Még
emlékezhetünk arra, hogy közszereplők, vezetők életútjával kapcsolatban rendre
kerültek elő a kételyek a beosztást, előmenetelt megalapozó végzettségek,
szakdolgozatok, diplomák kapcsán. Többről szóltunk már korábban. Így 2013
decemberében két írást is ihletett Erdő Péter testvérének, Fülöpné dr. Erdő
Mária a rektornak (Apor Vilmos Katolikus Főiskola) az esete.
A
„Rektori Trehányság-Felelősség” című írásban több olyan furcsaság
megemlítésre került, melyre bizony jó lenne a mindenki számára megnyugtató
válasz. Beleértve a védést megalapozó nyelvtudással kapcsolatban felmerült
kételyt, illetve azt is, hogy a Ph.D.-dolgozat témájával kapcsolatban mindössze
egyetlen publikációt sikerült fellelni a rektor-asszony akkor elérhető
publikációs jegyzékében. Ami számos egyetemen bizony kevés lenne egy tudományos
fokozathoz. Az említett cikkben idézésre került egy olyan fórumhozzászólás is,
amely Fülöpné dr. Erdő Mária pedagógiai előéletét kérdőjelezi meg.
Egy
másik, szintén tavaly decemberi cikk már általánosabb kérdéseket feszegetett „Disszertáció, Szakdolgozat, Morál”
címmel. Nevezetesen azt, hogy egy egyetemi témavezető milyen mértékben élhet a
nála „szakdolgozó” diákok eredményeivel, munkásságával. Milyen morális
elvárások lehetnek a diákok szakdolgozatainak felhasználását illetően. Ennek a
cikknek a kapcsolata az előzővel ott lelhető fel, hogy amennyiben a
rektor-asszony a Ph.D. témájában kifejtett munkássága valóban csak egyetlen
publikációt „ért”, akkor milyen eredmények alapozzák meg a tudományos
fokozatot.
Amiért
most talán érdemes volt ezt összefoglalni, az az, hogy a szerkesztőség egy
nyílt levelet kapott. Nem Fülöpné dr. Erdő Máriától az esetleges válaszokkal. A
levél aláírója dr. Rostás Rita. S bár a levélben nem kerül megemlítésre, a
hazai viszonyokat ismerve, talán érthetően sem az intézmény, sem az érintett
„Ph.D. –értekező”, a levél szövege alapján mégis az előbbi cikkekben leírtak
„ugranak be”. Miközben akár esettanulmányként is érdemes elolvasni. Olvassuk
hát együtt! (szerkesztői megjegyzés: a levelet „Nyílt levél melléklet
nélkül.docx” néven kaptuk. A mellékletet, melyre hivatkozás olvasható a
szövegben mi sem kaptuk meg)
Andrew_s
„A világ egy veszélyes hely, nem azok
miatt, akik gonoszságokat követnek el, hanem azok miatt, akik ezt tétlenül
nézik” Albert Einstein
Nyílt
levél Balog Zoltán, az emberi erőforrások miniszterének,
Dr.
Lovász László akadémikusnak, az MTA elnökének,
Dr. Balázs
Ervinnek, a MAB elnökének, Dr. Csernoch Lászlónak, az ODT elnökének
Miniszter Úr, Elnök Urak!
Az utóbbi időben tudományos
életünk vezetőinek és szakpolitikusainak nyilatkozataiban gyakran szerepelt a
„minőség” főnév a felsőoktatás ilyen irányba történő elmozdításával
kapcsolatban. A minőségi felsőoktatás
felé vezető lépések egyike, ha a felsőoktatásban dolgozó vezetők „minősége”
nem megkérdőjelezhető. Ha viszont az állampolgár ennek megvalósulását próbálja
követni a nyilvánosság számára hozzáférhető esetekben, elkeserítő
megállapításokra kénytelen jutni. A legelkeserítőbb az, hogy nevesített
személyekkel kapcsolatos szakmai-etikai kifogások az előterjesztő tisztességes
szándékától függetlenül rövid időn belül átpolitizálódnak, megindul az
orbánozás-gyurcsányozás és a névtelen, mocskolódó kommentelés. Véleményem
szerint ehhez hozzájárul, vagy legalábbis lehetővé teszi, hogy a megszólított
„hatóságok” – akik a minőségbiztosítás őrei lehetnének – a konkrét esetekhez
kapcsolódóan kerülik az egyértelmű állásfoglalást, ezzel teret engedve a ki
kinek a barátja célozgatások elindulásának, ami szakmai-etikai kérdésekben
teljesen irreleváns.
Álljon itt példaként az általam
előterjesztett szakmai-etikai kifogás.
Egyik felsőoktatási intézményünk
vezetőjének szakmai önéletrajzában meglehetősen hézagos információk
szerepeltek, az érintett személy nem hozta nyilvánosságra a Ph.D. értekezéshez kapcsolódó publikációs listáját,
a nyelvvizsga bizonyítványokat, a külföldön szerzett fokozatának honosítási
adatait. Az érintett a sajtó ilyen irányú kérdéseit egyszerűen negligálta, és semmit nem tett azért, hogy
disszertációja a nyilvánosság számára hozzáférhető legyen. Mivel ezt a
hozzáállást egy felsőoktatási intézmény vezetőjétől nem tartom tolerálhatónak, kértem
a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) állásfoglalását az ügyben.
A MAB válaszát a nevek és pontos címek
kihagyásával idézem: XY „a rektori
tisztséget … tanárként tölti be, ezért neki az Nftv. előírásai szerint doktori
fokozattal kell rendelkeznie. … Tudomásunk szerint a … tanári kinevezés
előterjesztése során az illetékes minisztérium hivatalból vizsgálja a doktori
fokozat meglétét.” (Tehát csak a meglétet vizsgálja!) Emellett hivatkozik a
2001. évi C. tv-re a honosítással kapcsolatosan, vagyis ha jól értelmezem a
hatályos jogszabályok értelmében a doktorjelölt a honosítási eljárás után lenne
csak jogosult a doktori cím viselésére. A 169-6/2014 ikt. számú levelét így fejezi be: ”Tájékoztatom,
hogy a MAB-nak nem feladata a felsőoktatási intézmények akkreditációja kapcsán
a miniszteri hatáskörbe tartozó jogi aktusok törvényességi felülvizsgálata. A …
működésével kapcsolatos jogszabálysértés vélelmezése esetén az oktatásért
felelős miniszternél kezdeményezhet törvényességi ellenőrzést”.
Időközben nem kis nehézségek árán
a külföldi egyetemen lemásoltattam az említett vezető (elektronikusan nem
hozzáférhető) Ph.D. dolgozatát, melyet
tanulmányozva az a vélelmem alakult ki, hogy a dolgozat néhány vonatkozásban
kimeríti az ODT 262/2012 (VII. 5.) határozata 2. pontjának tényállását. Ennek
alapján „a doktori fokozat visszavonható, ha azt annak jogosultja úgy szerezte
meg, hogy … értekezésében hamis, esetleg hamisított adatokat használt és ezzel
a doktori ügyben eljáró testületet vagy személyt megtévesztette…”. Jelzést
intéztem az Országos Doktori Tanács elnökéhez, és kértem az eljárás
megindítását. Válaszának utolsó mondatát elég idézni: „Az Országos Doktori
Tanácsnak nincs jogszabályi felhatalmazása a doktori cím használata
jogosultságának elbírálására”. Vélelmemmel érdemben nem foglalkozott, a
külföldön szerzett fokozatok honosításával kapcsolatban az Oktatási Hivatalhoz
irányított: „a honosítási eljárásokról az adott felsőoktatási intézmények,
illetve az Oktatási Hivatal vezet nyilvántartást”. Megkerestem az Oktatási
Hivatalt, ahonnan egy főosztályvezető azt válaszolta, hogy ilyen nyilvántartás
nincs, egyébként pedig kérdésemmel forduljak közvetlenül az érintetthez. Ezúton
üzenem a főosztályvezető úrnak, hogy sem gyáva, sem elmebeteg nem vagyok:
pontosan tudom, hogy az én kérdéseimre az érintett nem köteles válaszolni. Ráadásul
a válaszokat nem a magam számára keresem, azok a nyilvánosságra tartoznak, ezért
kérdéseimet próbálom olyan jogi személyek útján feltenni, akik felé a
válaszadás nem tagadható meg. Szégyen, de egyelőre nem találtam ilyet.
Jelenleg ott tartok, hogy a MAB
elnökének tanácsát megfogadva az oktatásért
felelős miniszternél kezdeményezek
törvényességi ellenőrzést. Őszintén megvallva eddigi tapasztalataim alapján
kezdek meglehetősen szkeptikussá válni, tartok tőle, hogy a miniszter a
formális jogi követelmények teljesülését vizsgálhatja, tartalmi kérdésekben nem
foglalhat állást. Még talán azt is megkapom, hogy mivel a dolgozat a honosítás
hiányában nem köthető egyetlen hazai egyetemhez sem, forduljak a külföldi doktori
iskolához (ez egyébként folyamatban van). Tehát hogy is állunk a magyar
minőségbiztosítással? A jog teljes zsákutca? Aki a tartalomról véleményt
mondhat, annak nincs jogszabályi felhatalmazása, akinek pedig jogszabályi
felhatalmazása van, az a tartalmat nem vizsgálja? Innen egyenes út vezethet a
politikus berkekben gyakran hangoztatott felmentő mondathoz: ”törvényes, de nem
etikus”. Jó lenne, ha a felsőoktatás, ami a jövő nemzedék erkölcsi
értékítéletének kialakításáért (beleértve a leendő politikusokat is) felelős,
nem süllyedne erre a szintre. Tisztességes célként tűzzük ki azt, hogy ami nem
etikus, az nem elfogadható.
Miniszter Úr,
Elnök Urak!
Szeretnék
köszönetet mondani mindazoknak, akik leveleimet eddig megválaszolták, és
számomra felvilágosítást adtak arról, hogy minőségbiztosítási ügyben
Magyarországon kinek mi nem a hatásköre. Köszönettel fogom nyugtázni e témában
várható további felvilágosításaikat is, viszont a józan ész, a szakma, az etika
és a jog nevében kérem Önöket, hogy emellett konkrét és általános kérdéseimre
szíveskedjenek világos és egyértelmű választ adni. Ehhez nem kerülhető meg egy
objektív szakmai testület állásfoglalása: e téren eddigi próbálkozásaim
kudarcot vallottak, ezért kérem Miniszter Urat és a többi címzettet, segítsenek
megtalálni azt a minőségbiztosításért felelős jogi személyt, aki kézbe veszi az
említett művet és arról szakmai véleményt ad. Mivel az alábbi kérdéseimre adott
válaszok iránymutatóak lehetnek a felsőoktatás jövőjének tekintetében is, kérem
Miniszter Urat, hogy innentől tekintse levelemet a 2013. évi CLXV. törvény
értelmében közérdekű bejelentésnek:
- Úgy tűnik számomra, hogy vagy a jogalkalmazás sérül, vagy joghézag
van, ha nincs olyan hivatal, amelyik a külföldön szerzett és honosított
fokozatokról nyilvántartást vezet, tehát kérdésem, hogy amennyiben a 2001-es
jogszabály értelmében honosítani kell a külföldön szerzett fokozatot, akkor hol
vezetnek erről „bárki számára hozzáférhető” nyilvántartást?
- Melyik testületnek joga és kötelessége a honosításra felszólítani
azt a szerzőt, aki jó- vagy rosszhiszeműen eltekintett ettől? Feltételezem,
hogy az adott felsőoktatási intézmény szenátusa követelheti a honosítást a
felterjesztés előtt. Azonban ha ez a lépés – bármilyen okból – kimaradt, akkor melyik
az a fórum, akinek joga van közbelépni a mulasztásról való értesülés után?
-
Ki az, aki a honosítás hiányára hivatkozva kimondhatja, hogy nem
használható itthon a Ph.D. cím? Helyes az a feltevésem, hogy a jogtalanul
használt, illetve visszavont fokozat birtokában megkapott oktatói címek és
kinevezések is érvényüket vesztik?
-
Ha a honosításra vonatkozó jogszabály már hatályon kívül került,
akkor milyen lehetőség van jelenleg a minőség megőrzésére, ki vizsgálhatja,
hogy a szerző teljesítménye, munkája egyáltalán megfelel-e az itthon szokásosan
elvárt nyelvi és szakmai követelményeknek?
Lehet egy a tudományos közvélemény elől „eldugott” dolgozat különböző
beosztások alapja? Etikus-e ez a
szigorú, de nyilvános magyar követelményrendszer szerint fokozatot
szerzettekkel szemben?
-
Lehet-e úgy érvényes a doktori fokozat Magyarországon, hogy a szerzőnek
egyetlen lektorált folyóiratban sem jelent meg cikke a kutatásáról?
-
Kimeríti-e a hamisított adatok használatának tényállását, ha egy
szerző számos esetben megváltoztatja az irodalmi hivatkozások évszámát, és
saját több évvel korábbi, belső kiadványban megjelent munkáját szinte szó
szerint felhasználja Ph.D. dolgozatában?
- Megtévesztésnek tekinthető-e, ha korábbi munkájára nem hivatkozik,
viszont a korábban már hivatkozás nélkül megjelent szöveghez új – a megjelenés
utáni – hivatkozásokat illeszt?
-
Elfogadható-e olyan dolgozat, melyben a lábjegyzetek és az
irodalomjegyzék kiadási adatai nincsenek összhangban?
-
Tekinthető-e tudományos minősítésre érdemesnek egy dolgozat,
melyben a szerző „statisztikai módszerek felhasználásával” történő
feldolgozásról ír matematikai statisztikai próbákra való utalás nélkül, százalékszámítást
követően a szignifikáns összefüggéseket ránézéssel határozza meg.
Egészen konkrétan
is bejelentem és a MAB elnökére hivatkozva kérem a törvényességi ellenőrzést az
alábbi ügyben:
A külföldi
egyetemen a dolgozat címlapján D201110910199 kódon nyilvántartott 2011-es Ph.D.
dolgozat (szerzője a mellékletben nevesítve), nagymértékben a szerző 2002-ben
megjelent könyvén alapszik minden jelzés nélkül. Az értekezésben 47 olyan
hivatkozás van, melyben a kiadási évszámokat a szerző tendenciózusan későbbire
írta át, vélelmezésem szerint abból a célból, hogy a külföldi bírálókat
megtévessze, és ezzel elérje, hogy úgy tűnjön, friss a kutatás, követi az új szakirodalmakat.
Amennyiben a
honosítás nem történt meg, az adott intézmény (nevesítve a mellékletben)
szenátusa a 2012-ben hatályos jogszabályoknak megfelelően járt-e el, ha ennek
hiányában … tanári címre felterjesztette.
Bár Önöknek nyilvánvalóan hivatalból is joga
van bekérni a műveket, a dolgozat másolatát és a könyvet küldöm a Miniszter Úrnak,
a könyv és az értekezés címlapját, valamint a vélelmezett hibákról készített –
korántsem teljes – összefoglalót minden tisztelt címzetthez eljuttatom.
Videant consules, ne quid res publica detrimenti
capiat.
Budapest, 2014. július 24.
Válaszukra várva mély tisztelettel:
dr. Rostás Rita