 |
Lezárult a jelöltállítási listák beadási határideje. A csodavárásban önkimerítők kórusa persze már megszólalt, hogy bezzeg a Fidesz támogatta meg mindazokat, akiket nem akartak a palettán látni. Magánügyük. Az, hogy folytatódik a bűnbakok keresése arra az esetre, ha Magyar Péter kisebbségben maradna, az látszik a közösségi médiában is. Holott Magyar Péter, illetve a Tisza nem a DK, és nem az MKKP szavazói miatt fog bukni, ha bukik. Hanem önerőből. Mert Magyar Péter a kezdetektől inkább erre, mint egy tiszta győzelemre játszott.
Sokan, tiszás vezetők is mondogatják, az esetleges lemaradásról a hatalom felé vezető ámokfutásban mindenki más tehet. Magam úgy látom, hogy Magyar Péter masszív fideszes retorikával, heves gyurcsányozással indult, és hívei a mai napig lelkesen kékfideszeznek. Miközben sem Magyar Péter, sem a hívei nem támadták fele olyan vehemenciával a Fideszt, mint az összes többi pártot. Ennek alapján koránt sem a Fidesz 2+ millió szavazóját akarták, illetve akarják meggyőzni, hanem mindenki mást. Ehhez nem kell látnoknak lenni. Magyar Péter is elengedett pár „aki nincs velünk, az csirkefogó” jellegű vezérszlogent és Radnai is beleállt az MKKP-ba. De elég egy pillantást vetni az MKKP posztjai alá a jelöltállítás korszakából, vagy szinte bárhova.
Holott a szavazást nem ez a két párt és szavazói fogják eldönteni. Hiába döntötték már el előre, hogy ők lesznek a hibásak. Az döntheti el, hogy a Fidesz szavazóiból sikerült-e számottevő réteget átszavazásra bírni. S itt kanyarodhatunk vissza oda, hogy Magyar Péter még véletlenül sem a kormánypárti szavazótábort erodálta korábban, hanem az ellenzéki tortaszeletből akarta magának kiénekelni a hatalmat. Miközben egyedüli üdvözítőnek akarta, illetve akarja láttatni magát. Holott ezzel eleve a bukásra, a hátul-maradásra játszott. Egészen egyszerűen belátható módon.
Az ellenzék azért volt ellenzék, mert az övé volt a kisebbik tortaszelet. Bárki, aki ezt a tortaszeletet morzsálta eleve bukásra volt ítélve, ha ebből a morzsából akart nagyobb tortaszeletet összerakni. Eleve nyerhetetlen a helyzet, ha a nagyobb tortaszeletből nem tud számottevő morzsát szerezni. Nem néhány kádert átcsábítva, hanem legalább a szavazói tizedét meggyőzve. Amire Magyar Péter kísérletet sem igazán tett. Márpedig a „csalódott fideszes” mítosza már korábban is üres halmaznak bizonyult. A hithű orbánisták nem szavaznak át. A centrum-közelieknek korábban is ott volt az LMP, illetve a Momentum alternatívaként. A jobbszélen leválóknak a vonagáboros Jobbik, illetve most az MHM. Az LMP és a Momentum ott van a kisebbik kupac morzsában. Az MHM meg közelebb lehet egy fideszes koalícióhoz, mint egy tiszáshoz.
Ebben a felállásban világosan látszik, hogy Magyar Péter, noha saját magának kiharcolt egy jól fizető EP-állást, valójában a kezdetektől sem a biztos győzelemre játszott. Akkor sem, ha a követői bele akarták látni mindazt, aminek a teljesítésére vágytak. Mert a választást nem a vágyak, hanem a szavazatok döntik el. Márpedig ez akkor is kevés lett volna, ha az említett kisebbik tortadarab minden morzsikája átsöprődik a tiszás tányérra. Amit meggyőzéssel talán, az arrogáns sértegetéssel meg biztosan nem lehet elérni.
Magyar Péter tehát, miközben a kormánypártot alig karcolva morzsálta fel az orbánizmus ellenzékét, tulajdonképpen a kezdetektől sem az egyértelmű győzelemre játszott. Az, hogy a hívei vakon szajkózzák a korábbi ellenzéket csepülő, de alapvetően fideszes szólamait, az csak hab a tortán. Mert az, aki fel akart ülni a tiszás árnyéklóra, az már megtette. Aki eddig nem tette meg, az legfeljebb otthon marad. Tovább hangosítva a Tiszán esetleg elcsattanó pofon csattanását. Mely végképpen kifáraszthatja a békés hatalomátvételben még bízók emberi tartalékait, és tovább stabilizálhatja a NER rendszerét. Vezéráldozattal, vagy anélkül.
Az ország reménye lehetne a
- Teljes tévedés;
- Hatalomba kerülése után Magyar Péter szakítása a fideszes káderekkel. A kooptálásuk, és hatalomba-helyezésük helyett;
Andrew_s
