Kövér és a szellemi öncsonkítás

Forrás: MTI

A járvány keltette politikai lehetőségek kimerülésének egyik biztos barométere az, hogy a kormánypárt szolgálatba, illetve mikrofon-közelbe helyezte a szellemi helikoptereket. Ha másért nem, akkor azért, hogy rágódni valót szolgáltasson a gyűlöletipar termékeire vágyó híveknek. Ahogy például a házelnök is megmondta a magáét. A hithű orbanisták meg csettintgethetnek a gyönyörtől.

Noha Kövér László, talán azért, hogy rálicitáljon a korábbi be-, illetve kiszólásaira, egy kicsit tovább is ment. Annyira, hogy lendületből önmagát is sikerrel tökön markolhatta. Igaz, csak képletesen. Így továbbra is nyitva hagyta a találgatni valót, hogy a vezére miért is tartja oly gyakran a zsebében a kezét. Mármint a valóságban. Mert képletesen elég sokaknak a zsebében tartja, míg mások talán őt tartják zsebükben. Ami Kövérre valószínűleg nem áll, mert a házelnök egykori megszólalásait felidézve valószínűleg bárki más is arra a következtetésre juthat, hogy már korábban is úgy viselkedett, mint egy elszabadult hajóágyú. Akkor is, ha ezzel önmagának, a saját korábbi életének, vagy esetleg az egész eddigi életének a nyilvános szembeköpését valósítja meg. Miközben még a szövegének a részigazságai is öngóllá válhatnak.

Mert itt van például a rendszerváltásnak nevezett izé. Biztos sokan voltak, akik tényleg azt hitték, hogy jön a tiszta lap korszaka. Ami helyett kaptak némi hatalmi mutyit, lezsírozott hatalomváltást, társadalmi katarzis nélküli lerongyolódást. Amely utóbbira a hatalom egykori haszonélvezője, és a pofátlan cinizmus miniszterelnöke azt volt képes mondani, hogy „tetszettek volna forradalmat csinálni”. Holott a hozzá hasonló harmadosztályú politikusok legfeljebb a tisztaságügyi szakmenedzser (számlaképes takarító) szintjét nyerték volna meg. Miközben az elitváltáskor ott pöffeszkedett a mai kormánypárt képviselete is. Igaz, akkor még liberálisnak hazudva önmagukat. Így aztán Kövérnek akár első kézből származó információkon is alapulhat az a mostani kijelentése, hogy ő „inkább tartja nagy átverésnek a 30 évvel ezelőtt történteket, mint forradalomnak”. Amiben lényegileg talán igazat is adhatunk neki. Viszont arra is emlékezhetnek a nem tegnap születettek, hogy Kövér a kezdetektől ott volt a Fidesz vezető soraiban, és az országgyűlésben is.

Így legalább olyan hatékonyan markolt bele a trágyába, mint amikor Az  MSZMP KB Társadalompolitikai Intézet egykori munkatársaként és az egykori állampárt tagjait nem kis részben magába gyűjtő Fidesz egyik vezető figurájaként állt le komcsizni. Talán mert bízott az emberi feledékenységben. Esetleg abban, hogy egykori titokminiszterként mindent látott, ami érdekelte. Csak azok, a ma már egyre kevesebbeket érdeklő, ügynökakták ne lettek volna. De talán szintén a feledékenységben bízik, amikor az első mandátumát az akkori igazán liberális, és inkább baloldali SZDSZ támogatásával megszerző házelnök rendszeresen kitér az aktuális hitéből, ha a baloldali liberalizmust kell szidnia. A környezetében levő tükrökön meg talán ablaktörlő biztosítja köpetmentesítést.

De a legutóbbi mikrofon-megragadása alkalmával tett még egy lépést a szellemi szakadék felé. Nem azzal, hogy a Fidesz egykori múltját is jelentő balliberális ellenzékiséget elmondta mindennek, ami éppen szembe jött a fogalomtárban. Ez amolyan rutingyakorlat az ellenzéktől, a mindenkori ellenzéktől pánikoló vezér körül lebzselőknek. Kövér most sikerrel túlterjeszkedett ezen. Kifejtve, hogy „ez az ellenzék nem a magyar nemzet része, hanem ennek [egy világ-összeesküvésnek] a világelitnek a komprádor alakulata”.Ezzel lendületből kitagad mindenkit a nemzetből, aki nem szopja fel Orbánt. Az ilyen eszmékért nem kell hosszan keresgélni a neofita decibelkereszténységbe boldogult ifjú-liberálisok környékén. De ugyanezzel a lendülettel gyakorlatilag kitagad mindenki mást is, aki a világban bárhol elismertséget szerzett értelmiségként. Márpedig ilyen nem kevés van. Köztük azok is, akiket származásuk miatt annak idején elüldöztek az országból. Így a házelnök valószínűleg intézett egy kis sorok közti zsidózást is a hívek felé.

Világosan kifejtve, hogy szerinte minimum kétféle értelmiség van. Egy, aki a világ jövőjéért kíván tenni, és egy másik, aki megtagad mindent, ami a vezér ősszájánál szélesebb látókört biztosítana. Ami vészesen emlékeztet arra az ideológiai vonulatra is, ami megkülönböztette a kapitalista, és a bolsevik tudományt, illetve definiálta a szocialista értelmiséget és embertípust. De legalább kétség sem férhet ahhoz, hogy Kövér annak idején figyelt az MSZMP ideológusaira. Elvégre retorikájával másolja azokat az eszméket. Azonban annyi igazság mégis lehet benne, hogy minden egykori liberális kapcsolat dacára a házelnök aligha tekinthető a világ-értelmiség részének. De még az értelmiségi léttel sem igazán gyanúsítható meg. Talán ki is kérné magának.

Andrew_s

Conteo: Kinek kellhet az ágy orvos nélkül?

Az utóbbi napok egyik hírcsokra volt az, hogy az Emmi vezetője, kórházi vezetőket távolított el a beosztásukból. Ebbe a csokorba tehetők azok a hírek is, amelyek a felszabadítandó kórházi férőhelyekről szólnak általában és harmincezret meghaladó számosságban. De nehéz elválasztani ettől azt sem, hogy Kásler külföldre toboroz egészségügyi személyzetet. Az itt vélelmezhető kettősség azonban nem új.

Korábban, nem is olyan régen a fertőzöttek várható számával kapcsolatban jelentkezett némi, akár nagyságrendnyi eltérés az Orbán Viktor nyilatkozatából és a Müller Cecília által képviselt mantrából levezethető prognózisok között. Az ágyszámok, illetve az ellátási potenciálok ugyanis nem az összes megbetegedésre, hanem az egyidejűleg ellátásra szorulók számára kellenek. Ha harmincezernél több ágyat tartanak készenlétben, akkor ez ennyi, egy időben jelentkező, és ellátásra érdemesített létszámot jelent. Függetlenül attól, hogy a járvány majdan elismert végénél milyen összes fertőzöttséget jelentenek majd be. Azonban most egy pillanatra engedjük el ezt a szálat.

Annak érdekében, hogy egy pillanatra a kórházak, illetve a várható járványpavilonok általános helyére, körülményeire vessünk egy pillantást. Nem a sokat emlegetett egészségügyi helyzetére, hanem a fizikaira. A kórházakat általában a környezetüktől többé-kevésbé izolált, de jól megközelíthető helyeken találjuk. A járványpavilonok kialakítására nyilván még a kórházakon belül is egyfajta izolációs területen kerülhet sor. Egy izolált épületszárnyban, vagy épületben. Úgy, hogy oda nyilvánvalóan csak nagyon ritkásan vetődhet idegen, beavatatlan szemlélő. Ráadásul egyfajta készenléti helyek, hiszen senki nem mondja, hogy akár jelenleg is harmincezer egyidejű fertőzött lenne. Ami indokolná a hirtelen ágy-kiürítéseket. De a helyek ott lesznek, ha fektetni kellene sokakat. Ha pedig valaki nagyon ellenkezik, akkor elbocsátják, vagy egyszerűen a kórházakhoz kirendelt katonai parancsnok alá osztják be. Mint vezényelhető egészségügyest.

Akkor most vegyük sorra azt, hogy egy készenléti felvonuláshoz mi kellhet. Kell egy hely, ahol folyamatos rendelkezésre állással biztosítható bármikor az ellátás. Mind fekvőhellyel, mind raktárral, illetve fogyasztási raktárkészlettel. Ennek a helynek nyilvánvalóan izoláltnak kell lennie, és olyannak, ami könnyen megközelíthető. Elvégre jelentősebb létszámot kellhet mozgatni. Az sem baj, illetve előny, ha ezek a helyek fizikailag nincsenek messze azoktól a gócpontoktól, városoktól, városrészektől, amelyeket adott esetben kontroll alatt kell tartani. Bármely okból. Az, hogy egy, az egyes településeket esetleg katonai kontroll alatt tartani képes létszám bármikori elszállásolására alkalmas objektumok vélt követelményei nagy átfedésben vannak a kórházaktól elvárt szállás-biztosítások szintén vélt adottságaival, nyilván a képzelet műve.

Azért minden esetre érdekes, hogy miközben az egyik pillanatban Kásler egy szállásbiztosítási parancsot küld, a másik pillanatban orvosokat, személyzetet toboroz külföldre. Mintha az egyik pillanatban nagy ellátandó létszámról vizionálna, míg a másikban ezt a létszámot nem betegeknek képzelné. Arról nincs hír, hogy a miniszter tudat-hasadt lenne.

Andrew_s

Gyógyulás Kásler-parancsra

Nem éppen húsvéti hírcsokorba való lenne, hogy kórházi vezetőket rúgnak ki. De a kormány minisztereinek erre futja. No meg olyan indokokra, amik a környezeti összefüggéseit tekintve könnyedén elszabadítják a szkeptikus véleményeket. Kásler, aki a Liszenko-szindróma határán van, minden esetre kirúgta a rehabilitációs intézet főigazgatóját. Az indoklás meg…

Az indoklás meg az a hírek szerint, hogy a főigazgató legfőbb bűne az lehetett, hogy nem akart kétszáz, szakmai vélemények szerint még ellátásra szoruló, embert hazaküldeni. Amely ágyigényt úgy jelentettek meg, hogy „az intézet nem teljesítette a Nemzeti Népegészségügyi Központ koronavírus-járvánnyal kapcsolatos utasításait, amelyeket az operatív törzs is jóváhagyott”. Amelyből legalább az kiderül, hogy olyan döntések mentén kellett volna, parancsra, otthoni ellátásra alkalmasnak, vagy akár gyógyultnak nyilvánítani embereket, amelyet valószínűleg nem a rehabilitációs ellátásban gyakorlott figurák, és figurinák hoztak. A szakértelmük minősítésénél nem árt, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanezen vezéri csatlóshad nem szólalt fel a kötelező általános szűrések mellett, ellenben számos kormányzati hang ugatta a kórusban, hogy szűrni felesleges. Majd politikai pofozkodásba kezdtek a Pannon Géniusz csettintésére a megoldási lehetőségek mérlegelése helyett.

De ez csak az egyik lap olvasnivalója a kérdésben. A másik lapra pislantva, a nemzeti csodagyógyászoknak még emlékezhetünk arra a kampányára, amely elhúzódó, netán gyógyíthatatlan, illetve változásra aligha képes állapotokban nyilvánítottak munkaképesnek olyanokat, akiket korábban tartós egészségkárosodás okán mentettek fel a munkavégzés alól. Elvégre igazán elvárható, hogy a csonkolt végtag is újra kinőjön, ha azt rendeletileg előírják. Mármint a hatalom parano-authorizmusban szenvedő csúcsvezetője szerint valószínűleg. Egy kicsit csodálkozom is, hogy még nem hozott Orbán Viktor rendeletet arról, amiben a vírusnak megtiltja a terjedést. Értelme ugyan nem lenne több, mint amennyi a minisztereibe, szóvivőibe szorult, de madarat tolláról, miniszterelnököt a sleppjéről...

De legalább nem mondhatjuk, hogy minden előzmény nélküli az a szándék, ami szerint a rehabilitációra szorulók is parancsra gyógyulnak. Legalább is gyógyultnak nyilváníthatóak, a hatalom fullajtárjai szerint. Kásler a szolgalelkű közszolga valójában talán csak ennek az óhajnak ad újra, meg újra hangot. Fent megparancsolták, hogy ágy kell, tehát ágy lesz. Ha nem telik újra, akkor majd felszabadítják. Aki pedig erre nem hajlandó az mehet. Különösen, ha a hajlandóságot nem hangosan éljenezve mutatja ki. Egyelőre talán még nem máglyára, mint a balladai bárdok, de az irány világos. Ehhez nyugodtan hozzáolvashatjuk azt is, hogy az eddigiekben is nagyonszakértőnek bizonyultakat a karhatalom, illetve a katonaság is megtámogathatja. Igen, tudom. Van egy olyan elvi nyilatkozat, hogy a katonaság nem akarja megszabni a gyógykezelések mikéntjét, és érintetti körét. Azért persze lehetnek fenntartásaink, hogy ha az egyik oldalon egy hatalmi szándék lesz a parancsuralmi gyógykezelésre, és a másik oldalon a katonasággal szemben esélytelenek sora, akkor a hatalom fegyveres szolgái kiket fognak szolgálni.

Rendszerszerűen még akkor is, ha lehetnek, és valószínűleg lesznek is olyanok, akik személyükben inkább az elesettek oldalára állnak. Ahogy a karhatalommal megtámogatott eutanáziaprogramot meghirdető hatalom hazai elvbarátait rendszerszinten akkor is tömeggyilkosnak tekinthetjük, ha ismertek voltak olyan nyilas keretlegények is, akik néhány embert megmentettek.

Andrew_s

COVID-19: Járványpolitikai pofozkodás megoldás helyett

Felirat hozzáadása

Orbán Viktor megtalálta a szűrések elmaradásáért a felelősöket. Természetesen az ellenzék a hibás. Miközben persze azt is fejtegette, hogy egyfajta kísérleti laboratóriumként tekint Ausztriára. Az utóbbi cinizmust az osztrákok majd ki kérik maguknak, ha zavarja őket. Az idős-otthoni fertőződések, amely egyfajta mini-járványnak is tekinthető, ugyanakkor egyfajta emberkísérletnek is tekinthető. Különösen, mert a vélhető kiindulási forrás egy szűretlenül, de kórházból visszatért gondozott volt.

Az, hogy ezek után Orbán hatalmi játszmába kezdett, az a vezéri pofátlanság egy mértéke. Amolyan vastag-bőr díjas mérték. Az ugyanis tudható, hogy az általa annyira pártfogolt tiszti-főorvos még nem is olyan régen az általános szűrések ellen foglalt állást. Lehet, hogy a hatalomban terpeszkedők kíváncsiak voltak, hogy a szűrések nélkül milyen a COVID-19 spontán terjedési lehetősége, és bekerülésének a hatása egy zárt, és érzékeny közösségbe? Nos! Ebben az esetben megszületett a válasz. Az általános szűrések elmaradása láthatóan nem állítja megy a járványt. Lehet, hogy a szűrések sem állítanák be, de legalább valós adatok fényében folyhatna az okszerű intézkedések sora. Amiben a hatalom láthatóan nem érdekelt. Mert a pánikban, az ennek talaján megalapozott teljhatalomban jobban érdekeltek. Ez jól látszik azon, hogy egy erőmű vásárlására, az oligarcha megtámogatására a járvány alatt is sikerült időt, és persze forrást keríteni.

A kialakult helyzet, beleértve az idős-otthonban kialakult helyzetet is, Orbán szerint kiváló lehetőségek tárháza. Miközben korábban az internet röhögve sírt azon, amikor elment kórházat látogatni, és az orvosokon látható, illetve a vezérre ráadott maszktól a környezet állapotáig sokkal árulkodóbb volt mindenről, mint a vezérkar tetszőleges nyilatkozatainak sora. Miközben persze emlékezhetünk arra is, hogy amikor Orbán teátrálisan elment a repülőtérre maszkot átvenni, akkor rajta sem volt maszk. Ahogy érdeklődéssel lehet majd figyelni, hogy a kijárási korlátozásokat ellenőrző, vagy egy balesetnél helyszínelő karhatalmi szereplőkön vajon van-e, lesz-e maszk. S amennyiben nincs, akkor vajon feljelentik-e saját magukat? Mert amennyiben nem, akkor fényesen fogják igazolni azt, hogy valójában mennyire alapozza meg a vírusveszély a fokozott hatalmi reakciókat. A valós veszély mértékéhez képest. Amit kár lenne lebecsülni. Mert azért mégis csak veszélyes. Különösen az idősekre, illetve a bármi más miatt legyengültekre.

Akik a problémáit a jelek szerint a decibelkeresztény hatalom sokkal inkább tekinti politikai kifogások gyűjteménynek, mint valóban, és érdemben megoldandó feladatnak. Igaz, az utóbbi kevesebb hasznot hozna a haveri és rokoni köröknek. Nem is olyan látványos, mint a halálesetek számával való dobálódzás. Hacsak abból a szempontból nem nézzük, hogy a szűrések elmaradásának hatására is kialakult tömeges fertőződés egy zárt közösségben fényesen igazolja azt, hogy Müller Cecíliának sok minden más feladat biztosan jobban megfelelne, mint az, amivel jelenleg küzd. Mint malac a jégen.Miközben a vezér kórházakat látogat. Ha esetleg nem is javasolt mindenhova beengedni. Mert most ezt tekinti trendinek. Mert a gát tetején ugrálás ideje még nem jött el. 

Andrew_s

COVID-19: Kína, majd a többiek...Karantén után...„szabadon”?

A „maradj otthon” kampányt valahogy kezdettől kicsit túlreagálásnak éreztem. Mintha a döglődő világgazdaságnak nagyon is kapóra jött volna egy kifogás, amire rá lehet kenni a válságot. Aztán most, hogy Kínában kezdik feloldani a vesztegzárat más is eszembe jutott. Talán azért is, mert a vízcsapból is folyó kampány, és a katasztrófa-turizmust idéző híradások túlérzékenyítettek.

Miközben persze hallottam azt a magyarázatot, hogy megvédi az egészségügyet a nagy, ugrásszerűen jelentkező leterheléstől. Ami hazánkban mindenképpen indokolt. Mármint az egészségügy megvédése a hirtelen túlterheléstől. Legalább a lakosság által. Ha már a hatalom sem tud jobbat ajánlani, mint erőművásárlást, védőfelszerelések külföldre-ajándékozását, vívótermeket, vagy tudom is miket. Leginkább talán egy rendeletet, ami a vírusnak megtiltja a terjedést. Ami hatásában biztos lesz olyan jó, mint a sáska-járás egyházi kiátkozása. De legalább úgy tűnik majd, hogy a hazai vezetés mindent megtett. Ám térjünk vissza a veszteglésre.

Az világos, hogy a COVID-19 azért tud szinte akadály nélkül terjedni, mert több módon is átkerülhet egyik gazdáról a másikra. Miközben, újdonságként, nincs szerzett immunvédelem, és az immunválasz lassabb, minthogy a szervezeten belül gyorsan lokalizálja a vírust. Ez utóbbit tartják az otthonmaradás egyik olyan érvének, ami mindent visz. Ne találkozz a vírussal, és nem kapod el. Ezt kár is tagadni. Olyan ez, hogy fertőződés legbiztosabb elkerülés módja, hogy nem szabad megfertőződni. Egyszerű, logikus, és akár egy bullshit-generátor is képes ilyen okosságokra. Tehát maradj otthon. Aztán rohadt kitartóan figyeld a kínai híreket a megbetegedésről. Valamint a vakcinálási híreket is kövesd szorgosan. Két hír között pedig vedd elő az internetes biológia-könyvet.

Mert a lakáskarantén feloldásakor a tapsviharon kívül egy másik forgatókönyv is fellapozódhat. Azok, akik azért nem betegedtek meg az otthonukban, mert nem találkoztak a vírussal, azok pont annyira lesznek ugyanis védettek a karantén után, mint előtte. Amikor a karantén ajtaja kinyílik, akkor megnő a találkozás esélye. Világos, hogy mivel korábban nem találkoztak egymással, védettek is pont annyira lesznek egymással szemben, mint korábban. Nagyjából semennyire. A karantén megszűnésekor így a szerzett védelemmel nem rendelkező, de előmerészkedő emberek között kialakulhat egy második, a korábbinál akár erősebb járvány-hullám is. Mert az elővigyázatosság foka is csökken egy hamis biztonságérzetnyivel.

A megfejtés a tömeges vakcinálás lenne. A tényleges fertőződést nélkülöző tömeges bemutatkozás a vírus és gazdája részéről egymásnak. Ilyen kínai hírekkel nem találkoztam. A tényleg nincs tömeges vakcinálás, akkor vajon mi lehet a döntés mögött. Az egyik az epidemiológiai, immunológiai ismerethiány. Ezt nem tételezem fel. A másik, hogy a lakosság teljes szűrése olyan mértékű spontán fertőződést mutatott ki, amely mellett már teljesen mindegy, hogy ki merre jár. Különösen, ha sokan spontán gyógyultak a lakás-fogság ideje alatt. Lehet egy harmadik ok egy szigorúan gazdasági ok. Egyszerűen a gazdaság nem bírja ki a termelésből kieső tömegek megfinanszírozását a gazdasági teljesítmény radikális visszaesés mellett. Így, a második járványhullámtól tartva, fél kézzel a féken, de elengedik az embereket.

Ha az utóbbi eset lenne az igaz, akkor kezdhetjük összevetni Kína, akár lakosságarányos, gazdasági és erőforrás-tartalékait a hazaival. Aztán az általános vakcinálás lehetőségeit tekintheti át bárki a nemzetközi hírek alapján. Valamint vessen számot a hazai egészségügy helyzetével. Arra az eredményre juthat, hogy a lakás-karantén alkalmas lehet egy, az egészségüggyel is szolidáris, pillanatnyi megoldásra, de a gazdaság kérdéses, hogy meddig fogja bírni. Ha pedig az ajtó kinyílik, akkor lehet esetleg majd itthon is figyelni az újabb statisztikákat. Mármint akkor, ha még érdekelni fog valakit.

Andrew_s

Nyomás a szelepen: Miért nem az adópolitika?

Ahogy a kialakult ellenzéki-, és kormány-kommunikáció mutatja, Orbán Viktor alapvetően megveregetheti a saját vállát. Nem csak a társadalmat sikerült atomizálni a „maradj otthon, és ne foglalkozz az idősekkel sem” kampánnyal. S amely állapotnak jelenleg a törvényi „konszolidálása” zajlik. Az önkormányzatok piszkálásával láthatóan kommunikációs kapkodásra sikerült kényszeríteni az ellenzéket is. A koronát valószínűleg a „Budapest a bűnös” ismételt sulykolásával teszik fel a vírusra.

A kialakított helyzettel az ellenzéki kommunikáció, például, jobbára most az önkormányzatok anyagi helyzetén, kézi-vezérlésén pörög. Olyan képet kialakítva, mintha a kialakított helyzet csak az ellenzéki önkormányzatok területén élőket érintené. Holott nem. Egyébként a valós intézkedési logika pont az ellenkezőjét indokolná, mint ami zajlik. A lakásukba kényszerített embereknek a valós környezetük értékelődik fel. Ezek pedig a lokális önszerveződések, amelynek a hivatalos formája nem más, mint az önkormányzat. Így az emberek tényleges érdekeinek a képviselete az önkormányzatok erősítését, és nem gyengítését indokolná. Mindegyikét. Válogatás nélkül. Ha a kormány a nem-közösségi gépjárművek használatát akarja szorgalmazni, akkor azt elősegíthette volna az üzemanyagok adóztatásának a megváltoztatásával is. Ráadásul úgy, hogy valóban mindenütt segített volna vele. A nehézségekkel küzdő szállítókon is. Vidéken is. Valójában azonban Orbán az üzemanyagok adóján továbbra is nyerni akar. Esze ágában sincs abból engedni. Így viszont jobbára csak a magánhasználatú gépkocsi-használaton, és azon is csak a nagyobb városokban segít. Sem az időseknek házhoz szállítókon, sem másokon, a vidéken élőkön, a vállalkozásokon nem.

Jól mutatva azt a szemforgatást, ami zajlik, és ami alapvetően továbbra is idiótának kezeli a lakosságot. Általában is. Miközben utal azért arra is, hogy a vezérnek fáj a városok egy részének elvesztése. Budapest pedig hagyományosan Orbán bűnös városa. Amelynek a vezetését nyilván érzékenyen fogja érinteni az ingyenesre ígért parkolás okozta bevétel-kiesés. Miközben a tisztifőorvossal vitetik el a bejelentés valamennyi „örömét”, hogy amelyben rögzíthették: Budapest nem tartja be az otthonmaradási kényszert okozó vezéri rendeletet. Azaz, ha tömeges lesz a járvány, arról nem a korábban kivérzett egészségügy helyzete tehet. De nem is az, hogy képtelenek voltak megszervezni a tömeges teszteket. Amelyhez Müller Cecília ugyan gyártott, és kinyilatkoztatott valami ideológiát, de ennek komolysága hagy némi kívánnivalót maga után. Köztük a tisztifőorvos más területen való foglalkoztatásának vágyát. Elvégre lehet, hogy igazán profi a krumplipucolásban. Miközben természetesen tudjuk: a tisztifőorvos jelenleg pontosan azt a szerepet tölti be, amit korábban Kósa, vagy rezsi-Szilárd. Kommunikációs pofozóbábú.

Viszont világos: Budapesttől, illetve a nagyvárosoktól fél a vezér. Így valószínűleg célszerűnek gondolták előkészíteni a teljes kijárási tilalmat a fővárosban. Egyfajta példaként is minden más nagyobb város számáéra. Holott az azért világos, hogy az emberek nem akarnak szándékosan megbetegedni. Ha lazán kezelik a vezéri elvárásokat, akkor az alapulhat azon, hogy a járvánnyal kapcsolatos hivatalos kommunikáció olyan szinten nézi hülyének az embereket, ami miatt még a valós, reális információkban is fékezett habzású a bizalom. A bizalomhiányt csak fokozza, hogy a vírus-helyzet még most is inkább tűnik kifogásnak a totális hatalom vágyának kiéléséhez, mint a totális hatalomgyakorlás valós okaként. Lehet, hogy pont ezért keveregtek az olykor egymással sem teljesen összeilleszthető kommunikációs morzsák? Egyfajta provokációként? Mert valamivel meg kell majd indokolni a szelep erőszakos lenyomását az egyre jobban rotyogó társadalmi kuktán.

Andrew_s

Kormány-pávatánc a fertőzöttség körül

Bár a korábbi levéllel, és azzal, hogy a jelenleg uralkodó hatalom mindenkit felszólított az öncenzúrára, ért az elhatározás, hogy célszerű elengedni a COVID-19 kapcsán felbukkanó információkat. Azonban Orbán Viktor az ő saját szájával, illetve a különböző egyéb szájakkal olyanokat monda, ami több, mint elgondolkodtató. Még akkor is, ha elvakult, és akár napidíjért ügybuzgó híveit egyre nehezebb meggyanúsítani az agykérgük ilyen energiaigényes használatával.

Orbán Viktor tisztifőorvosi szája, mert Müller Cecília ingyen, felhatalmazás, illetve elvárás nélkül aligha lehet ilyen ostoba, azt mondta például, hogy az átfogó tesztelés felesleges. Miért felesleges? Szerinte azért felesleges a teljes lakosság tesztelése, mert „ennek az információnak nincs hatása a járvány kezelésére”. Tapsot neki. Nagyot. De tényleg. Mert miközben tudható, hogy a tünetmentes szakaszban is fertőzőképes valaki, és szintén Müller Cecília szerint átléptünk a tömeges fertőződés szakaszában, semmire nincs hatással a tényleges fertőződési szint, a lakosságra vetített fertőződési arányok valós felmérése. Lehet ez egy igaz állítás? Természetesen lehet.

Igaz lehet akkor, ha pontos, illetve modellekből becsült adatokkal rendelkezik a szűrésektől függetlenül. De igaz lehet akkor is, ha a kormány számára rendelkezésre álló lehetőségek olyan szinten korlátosak, hogy a ténylegesen fertőzöttek számától függetlenül sem képesek a rászorulók teljes körének az ellátására. Az egyik esetben az nem fedi teljesen a valóságot, amikor öt-hatszáz fertőzöttről engednek csak adatokat megjelenni. A másik esetben az az állítás bizonyulhat kétségesnek, hogy a kormány és körei felkészültek a járvány kezelésére, és elegendő eszköz áll a rendelkezésükre. Csak aztán Orbán Viktor fel ne jelentse Müller Cecíliát rémhírek terjesztéséért. Vagy fordítva.

Ugyanakkor Orbán Viktor is mondott érdekes dolgokat. Katonai vezényléstervről is, de számokról is. A kormányfő azt mondta az ATV szerint, hogy „110 kollégiumot foglaltak le - ahol 19 820 embert tudnak elhelyezni - és 58 hotelt - ezek 5661 ember elhelyezésére alkalmasak -, továbbá szolgálatba van állítva 3543 gépjármű, és 203 770 ember étkeztetésére vannak felkészülve”, illetve azt is, hogy ez „egy katonai vezénylési akcióterv a tömeges járvány időszakára”. A miniszterelnök tehát, kísérő, illetve ápolószemélyzettel együtt tekintve a kétszáz-ezernyi kapacitást, legalább százötven de inkább száznyolcvanezer beteg ellátására való felkészülést tekinti annak a tömeges megbetegedési szintnek, amit már a tisztifőorvos is emlegetett. Amit még kiegészít az a kapacitás, ami jelenleg is rendelkezésre áll a különböző kórházakban. De legyünk optimisták. Tekintsük százötvenezernek. Ez nyilvánvalóan az a létszám, amit kórházi szinten kell ellátni, és amelybe a tényleges fertőzötteknek csak az egy tizede tartozik. A többiek házi körülmények között kezelhetők, vagy enyhe tünetekkel reagálva szinte lábon hordják ki a betegséget.

Ez azt jelenti, hogy Orbán Viktor bemondása alapján közel másfél millió körüli azoknak a száma, akik közel egy időben, pontosabban egy két hetes fertőződési ciklusban előfordulhatnak az országban. Egyébként ez a szám nem irreális. Annak a fényében nem, hogy akár egy kontaminációs (érintéssel,, felületről fertőző), akár egy szóródásos (cseppfertőzés) modellel, és a nemzetközi epidemiológiai vélemények szerint is közel a lakosság felének a fertőződésére lehet számítani a járvány teljes lefolyása során – nem két hét alatt. A miniszterelnök szavai csak annak a fényében furcsák, hogy a jelenlegi kommunikáció mennyit is említ? Hatszáz körülit? Egy olyan vírusnál, ahol a tünetekkel jelentkező fertőzés sem a mindenkire terjed ki, és elég hosszú lappangási idő húzza szét a tünetfejlődési görbét, illetve van spontán gyógyulás mennyi idő kellene egy félezres beazonosított, és így kontrollálható sokaságból kiinduló olyan szintű fertőződésre, amit Orbán sugall? Kialakulhatna egyáltalán? Aki gondolja, számoljon utána.

Orbán Viktor szavai valószínűleg csak akkor értelmezhetőek, ha a számára rendelkezésre álló információk alapján lényegesen több fertőzött van az országban, mint amennyiről hivatalosan hírt adnak. Ez megfelel az NLC által közölt vélelemnek is, ahol egy nagyságrenddel becsülnek több fertőzöttet jelenleg a hivatalos adatoknál. Ebben az esetben az lép érvénybe, hogy Müller Cecília azért nem akar átfogó tesztelést, mert akkor ez az olló az adatokban kiderülne. A szűrések elmaradása ebben az esetben azonban nem csak kommunikációs, hanem közegészségügyi problémát is jelent. A tünetmentesen fertőzőkről nem szerezve tudomást.

Lehet persze, hogy az említett vakhitűek szerint teljesen rendben van, hogy össze nem vezethető, esetleg önmaguknak is ellentmondó adatokat közöl, illetve sugall a tisztifőorvos, a kormányközeli blikkfang-ipar, illetve a miniszterelnök. Bár nem valószínű, hogy a vírus pont most kezdene tekintettel lenni a hitvilágra és pártállásra.

Andrew_s