 |
Az ünnepek körüli politikai pótcselekvések sorában az egyik „nagy dobás” valószínűleg Hadházy Ákos azon bejelentése, ami a Mészáros Lőrinchez kötődő cégeknél kitüntetettek névsorának megszerzését hirdette. Azzal a felütéssel, hogy főszolgákat tüntettek ki. Majd közölte, amikor erre tiltakozás érkezett, hogy a kitüntettek akár szégyellhetnék is. Mely utóbbiba csak fokozta a populizmust. De mi is ezzel a gond? Több minden is.
Az egyik az, hogy valójában a Fideszt segíti, segítheti. Mert az, aki egy ilyen baromság után egyfajta B-listázástól tart, és egzisztenciális kérdés a Mészáros Lőrinchez köthető, vele kapcsolatba hozható munkahelye, annak könnyedén lehet nagyobb személyes érdeke a Fidesz hatalomban tartása, mint menesztése. Így Hadházy akár felkerülhet a Fideszt eredménnyel szolálók dicsőség-táblájára is. Azonban maradjunk egy kicsit a listáknál.
Egy cég, bármelyik, időről időre rendez olyan eseményeket, ahol vendégül látják, esetenként név szerint is kiemelnek munkavállalókat. Ez alapvetően egy cég belügye. Függetlenül attól, hogy a cég, vagy annak tulajdonosa a megbízásokat haveri alapon szerzi, vagy nemzetközi pályázatokon nyeri el. Az, aki munkavállalóként jelen van, az alapvetően a cég alkalmazottjaként, partnereként, összességében meghívottként van jelen. A meghívottak listájának összeállítása legfeljebb akkor lehet téma egy külső szemlélőnek, ha populista pletykát akar indítani, illetve akkor is, ha irigy, amiért ő nem lehetett jelen. Esetleg mindkét eset együttes előfordulásával. Hadházy „nagy dobása” így alapvetően lehet egy irigységen alapuló populista akciózás is. Amit nyilván majd lerendez önmagával.
Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a cég érdekeinek képviselője kétségtelenül szolgálja a céget, és annak tulajdonosait. Ez nem nagy történet. Legfeljebb Hadházy Ákosnak jelenthet kiemelendő újdonságot, hogy egy szakmában akár évtizedes múlttal rendelkező szakembert, vezetőt megjutalmaznak. Alig hiszem, hogy bárkinek, bármely munkahelyen szégyenkeznie kellene azért, mert eredményesen, szóra érdemesen dolgozott. Az, hogy a több párt támogatását igénybe vevő, majd ejtő, most éppen független képviselő úr miként viszonyul a saját ténykedéséhez, az persze az ő személyes magánügye. Majd lerendezi önmagával.
Hogy odabökte a tiltakozás közzétételekor, hogy „jól fizetett” szolgákról beszél? A populizmusért eddig sem nagyon ment a szomszédba. De ha már populizmus. A képviselői fizetés miként is viszonyul egy pedagógusi bérhez? Esetleg a közmunkás béréhez? Elvégre a képviselő is a közért kellene, hogy munkálkodjon. A köz, az őt megválasztók szolgájaként. Lehetőleg eredményesen. Ami eredmény például lemérhető lenne azon ügyek listájával, amit Hadházy Ákos végig vitt. Alkotmánybíróságig, ha kell. Nemzetközi jogi fórumokig, ha arra van szükség.
Magam, például, szívesebben olvasnám Hadházy Ákostól a fenti, maximális távolságig végig vitt ügyeinek listáját, mint a céges rendezvényről írt populizmusát. Mert nem kell egyet érteni a Mészáros-birodalom létével. S nem kell szeretni a gyarapodás eszközkészletét sem. Azonban ezért nem az ott munkát végzőkbe kellene talán belerúgnia a pártszédelgőnek tűnő, elszabadult hajóágyúnak.
Andrew_s
