Fizess vagy coki... Avagy a washingtoni betli

Hallom, hogy Zelenszkij rosszul viselte Trumpot. Vagy viszont. Vagy mindketten egymmást. Gondolom majd lesz aki ezért is felmagasztalja Zelenszkijt. Pedig valószínűleg csak nincs hozzászokva, hogy a tényekkel szembesítsék. Noha nem minden alapot nélkülöz az, amit a hírek szerint a fejéhez vágtak. Az például, hogy valójában tényleg nincs sok kártya a kezében, illetve tényleg a "fizess vagy coki" helyzetben van.

Trump meg abban, hogy akár a sértett óvódás szerepét is eljátszhatja, miközben nem kell elviselnie, ha Zelenszkij veszi fel ugyanezt a szerepet. Zelenszkij 2021-ben, az orosz fenyegető jegyzéket magasról leszarva, nem tárgyalási segítséget kért a Krímről, hanem fegyvereket. A héják, és a fia révén is ukrán-gyengített elnök ajánlásával megkapta. Az eredménye sok halott, és Ukrajna rosszabb stratégiai helyzete, mint 2022. januárjában.

Most megpróbált beolvasni, és izmozni azzal a Trumppal szemben, aki hiúságból is kidobná, de az USA gazdaságával a háta mögött ki is dobhatja. Az eredmény, már a békealku helyzetében is pozícióvesztésbe került. Nem kétlem persze, hogy innen is vissza lehet jönni. Elvégre a világot telekkönyvként kezelő Trumppal nyilván lehet később is üzletet kötni. De valószínűleg nem kicsit rosszabb kondíciókkal. Zelenszkij tehát, a felkészületlenségével, szerintem s nem mellesleg, rontotta a Ukrajna kilátásait.

Továbbra is minden együttérző sajnálatom az ártatlan áldozatoké. S továbbra sem gondolom, hogy tisztelnem kellene Zelenszkijt, az SS-jelvényt használó Azovi gárdát is felkaroló politikust. Vagy azokat, bármely oldalon, akik a holtakon gazdagodnak. A fanyalgó fotelstratégáknak, a fórumok hőseinek meg továbbra is figyelmébe ajánlanám, hogy a háború nem videojáték.

Andrew_s

In memoriam emberség

Rég szóltam, és rég szóltam a gázai helyzet kapcsán. Továbbra sem szeretnék stratégiai, és általános ismereti kérdésekben szólni. Mert vannak ebben jobbak. De azt hiszem, az utóbbi idők, napok történései, az arról olvasottak nyomán aligha engedheti meg magának valaki a véleménymentesség luxusát.

2023. októberének 7. napján a Hamasz átlépett egy vörös vonalat. Lehet persze azt mondani, hogy a történelem terepe tele van vörös vonalakkal. Azt sem vonom kétségbe, hogy a háborús erőszak léte nem újdonság. Sajnos a harci cselekményeknek, vagy stratégiai műveleteknek voltak mindig ártatlan áldozatai. Azonban az, amikor egy terrorszervezet martalócai berontanak a civilek közé, és ott civileket gyilkolnak, erőszakolnak meg, nem egyszer a szeretteik szeme láttára, az aligha tekinthető baráti gesztusnak. Az, hogy ezt követően túszul visznek férfit, nőt, gyermeket, öreget, miközben mind az erőszakról, mind a túszszedésről büszke videókban számolnak be, az szintén nem tekinthető mindennapinak. Az, hogy az izraeli vezetés nem köszönőleveleket, hanem katonákat küldött ezt követően az elkövetők forrásterületére, azt meg tudom érteni.

Azt is, hogy a túlzott eszkaláció elkerülése érdekében nemzetközi nyomás nehezedett a felekre a tűzszünet érdekében. Az utóbbi időben éppen ennek kapcsán derültek ki olyan tettei a Hamasznak, amit korábban csak sejteni lehetett, ám most bizonyítást nyert. Az, hogy a terrorszervezet valósan is a halállal kereskedik. Megölt, megcsonkított holttestekért is bebörtönzöttek, akár bizonyítottan gyilkoló terroristákat kérnek cserébe. Százával. Az emberség gödrének alját pedig alighanem sokáig a Bibas-család tragédiája fogja jelképezni.

Az apát, és az anyát a két pici gyerekkel egyaránt elhurcolták. Majd a két gyermeket, a négyéves Arielt és a kilenc hónapos Kfirt, immár fogolyként, puszta kézzel megölték. Ahogy megölték az anyjukat is. Márpedig aligha mondhatja épeszű ember, hogy a pár hónapos baba katonai veszélyt jelentehetett bárkire. Azt viszont tudjuk, hogy hasonló tetteket a náci haláltáborokból, annak szadista kiszolgálóitól ismerhetünk. Így azokat, akik a Hamaszt támogatják, a tetteiket relativizálják, szerintem nyugodtan tekinthetjük antiszemita kripto-, vagy nem is annyira kripto-, nácinak.

Márpedig ezek száma nem kevés. Olyan államokban sem, ahol aligha várnánk, hogy nem léptek már túl a középkori inkvizíción, a nácizmuson. Azt azért megkérdezném a Hamasz-párti tüntetésekkel szimpatizáló morális senkiktől, hogy a leányaikat, a gyermeküket, az unokájukat rábíznák-e a terrorszervezet kényére-kedvére? Esetleg azt is, hogy melyik járattal indulnak Gázába? Demagógia? Az. De talán még náluk sem természetes, hogy pár hónapos babákat, kisgyermekeket, édesanyákat öljenek meg.

Amikor egy meztelencsiga is joggal gondolkodna el az etikai gerincoszlopsága felett. Mert a kisárgított rész után valahogy hiányzik a gyermekgyilkosok hasonló "befenyítése" az illetékes nemzetközi fórumokkal. Amelyekről a szerző hallgat, de belekezd egy kis relativizáló maszatolásba.

Talán még a magukat újságírónak nevező, de etikailag inkább kinullázott betűvetőnek tekinthető médiasenkik is ráébrednének arra, hogy van élet az antiszemitizmuson, a hamaszizmuson, a nácizmuson túl is. Sőt! Főleg azon túl van élet. Mármint EMBERi élet. Így, nagybetűvel. Mely vonal alatt inkább csak amolyan, az emberi társadalomra veszélyes, biomassza van. Amiből a haláltáborok személyzetét, azok propagandistáit, a neonácikat, a terroristákat formálja meg a szociopátia szeszélye.

Andrew_s