A MAZSIHISZ vezetői elmentek Orbán Viktorhoz.
Kellemesen elbeszélgettek gondolom, és meghallgatták a soros vezéri
okosságokat. Amiről, mint tudjuk, nem igazán van sok gondolkodni való. A
miniszterelnök sem tesz ilyen fárasztó műveletet. Neki mindig az van a száján,
ami a beszédírói, vagy randitrénerei szívén. Maga mondta annak idején, hogy a
tetteit kell figyelni.
A tettei pedig azt mutatják, hogy nem
tartotta be a tárgyalásokra vonatkozó korábbi ígéreteit, és megindult a
bronztemető építése a Szabadság téren. További tettei azt mutatják, hogy a nagy
ívben tesz a tiltakozásokra. Amiben igaza van. A saját szempontjából biztosan.
Ha ugyanis engedne most a nyomásnak, akkor az Isten le nem mosná a tükörképéről
fogmosás közben: meghátrált az alattvalók előtt. Márpedig számára a MAZSIHISZ
sem több egy alattvalói szervezetnél. Ráadásul egy olyan szervezetnél, amelyik akár
csak a puszta létével is kínosan emlékezteti az antiszemita megnyilvánulásaira.
Valamint arra, hogy holmi ígéreteket tett korábban. No meg arra is talán, hogy
sorra felejtett el elhatárolódni Szakály Sándortól, ifj. Hegedűs Lórándtól, a
neohorthysta fétisavatóktól, a Hősök terén esküdöző gárdistáktól, és megannyi
mástól.
Ezek után a MAZSIHISZ vezetőinek van képe
zavarni a felhős mélabúban magába fordult Vezért. Annyira megzavarva a saját
kis világában, hogy talán képes volt őszinteségi rohamot kapni. Rögtön azt
követően, hogy az egyéb rohamokra szedett nyelvnyugtató, és
arcizom-rángástalanító bogyók hatni kezdtek. A találkozóról kiadott közlemény
ugyanis azt tartalmazza, hogy a kormányfő megerősítette: nincs mozgástere elmozdulni
a korábbi, szoborállítási koncepciótól. Olcsó poén lenne azt mondani, hogy már
csak egy szobrot képes felállítani, és ahhoz is daru
kell. De még valakinek valami keresztényietlenül vulgáris jutna erről az
eszébe. Amellett nem is ez az említett őszinteségi rohamra gyanúokot adó
szempont. Mert igenis: hajlandó vagyok hinni Orbán Viktornak. Abban, hogy elfogyott
a mozgástere. Már csak azért is, mert az említett meghátrálás látszata nélkül
valóban nem tudna visszalépni az alagútból. Mások talán hullabűzös és féregrágta
járatnak mondanák, de Orbán Viktor számára ez alighanem alagút. Aminek ott a végén a
fény. A hatalom lobogó fénye. Kicsit lángoló, kicsit véres emlékekkel
körbevett, de hatalom.
Ugyanakkor más tekintetben is
lecsökkenhetett a mozgástere. Mert kedvesen hű szélsőséges csatlósaival szemben
is kötelezettségei vannak. Olyan kötelezettségei, amelyeket be kell tartania.
Különben a hatalma fabatkát sem ér. Azon erők nélkül, melyek „bevetésével”
bármikor tömegrendezvényen lehet önmagát tapsoltatni, és szükség esetén
őrjáratra is vezényeltethetők. Immár bírósági engedéllyel. Márpedig ezeknek a
csoportoknak hűséggesztusok kellenek. Mert valóban megfélemlítő, és ezzel az
alattvalóvá alázott tömegeket sakkban tartani képes erőt képviselhetnek. Úgy
nem mellesleg. Velük szemben Orbán Viktor megannyi ponton elkötelezte magát.
Innen visszatáncolni legalább annyira nem képes, ahogy a saját önhitsége elől
sincs menekvése. A hatalom talmi ígérete tehát a szélsőségek által is zsarolt
pozícióba hozhatta. Így nyugodtan elhihetjük, hogy ebből az irányból is valósan
lecsökkenhetett a mozgástere.
Így a miniszterelnök olyan kettős
szorításban vergődhet, ami nála erősebb jellemeket is képes lehetne tehetetlenségre
kárhoztatni. Márpedig Orbán Viktor sok minden, de nem bátor. Egy
felelősségpánikos és lassan önmagában és önmagától felőrlődő személyiség ilyen
helyzetben gyakorlatilag cselekvésképtelenné válik. Sodródik. Aszerint, hogy
éppen mit tekint a következő pillanatban a legnagyobb haszonnal kecsegtetőnek.
Magánemberként megjelenik például a szentté avatáson, miközben a hivatalos
küldöttséget Semjén Zsolt vezeti. Talán azért, mert reményei szerint szerez
némi szimpátiát ezzel. Holott a reformátusok elvetik
a szentek tiszteletét. Így pont magánemberként nem lett volna ott keresni
valója. Hacsak a saját egyház-vállalása nem valami alakoskodás. De ez csak egy
példa. Orbánia Vezérétől rendszeresek az impulzív megnyilvánulások, melyek
ellenkezőjét és derékszögben metsző verzióját is képes pillanatokon belül
elővezetni. Márpedig ez előbb utóbb cselekvésképtelenséghez vezet.
Már csak ezért is elhiszem, hogy igen,
Orbán Viktornak erősen lecsökkent a mozgástere. Nem csak szoborállításilag,
hanem általában is. Már csak a vagdalkozásnak van tere. Amíg tere van egy
cselekvésképtelen és láthatóan személyiségzavaros diktátornak. Akár
miniszterelnöknek hívatja magát, akár első fehérló-csiszárnak. Virágvasárnapon.
Vagy bármikor.
Andrew_s