A közvélemény megkutatásának meg vannak a maga szabályai, módszertani elvárásai. Ezen vitatkozzanak a szakemberek. A publikált eredményekről a közzétételtől szabad a saját vélemények kialakítása. Beleértve ebbe a publikálás formáját és kommunikációját is, ha úgy adódik. Így arról a választási korfának is tekinthető grafikonról is, amit a Medián tett közzé pár napja. Egy, még decemberben végzett felmérés alapján.
Ami elsőre szemet szúrhat, az a közzétett grafikon, illetve a mellé közölt szöveg közti sajátos torzítottságot sugalló viszonya. Az ábráról nyilvánvaló, hogy a nyugdíj felé haladva nő a Fidesz-t támogató attitűd. Amit egyébként a mindennapok is visszaigazolni látszanak. De gondolhatunk a Fidesz csirkeláb-kommunikációjára, illetve annak hatásosságára is. Egyébként botorság azt hinni, hogy az érintett korosztály leszólása megold bármit is. Az ugyanis elég törvényszerű, hogy a várható élettartam végéhez közeledve az eseményhorizont egyre közelebb kerül a másnaphoz. A „holnap is lesz kenyér” szemlélete egyre inkább mindent visz. A szavazatokat pedig az, akiből ezt garanciálisan kinézik. Ez pedig a kormánypárt és nem az ellenzék. A hatalom, a mindenkori hatalom ebből a szempontból egy biztos pont. Az ellenzék pedig egy ígéret. Egy lehetőség. A bukás kockázatával. Különösen egy olyan ellenzék esetében, amelyik az 2012. októbere óta történtek alapján szinte tervszerűen veszít választásokat.
Az ábra után nézzük a szöveget. A szövegben ezt a korosztályi megoszlást „elfelejtik” megemlíteni a kormánypárt esetében, miközben DK esetében gondosan megjegyzik, hogy támogatottság a 60+ -os korosztályban a legjelentősebb. Ami a DK-ra izoláltan akár igaz is lehet, de a kommunikációs sugalmazás mégis szinte az ábrán közöltek ellenkezője. Ugyanakkor látszólag visszaigazolni látszik a DK által egy ideje követett kommunikációt. Nevezetesen azt, hogy nem kicsit fordult az idősebbeknek szóló gesztuskommunikációs irányba. Ami abból a szempontból helyeselhető, hogy nem a társadalmi kiszorítást ígéri az időseknek. Ha azonban ettől azt remélik, hogy ettől jelentősen nő majd a szavazóbázis, akkor ez a remény könnyen vihet zsákutcába.
Ugyanakkor a felmérés eredményközlésében kifejezetten érdekes, hogy miközben a szöveg szétszálazza az egyes pártokat, az ábra „ellenzék” megjelöléssel összemos számos pártot. Amely megoldást illetően csak egyet tudok érteni azzal, hogy a „Mi Hazánk” nem kerül bele ebbe a kategóriába. Egyetértésem annak szól, hogy ezt a formációt magam sem tartom ellenzékinek. Sokkal inkább a Fidesz jobbszárnyáról már szinte leesők kormánypárti hálóját jelenti. Ahogy a Vona-Novák korszak Jobbikját is nehéz volt ellenzéki pártnak tekinteni. Ahogy alkalmasint Schiffer fémjelezte az LMP is számos gesztust gyakorolt a Fidesznek.
Egyébként az ellenzékiség ma is, önmagában is, érdekes kérdés lehet. A Fideszre mára ráégett az orbanizmus. Annak hatalmi, és hatalomgyakorlási struktúrájával. Ennek nyomán azonban élesen el kellene tudni különíteni a rendszer ellenzékeit, a kormányhatalom kizárólagos ellenzékétől. Mert az utóbbiaknak sokszor csak az a problémájuk, hogy nem ők irányítják a hatalmi struktúrát. Amikor egy gombócba gyúrja egy ábra mindezeket, akkor valójában alkalmatlan annak a szemléltetésére, hogy mekkora, és milyen eloszlású a jelen bolsevisztikus struktúrát leváltani szándékozó bázis. Hacsak nem abból indulunk ki, hogy a politikában szót kérők ma inkább a hatalom, mint a rendszer ellenzékét képviselik.
Az már csak hab a kommunikációs tortán, hogy olvassuk ezt: „baloldali pártok követői átlagosan 50 fölött járnak, sőt, a DK-sok inkább hatvanasok”, majd egy felsorolást, ahol az 50 felettiek klubja a DK, az MSZP, majd a Fidesz-KDNP. Amiből felületesen az következne, hogy a jelenlegi kormánypárt baloldali. Egyébként, tekintve az olykor kifejezetten baloldali populizmusát, még lehetne is. De azért a működésük egészét tekintve ez a baloldaliság erősen kétséges. Habár a tényleges baloldaliság akár teljes politikai elit esetében is lehet olykor kétséges. Az MSZMP például a fénykorában sem okvetlenül volt baloldali, miközben a technokratái által alapított MSZP mára elsüllyedt a saját szellemi impotenciájába azzal, hogy baloldalinak nem igazán baloldali, katyvasznak meg nagy, és néhány vezetési ámokfutás után az ellenzékisége is kétséges.
Miközben a DK esetében amennyi annak idején „átjött”, az az, hogy DK valamikor az MSZP liberálisabb dezertőreiből alakult meg. A megnyilvánulásai alapvetően liberálisak voltak, és egyébként az USE eszméje is alapvetően liberális gondolat. Ugyanakkor a liberalizmus alapvetően nem baloldali ideológia. Ahogy a liberalizmus volt az alapja a szabadversenyes kapitalizmusnak is, amit csak igen részegen láthat valaki baloldalinak.
Tudom, hogy meg lehet magyarázni, és a neten ott a sok okos, aki megmagyarázza, hogy a mai liberalizmus nem a klasszikus liberalizmus, hanem egy baloldalibb liberalizmus. Csakhogy az a liberalizmus, ami nem az egyén, az egyének csoportjai azon szabadságát veszi alapnak, amit csak a többiek azonos szabadsága korlátoz, az nekem nem liberalizmus.
Amit még jó lenne tudni, az az, hogy hányan hajtották el a felmérésbe bevontak közül a felmérőket. Mert valójában leginkább az látszik, egyik pártnak sem igazán célközönsége a hazai politika legnagyobb pártámogató rétegének a megszólítása. Ez a „Nem szavazok” párt támogatóit jelenti. Hitelv nem köti őket egyik regnáló politikushoz sem. Így a megnyerésükre az ígéretek roppant kevesek. Meg nem szólításuk, pontosabban az erre mutató szándék azonban azt is jelenti, hogy a jelen politikai szereplők a társadalom közel harmadát magasról és nagy ívben.
Andrew_s
