Gazdaságakarati aknazár.

Nem látják, hogy erőlködök? He?
Forrás: Stop.hu

A kormányzati hatalom édes mámora megszállta az ország elsőszámú Turul-juhászának tündérmese-felelősét. Ez volt nagyjából az első gondolat, ami felötlött Matolcsy György legújabb megszólalása után. Holott lassan azon kell majd meglepődni, ha meglepődik valaki. Akár a gazdaságot, akár a választási törvény alakulását nézi meg valaki. Az utóbbi, beleértve a hatalom által saját magának biztosított visszaélési lehetőséget már annyit, de annyit boncolták, hogy szinte már szóba hozni is felesleges. S annyit, de annyit módosították a törvényt már a javaslati szakaszban, hogy a gazdasági tündérminiszter kijelentése, miközben a jövőt próbálta felvázolni, szinte már fel sem tűnik a sorok között.

Márpedig meglehetős magabiztossággal jelölte meg azt, hogy a 2014 és 2020 közötti nemzeti fejlesztési programokat milyen területekre akarják összpontosítani. Ami azt jelenti, hogy a nyilatkozatok hangvételében továbbra is alapmotívum a demokratikus választások elutasítása. Nem formailag természetesen, hiszen a regisztráció, és a többi, esetleg még talonban pihenő, ötlet alapvetően még őrzi a titkos és szabad választások látszatát. Tartalmilag azonban a korlátozások újabb, és újabb rétegeket hasítanak le a választók halmazából. Ugyanakkor továbbra is kialakítható az a vélemény, hogy Matolcsy György csak akkor fogalmazhat ilyen konkrét, a jelen kormányzati cikluson túlmutató törekvések jegyében, ha ő már biztosan tudja, hogy nincs olyan együttállás, ami megdönthetné a jelen kormányzat hatalmát. Így a gazdasági miniszter tulajdonképpen csak ismét elszólta magát. Elvégre, ha valaki a gazdasági vezetéshez nem ért, miért értene a konspirációhoz. Árulkodva arról, hogy valahol a háttérben érik az a Fidesz-es forgatókönyv, ami egy esetleges ellenzéki győzelem esetén kiiktatná a választott parlamentet a döntéshozásból. Amennyiben tehát Matolcsy Györgynek politikailag hinni lehet, akkor az súlyos problémák előszelét sejteti.

Miközben a gazdasági problémák továbbra is itt vinnyognak a katyvaszba ragadtan. Legalább is Bajnai Gordon az Index-nek adott interjúban katyvasznak nevezte azt, amit a Fidesz-kormány költségvetésként próbál meg kommunikálni. Az is igaz, hogy már a korábbi információk, és a folyamatos változtatások fényében is inkább sugalmazásnak, mint költségvetésnek tűnt. Lehet persze azt mondani, hogy minden szép, és minden jó, de azért alighanem sokkal kevesebb hit, és sokkal több meggyőződés lenne a hallgatói oldalán a híreknek, ha a széles rétegek nem a recesszióval és annak következményeivel kellene, hogy naponta birkózzanak. Talán kevesebb összeesküvés-elméletet kellene gyártani annak megmagyarázására a hívek felé, hogy miért egy kiebrudalandó szemét szervezet az IMF, ha utána Orbán Viktor nem győz kalapozni azért, hogy pénzt adjanak. Nem egy esetben olyan projektekre, amikről aztán kiderül, hogy valami kormányhoz, vagy lobbi-jóemberhez közeli céghez vándorol. Bár lassan az IMF, talán megelégelvén a kettős beszédet, és a semmibe hulló költségvetési tündérmeséket, besokallni látszik. Amit olyan hírek jeleztek pár napja, ami alapján az IMF lemondani látszik a magyar gazdaságról. A forint árfolyama pedig ugyancsak lereagálta ezt a hírt, és gyengült a magyar gazdasági miniszter beszédének ellenére. Vagy talán éppen azért.

A gazdasági szakértők, befektetők tehát inkább Bajnai Gordonnak szavaztak bizalmat a szakértelmében. Ami az ellenzék jelenlegi potenciális vezetőjével szemben éppen úgy jelzés értékű gesztus lehet, ahogy a bizalom hiányát jelzi az Orbán Viktor által jegyzett kabinet vergődéseivel szemben. Az ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy tetszőleges retorikai fordulat sem pótolja azokat a személyes forrásokat, ami az egyes családoknak lenne szükséges a napi túléléshez. Nem azoknak az egyes kiemelt családoknak, melyek tagjai ma a kondér közelében ülnek, és várják a rájuk fröccsenő milliókat. Inkább azokra a családokra gondolnék, akikre nem fröccsen más, mint az adóteher, és legfeljebb az egyre üresebb családi kondért nézhetik a tűzhely körül. Akinek ez túl sarkítottan hangzik, az gondoljon a recesszióra, a munkanélküliségre, az ételosztásoknál kígyózó sorokra, a csökkenő reálbérre, az egyre újabb adóötletekre, az oktatás visszaszorítására, és az orbanizmus hasonló vívmányaira. Melyeket a permanens szabadságharc jegyében szervezett Békement tagjai még mindig tudnak önfeledt mámorban üdvözölni. Pótolva a napi kenyeret a Turul képével talán, melyet akár a saját magukból vágott húscafattal is etetni képesek. Hasonlóan a tündérmesékhez, melyek nagy tudója az a miniszter, aki a mesebeli béka fenek alá beszélte a gazdaságot. Miközben csatlakozom azokhoz a véleményekhez, hogy a megvezetett emberek nagy része szintén lényeges tagja a magyar társadalomnak. Ahogy a történelmi példák is mutatják, kortól, helyzettől függően sok olyan ember is képes felülni gyilkosan káros demagógiáknak, akik némelyike akár pápa is lehet. Bár gyanítom, a Békemenetelők közül kevesen aspirálhatnak ilyen magas egyházi tisztségre. Még akkor sem, ha valóban nem kis hit kell a racionalitásokon túl mutató önfeledt tapsoláshoz.

Azt természetesen magam sem hiszem, hogy Bajnai Gordon zsebében lenne a bölcsek köve. Ahogy továbbra sem gondolom azt sem, hogy túl sok pozitívat tudna kínálni az unortodox évek után. Sajátos módon különben ez lehet a veszte. A racionalitás és az őszinteség alighanem ellenjavallja azt, hogy nagy ígéreteket tegyen. Azonnali kilábalást a legkevésbé, mivel továbbra is nyomni fogják a gazdaságot azok a kötelezettségek, melyek az IMF-hitel felvétele helyett eladott, és annál magasabb kamatú államkötvények nyomán, a jövőben fognak keletkezni. S ami miatt Matolcsy György kijelentései, a 2014-2020-as időszakra nézve, meglehetősen szaglanak a blöff gyanújától. S mindjárt ellent is mondanék magamnak azzal, hogy talán éppen ezért nem feltétlenül arról szólnak a tündérgazdasági számvevőtiszt kijelentései, hogy biztosak lennének a hatalom megtartásában. Ha ugyanis a Fidesz a következő, a 2014-es, választások várható elvesztésére számít, akkor is teljesen érthetővé válnak ezek a kijelentések. Erre az esetre éppen ezek a miniszteri kijelentések készítheti elő a talajt arra a folyamatos obstrukcióra ellenzéki szerepből, amire volt már példa. Folyamatosan hangoztatva, hogy „bezzeg, ha maradtunk volna”. Miközben világos, hogy a híveik számára a regnáló kormány amúgy sem fogja tudni megmagyarázni, hogy éppen a Vezér-kórság salakanyagát kell ellapátolni.

Nem a hívek rosszindulata miatt. Ó nem. Egyszerűen azért, mert a hit érv-, és tény-rezisztens. Ha világosan levezetnék abban az esetben, hogy Orbán mai államkötvény-eladása okozza a jövő-pillanatnyi nehézségeket, akkor is kivonulnának a Fidesz mellett tüntetni. Azzal, hogy: „jó, jó, de bezzeg, ha maradtak volna, megoldották volna”. Talán varázsvesszővel, varázstükörrel, lovasszobor-állítással. Elvégre tündérországban bármi lehet, csak akarni kell. Kevésbé tündérországban is sok minden megvalósítható a racionalitásokkal szemben. Csak ahhoz hatalom, és akarnok kell. S még ennek is meglennének a maga haszonleső haszonélvezői.

Simay Endre István