Fotó: EISy |
Dolgom volt Esztergomban. Van ez így. Még a COVID-őrület előtt jártam ott utoljára. Nem mondanám, hogy semmi sem változott. Sőt! Nagyon sok minden változott.
Sok változás kifejezetten tetszett. Nekem személy szerint. Ahogy rendezettebbnek tűnt a pályaudvar környéke. Vagy az autóbusz-állomás. Igen, évek teltek el, amióta utoljára arra jártam. Kifejezetten úgy tűnt, hogy épül, szépül a város.
Aztán úgy éreztem, mintha Hofi egyik mondatfűzére kapott volna visszhangot. Ami terített asztalról, jobbnál jobb ételek felsorakoztatásáról szól. Egy kis problémával. A teríték közepén egy kis tányér szarral.
Na! Valahogy így hatott az, amikor feltűnt, hogy a nemzeti trikolór mellett minden zászlótartóban ott a második világháború Dunába-lövő szemetei által lejáratott másik zászló. 4 piros csíkkal.
Igen! Felrémlett valami, hogy Esztergom zászlója is lehet hasonló. Lehetett volna. 5 csíkkal. S kifejezetten akkor, ha címerjazzsal társsul. Márpedig az Esztergom közterein megjelent zászlók nem ilyenek. Jó lenne feltételezni, hogy Esztergomban nem tudnak ötig számolni. De ezt kétlem. Azt is feltételezhetnénk, hogy nem ismerik Esztergom zászlaját. De ezt is kétlem.
Mindez, leginkább, természetesen az esztergomiak dolga. Az ő lakhelyüket fogják esetleg azonosítani a szélsőjobb mellett kiálló várossal. Mert lehet polemizálni az Árpád-háztól az Anjou-koron keresztül sok mindenen. De az Árpád-sávos zászló mostanában mégis inkább a szélsőjobbal, és a decibel-magyarokkal fonódott össze. De, természetesen, ez is az esztergomiak dolga. Ha nekik jó így, akkor ez van. Ahogy akkor is, ha esetleg olyan városvezetésük van, amelyik nem ismeri Esztergom zászlaját, vagy nem tud ötig számolni.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése