón húztak el, de aztán visszajöttek arcoskodni. Ami szintén érthető. Elvégre az emberek nagy része jobban preferálja a szabad életet, mint a börtönt, és a saját kivégzését. Csak az a kis tányér.. .

Aminek pont azért van, lehetne jelentősége, mert sokan olvassák, és a sok olvasó nagyobb felelősséggel is jár. S azok a kistányérok a mondatok közt a szart, az általánosítást, a kirekesztést is az emberek fejébe csepegtethetik. No meg az egyébként okszerű mondandó hitelességének sem használnak.

Andrew_s