![]() |
Mint annyiszor, most is a szociálisnak nevezett média az, ami felvetette azt a gondolatot, hogy a várható-e vajon valamiféle kiegyezés a társadalomban. Magyar Péterrel, ha már. Ehhez azért érdemes lehet egy gyors leltárt felvenni arról, amit nagyjából tudhatunk. Felvállalva, hogy erősek a fenntartásaim, és a blog akár a szubjektív vélemények terepe is lehet. Noha vannak olyan „véletlen” egybeesések, amelyek még ez utóbbit, vagy akár a cáfolhatóságot is befolyásolják.
Magyar Péter feltűnéséről a politikai porondon tudhatjuk, hogy gyakorlatilag egybeesett Varga Judit lemondásával, vagy lemondatásával. Előtte annyit lehetett róla tudni, hogy a NER kötelékének elég biztos láncszeme, és korántsem a rendszer ellenzőjeként, illetve megtiprott áldozataként ismerhettük a nevét. Bár inkább sehogy sem ismerhettük a nevét.
Ugyanakkor kétségtelenül hatékony populistaként jelent meg, és jó érzékkel lovagolta meg a pillanatnyi közhangulatot éppen úgy, ahogy a politika gyenge társadalmi beágyazottságát is. Képes volt olyan tematizálást kialakítani, ami kihívást jelentett a korábbi politikai szereplőknek. Oldalfüggetlenül, és a Fidesz gépezetét is beleértve. Mely több esetben akár törvényjavaslatokkal is utánalépett Magyar Péter szólamainak. Aminek az egyik olvasata az, hogy defenzivába kényszerülve kullog utána a Fidesz. De lehet egy olyan olvasat is, hogy Magyar Péter előteszteli a közhangulatot a Fidesznek. Ami feltételez egyfajta háttéralkukat is Magyar Péter, illetve a korábbi kenyéradói között.
S bár, ezek a háttéralku-gyanúk folyamatosan felmerülnek, de egyelőre nem tényszerűen igazoltak. Annak ellenére sem, hogy a Magyar Péter háttereként megalapított Tisza-párt politikailag nem igazán karcolt mélyet a Fidesz törekvéseibe. Inkább közelebb, mint távolabb áll a kormánypárt fősodor-vonalához képest. Ami azt is lehetővé teszi, hogy erős lelki törés nélkül csatlakozhassanak mindazok a korábbi Fidesz-szimpatizánsok, akiknek nem az elvekkel, hanem a kialakult vezetőkkel vannak problémái. Miközben Magyar Péter azoknak is biztosítja az ügyeletes alfa-szereplőt, akik bárhonnan is érkezzenek, de alapvetően egy vezért akarnak követni. Aki úgy ígér megoldást a bajaikra, az Orbán Viktor képviselte problémáikra, hogy ehhez nem kéri a cselekvésüket, csak a hitüket és bizalmukat. Ami egyébként ismerős megoldás. Szinte az összes, történelemből ismert populista vezér hasonló megoldásokkal szokott élni. Orbán Viktor is, ha még emlékszünk az első békemenetelősdik korszakára.
Ugyanakkor kétségtelen, hogy Magyar Péter igencsak szétverte a korábbi ellenzéket. Amely szétverési lehetőségért az egyes pártok igencsak megdolgoztak. Mert kár lenne elfeledni azokat a választásokat, amelyek előjátékai során azt a gondolatot sem lehetett mindig kizárni, hogy szándékosan rombolják a nyerési lehetőségeiket. Az azonban kétségtelen, hogy Magyar Péter azonnal kizárt minden együttműködési lehetőséget. Egy füst alatt anélkül gyalulta le a maradékot, hogy szakpolitikai, vagy akár érdemi politikai alternatívát nyújtott volna. Ami, lássuk be, nehéz is lett volna úgy, hogy alapvetően egy olyan személyközpontú pártot szervezett, amelyik még a képviselőjelöltjeit is egy álláspályázattal analóg módon fogdossa össze.
Így Magyar Péter valóban egy újfideszes jó király lehet. Ismerve a jelenlegi rendszert, ezt követően csak az a kérdés, hogy képes-e leváltani Orbánt? Illetve az, hogy egy váltás esetén mire lehet számítani? Ha figyelembe vesszük Orbán Viktor rendeleti lehetőségeit, akkor egy választás kiírása is kérdésessé válhat. De, tegyük fel, hogy megtörténnek a választások. Az sem kizárt, hogy ezen a Tisza számos listás helyet szerez, és akár több egyénit is a pályáztatott képviselőivel. Ebben az esetben kérdés maradhat a hatalom átadása, átvétele. Ha ez is megtörténik, akkor lehet csak igazán kérdéses a hogyan tovább?
Az egyik lehetőség a pók cseréje a hatalmi pókhálóban. Ez akkor léphet életbe, ha a Tisza kétharmadot szerez. Ami leginkább akkor lehet lehetséges, ha a Fidesz is úgy akarja. De még egy sima győzelemhez sem kizárt a háttérmegállapodások rendszere. Azonban tételezzük fel, hogy anélkül is lehetséges. Ebben az esetben, éppen a markáns politikai nézetkülönbségek hiánya, illetve a „ki-tud-másról-és-mit” kérdéseinek kapcsán egy Tisza-Fidesz koalíció lehetősége is felmerülhet. Akár hallgatólagosan is.
Ez retorikailag eladható lehet azzal, hogy a Mihazánk képviselte szélsőjobb előretörése egy jobboldali összefogással gátolható legbiztosabban. Orbán egy háttéralkuval lemondhat a miniszterelnökségről, amitől nem okvetlenül szegényedik el jobban. Mert a vagyon jó része nem az ő nevén fut, és a politikai hatalmat már amúgy is gazdasági befolyássá konvertálták. Ugyanakkor Orbán lemondatása egyszerre szolgálhatja a Fidesz ráncfelvarrását a koalícióhoz, és az Orbán személyével meg nem békültek leszerelését. A strómanokkal is meg lehet egyezni majd valószínűleg, hogy a nevükön levő vagyon jó részéről nem is tudtak, illetve jóhiszeműen fogadták el, és legalább a tőkét visszafizetik.
A szavazók meg elfogadhatják, hogy megint sikerült valakinek felmászni a hátukon a hatalomba. Mert nem igazán valószínű a csalódott, ám tervszerűen megosztott, milliók utcai felvonulása.
Andrew_s