Vonabocsika

Rémlik, hogy Vona Gábor nem ma kezdte hangoztatni, hogy bocsánatot kér a zsidóktól és cigányoktól. Ma a TV-ben (hírTV) azt hallottam tőle, hogy ha kell, akár naponta bocsánatot kér. Nem kell. Mert az jutott eszembe, hogy a tudatosan, szándékosan elkövetett, illetve el nem követett tettek, valamint következményeik nem a hangzatos bocsánatkéréstől függnek. A szándékos elkövetés miatt a sokat hangoztatott bocsánatkérés nem több a levegő rezgésénél, üres mondatoknál, hangzatos kampányfogásnál.

Már csak azért is, mert egy menetben kért bocsánatot, és éltette a gárdát. Amit szerinte félreértettek, félremagyaráztak, félre vittek. De amely gárda vonulásai, megfélemlítésre alkalmas akciói, paramilitáns egyenruházkodása ellen nem szólalt fel. Ahogy nem szólalt fel érdemben a kampányérdekek által meghatározott politikai szakasz előtt a zsidózás, a cigányozás ellen sem. Amennyiben a tettei tudatlanok voltak, akkor alkalmatlan politikusnak, mert nincs tudatában a tetteinek. Bár illethetné bocsánat. Az Úrtól. Ahogy Jézus is bocsánatot kért atyjától azoknak, akik nem tudják, hogy mit cselekszenek.

A szándékolt tettek, gesztusok nem attól lesznek bocsánatosak, hogy hangosan bocsánatot kér valaki. Hanem attól, sokkal inkább attól, hogy kiérdemli. Ahogy a tiszteletet is kiérdemelni kell, és nem elvárásra, megrendelésre jár. Ha Vona Gábor valóban megbánt volna bármit, akkor nem a médiában kérne bocsánatot, hanem tettekkel igyekezett volna felmentést kérni. Elsősorban a saját lelkiismeretétől. Az országban elég sok szegény, támogatásra érdemes lakos van. Kicsik és nagyok. Csendben, és nem médiafelhajtás keretében, elmehetett volna önkéntes gondozónak egy hajléktalanszállóra. Nem egy TV-híradónyi időre, hanem évekre. Ahogy támogathatna állami gondozottakat, elesetteket, fiatalkorú bűnösöket is.

Ezzel, emberként hitelesebb lenne. Ha nem is lenne a Jobbik féligazságaira támaszkodó hatalomvágyó jelöltje. Vona a hatalmi aspirációt, és a szólamokat választotta. A bocsánatkérése hangos, de semmit sem jelentő. Nem a megbánás, hanem a hatalomvágyó, önmagát reklámozó hazugság jele. Legfeljebb.

Andrew_s

Veres püspök a lombikokról

Fotó: Mohai Balázs / MTI

Az egyházaknak valószínűleg a létük kezdete óta problémát jelent a rajtuk kívül álló világ változásainak a lereagálása. Akkor is, amikor a szellemi irányítás nagy részét birtokolták. Valamint mostanában is, amikor már nem a világ közepében leledző lapos Föld híveit kell megvédeniük. Veres András győri megyéspüspök mondandóját a lombikbébi programok kapcsán akár egy ilyen reagálási kísérletként is értelmezhetjük.

Még akkor is, ha szerinte a méhen kívüli megtermékenyítés bűn. Mely véleménye alapvetően az ő személyes problémája. Lenne. Lenne, ha nem az egyházi hierarchia súlyával próbálná lenyomni a hívők torkán. Mert egy püspöktől való bűnnek nyilvánítás lehet egyeseknek a kiátkozással is határos. Márpedig Veres András szerint egy katolikus nem tekinthet másként a mesterséges beavatkozással elért gyermekáldásra, mint bűnre. Ez az általa megfogalmazott gondolatkörnyezetben még akkor is igaz, ha arra a kérdésre, hogy „Bűnben fogannak a lombikgyermekek?” csak odáig merészkedett a közvetlen válasszal, hogy „Azt el kell mondjam, hogy a lombikbébiprogram nem járható út az élet továbbadására”. Bízva abban, hogy az ilyen leterelő válaszokkal nem fogható meg jobban, mint egy angolna egy vödör takonyban. Noha valójában csak egy politikailag korrektnek hitt megfogalmazása annak, hogy a lombikbébik tulajdonképpen a fogantatásuk révén is eleve bűnösök. Mert olyan úton születtek, amely a katolikus egyház magas rangú bürokratája szerint nem járható.

Azt feszegetve, hogy mennyire is bűnös a lombikbébi programban részt vevő megtudhatjuk: „Attól függően, hogy mennyire volt tudatos részéről a döntés, ennek mértékében a bűne súlyosabb vagy kevésbé súlyos”. Amihez érdemes tudni, hogy a méhen kívüli megtermékenyítés nem egy bódult kocsmai pillanat pár perces folyománya. Papírmunkát, és elég komoly orvosi előkészületet is igényel. Időben is meglehetősen elhúzódva. Így a püspök megfogalmazása alapján minden résztvevő nagyon bűnös, mert egy ilyen folyamatot öntudatlan állapotban elég nehéz lehet végigvinni. Amikor tehát a püspök úr azt feszegeti, hogy a lombikbébi programokban részt vevők alapvetően tudatlanok, akkor elég magasan érkezik a labda. Az a labda, hogy egy katolikus püspök, aki hivatalból nem keletkeztethet terhességet vajon mennyire kompetens a gyermek utáni vágy meg-, illetve elítélésében. Mert könnyen lehet, hogy olyan, mint az elméleti úszóbajnok. Aki minden, vízben megteendő, mozdulat elméletével tisztában van. Az utolsó izomrost biofizikájáig bezárólag. De belefulladna egy sekély tóba is, mert víziszonya van.

Miközben a püspök megállapítása más tekintetben is elég necces. A méhen kívüli megtermékenyítés lehetőséget adhat a genetikai sérülések kiszűrésére is. Aki erre tudatosan, és indokoltan vállalkozik, az a családjában esetleg előforduló, az emberhez méltó életvitelt esetleg korlátozó károsodások csökkentésére is vállalkozik. Innen nézve az emberhez méltó élet biztosítása is tekinthető bűnnek a katolikusok szerint? Esetleg csak a püspök szerint? Ha nem, akkor a határt valószínűleg nem ezen a ponton kellene meghúzni. A lombikbébi programokkal tehát közel az a helyzet, mint a genetikailag módosított organizmusokkal. Mindent egy kalap alá véve, és kategorikusan elutasítva, elég ostoba véleményeket sikerülhet artikulálni.

Valójában egy vallási vezető felelőssége talán ott lehetne tetten érhető, hogy ne üljön fel, és ne legyen terjesztője, az általánosítva címkéző címszavaknak. Ha tetszik, legyen mértékletes. Ne a bűnt próbálja kidekázva méricskélni, hanem az emberi megértést. Már csak azért se, mert a bűnök és bűnösök megítélését a legfőbb főnöke fenntartja magának. Míg az emberi megértéstől a mindennapok lehetnének jobbak. Ha valamit, akkor ezt illene egy püspöknek figyelembe venni. Még akkor is, ha katolikus.

Andrew_s

Orbán nyaralt

Ingdivat: 2012 - 2017

A miniszterelnök, Orbán Viktor, befejezte a nyaralását. Országos hír? A jelek szerint igen. Leginkább talán azért, mert jó darabig széles körben találgatták, hogy hol töltik fel az orbáni aksikat. De a Blikk leleplezte, és részletesen ismertette a Horvátországba tett nyaraló-kirándulást. Le lehet tehát nyugodni. Legfeljebb a részletek felett elgondolkodni. Futólag.

Már csak azért is, mert a pár évvel ezelőtti, 2014-es, hírekből emlékezhetünk arra, amint a TEK védte hónapokig a nép egyszerű gyermekének a nyugalmát. Aztán 2015-ben mintha repetáztak volna. Idén, noha emlékezhetünk az Orbán kapujáig felírt Arany-ballada esetére is, volt olyan eset, amikor két idősebb nőtől gondolták megvédeni a miniszterelnöki rezidenciát.

„A kapitány szerényen háznak nevezte a lakását. A köznép minden bizonnyal palotának titulálná. Mallow őszinte szeme ezzel szemben inkább erődnek látta. A főváros fölé emelkedő magaslatra épült. Vastag falai meg voltak erősítve. Kapuiban őrség állt, s lerítt róla, hogy az egész építményt védelemre tervezték. Pontosan az a fajta lakás - gondolta Mallow epésen -, amely a közkedvelt Asperhoz illik.” -- I. Asimov: Alapítvány

Ehhez képest igen komoly bátorságnak tűnik, ha olyasmiről olvasunk, hogy Orbánt egy idegen országban testőrök nélkül látták előfordulni. Miközben komoly hírrészletként olyanokat olvashatunk, hogy a nép egyszerű gyermeke maga vezette az autóját, és gyakorta mozdul ki kíséret nélkül. Az az autóvezetés különösen érdekes momentum lehet annak figyelembevételével, hogy a neten elég sok, kétségtelenül rosszindulatú felvétel kering az olykor tikkelő miniszterelnökről. De bátorságügyben is emlékezhetünk arra, hogy számos közösségi rendezvényen, például az évértékelőkön, csak egy előzetesen gondosan megszűrt közönség előtt jelenik meg Orbán Viktor. Azokról a képekről nem is szólva, amelyek alapján feltételezhetnénk: a zsebéből merít önbizalmat a megnyilatkozásokhoz.

Ugyanakkor az említett sajtófotókon nem egyszer megfigyelhető, hogy a zakó deréktájban mintha összement volna a tisztítóban. Ami természetesen nem zárja ki, hogy 2012-ben megmászott a kedves nejével egy osztrák hegycsúcsot. Elvégre a tisztítókban olykor tényleg összemennek a ruhák. Amit az is alátámaszthat, hogy az idei nyaralás képei sincsenek teljes alkati összhangban azokkal a feszülős képekkel. Akár a 2012-ből maradtakkal is. De lehet, hogy csak ingek eltérő szabása, illetve esése megtévesztő. Vagy a reggeli kocogások tették meg a magukét. Bevezetve a mindennapi testnevelést a miniszterelnöknél. Akinek a nyaralásáról igazán kár lenne, ha olyasmik jutnának eszünkbe, hogy a nép egyszerű gyermeke nem is annyira a nép egyszerű gyermeke.

Ilyesmire nem lenne szép gondolni akkor, amikor nem győzik sulykolni, hogy saját lábúlag kocog, saját kezével vezeti az autót, testőrök nélkül sétafikál, és lakik. Az olyan irigy gondolatokat is kéretik elhessenteni, hogy eközben a tényleges nép tényleg egyszerű gyermekei esetleg a szomszéd faluig sem jutnak el. Hiába szeretnének hajókázni és sok halat enni, mert legfeljebb papírhajóra, és zsírosdeszkára futja. Esetleg arra sem mindennap. Az olyan kádárnosztalgikus képekre meg különösen kéretik fittyet hányni, amelyek valós grízestésztáról emlékeznének meg. Azokat a kérdéseket pedig már meg sem szabad hallani, hogy az interneten sokszor felmerült találgatások után miként sikerült nagy hirtelen kideríteni a miniszterelnök hollétét.

A lényeg a lényeg. A miniszterelnök nem veszett el, hanem nyaralt. Az itthon a nyugdíjasoktól is megvédendő FONTOS EMBER külföldön csak úgy sétálgat a kamerák előtt. Ami jó. Ahogy az is, hogy a különben feszülő ingben és zakóban feszengő kormányfőről Horvátországból kocogás, és lezser viselkedés hírei érkeznek. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne. Úgyhogy megállapíthatjuk: éppen időre elkészült és sikeres volt az a töltekezés.

Andrew_s