 |
Nagy Márton komoly bejelentéseket tett. Nagy Márton komoly bejelentéseit próbáljuk meg komolyan venni, és egy picit elgondolkodni a lehetséges hatásain. Ha a globális hatásait illetően talán nem is annyira globálisan. Nem hagyva figyelmen kívül, hogy egy lendülettel inflálja el a nyugdíjígéreteket, és ismeri be a sorok közt a hazai gazdaság elmerülését a latrinában.
Azzal ugyanis, hogy a gazdaságpolitikai intézkedésekkel, azaz osztogatási ígérgetésekkel, indokolja a hiánycél megemelését, majd ennek fedezet-előteremtésére a bankok és pénzügyi vállalkozások fokozott megsarcolását nem igazán tett mást. Celofánba csomagolva, a sorok között, gyakorlatilag azt üzenete, hogy „bármit megígérünk, a hatalomban maradásunk érdekében, de ebből semmit sem tudunk megfinanszírozni”. Szerintem más sem tudná megfinanszírozni az ígéreti licitet, de maradjunk a jelen bejelentésnél. Illetve a pénzügyi szféránál.
Az elméleti magasságokból szálljunk alá a munkavállalói szintekre. A pénzügyi szektorról sokszor megemlítik, hogy a jövedelmi viszonyok nem rosszak. Ellenben sok szempontból jobbak, mint másutt. A központi területeken szinte biztosan, és a tranzakciók hátterét biztosító rendszerek környékén majdnem egészen biztosan. Ami azt jelenti, hogy a közterheken és az áfán keresztül ez a réteg elég jelentős foglalkoztatotti befizetője a költségvetésvetésbe. Miközben munkavállalóként jelentős szerepe van abban, hogy fizetni lehessen bankkártyával, az átutalások biztonsággal célba érjenek. Akár nemzetközi szinten is. Ez általában akkor is igaz, ha most sokan horkantgatnak némely bosszúság példáján felhorgadva.
A fentiekből több dolog is következhet akkor, ha a pénzügyi szektor elkezdi visszafogni a fejlesztéseket, illetve megválik a dolgozók egy részétől. A fejlesztések visszafogásával csökkenhet a szereplési képesség a tranzakciós piacon. A nemzetközin is. Ez lehet kis bosszúság sokaknak mindaddig, amíg az átutalásai nem kezdenek késni, a külföldön dolgozó családtagnak nem kezd problémát okozni a hazaiak támogatása. Ugyanakkor az is érthető, ha a pénzügy ezen területein dolgozók a nemzetközi munkaerőpiaccal is jelentős mértékben kompatibilisek. Szakmailag, nyelvismeretben egyaránt.
A megszorítások, az elbocsátások ezen a területen így egyrészt közvetlenül csökkentik a költségvetési bevételeket, másrészt könnyedén ad egy újabb lendületet annak a gazdasági exodusnak, amelyben az Orbán-kormány egyébként is igen jól teljesít. Közvetve pedig csökkentheti a szektor nemzetközi versenyképességét, a kapcsolatait a nemzetközi rendszerekhez. S ettől a pontból indul az a gyökérzeti háló, ami befolyással lehet minden vállalkozásra, amelyik nemzetközi tranzakciós forgalmat bonyolít le. Legyen az anyagbeszerzés, eladás, bármi.
Rövidebb távon lehet szimpatikusan populista vezérszólam a vezértől, illetve a sleppjétől a pénzügyi szektor lehúzása. De már a középtáv rövidebbik szakaszán is könnyedén lehet erősen, és negatívan visszaható. Nem feltétlenül csak globálisan, hanem a mindennapokban is.
Az, aki ma drukkol a pénzügyi szektor megsarcolásának, az később se panaszkodjon, ha a nyugdíjaknak nem lesz fedezete, vagy akkor sem jut el hozzá, ha van. Ahogy akkor sem, ha a magasabban képzett szakemberek újabb hulláma távozik az országból.
Andrew_s
