Szellemi előjáték októberre.

Az orbanista hit zászlóvivői januárban.
Forrás: HVG

Az őszi politikai nyilatkozat-forgalomban, kormányzati oldalról, kétségtelenül a már megszokott Orbán-Matolcsy páros vállalja magára a munka oroszlán részét. A végső felelősség azonban kétségtelenül a miniszterelnöké. Ennek következtében némi felmentéssel szemlélhetjük a gazdaságért felelős tündérügyi miniszter kínlódását, amivel a részben be kívánja foltozni a lyukakat, részben meg kívánja magyarázni, hogy a megszorítás az kiigazítás, és ez a gazdasági csomag minden csomagok legjobbika. Ahogy erre Rogán Antal ráerősített, tulajdonképpen csak rosszul magyarázódik el az embereknek. és ezért érzik megszorításnak. A verítékszag eközben azért is belengi a terepet, mert a 2013-as költségvetés egykori beterjesztése óta szinte se szeri, se száma a módosításoknak. Nem kis részt vállalva ezzel abban, hogy az említett lyukaknak a hatása olyan a magyar orbanista gyorsnaszádra, hogy ahhoz képest a Titanic-ot elsüllyesztő lék csak gyenge kísérlet.

Ezzel kapcsolatban számos média számos formában közöl elemzéseket, amikkel azért sem foglalkoznék itt részletesen, mivel az egyetlen biztos pont bennük a bizonytalanság. Nem az elemzők bizonytalansága, hanem a körülményeké. Az elemzők ugyanis hiába nyújtják a szívük szerint legteljesebb képet, ha a kormányzat, mint az többször kiderült, meglehetős kapkodásban van. S ezen az sem segít, vagy inkább csak ront, ha a miniszterelnök is csak meglehetősen egységsugarú módon áll hozzá a világhoz. Egyedül és kizárólag abból a szempontból nézve mind a belpolitikát, mind az ország külső kapcsolatait, hogy a világnak ő az egyszemélyi igazodási pontja. Ha tehát mond valamit, az úgy van, és ha egy hét múlva az ellenkezőjét mondja, akkor az is úgy van. Belátva persze, hogy ez erős sarkítása a tények magyarázatának, de elegendő az IMF-tárgyalások sorsát végigtekinteni az elbizonytalanításhoz abban, hogy tulajdonképpen mit akar. Mert a „nem leszünk gyarmat” feliratú transzparens lehet, hogy jól mutat egy hatalmi pozícióból megszervezett demonstráción. Ám nagyon alacsony árfolyamon váltják a sarki boltban. Így alighanem sokkal jelentősebb hatása lehet a tárgyalásokra annak, hogy a kormányzat immár fizetett hirdetés-kampányban hirdeti a miniszterelnök kedvenc szólamait ebben az ügyben. Alig egy határra attól, amire a történelemben már volt példa. Első oldalon közölve az arra a napra érvényes vezéri intenciókat, melyet az öntudatos hívek reggeli ima gyanánt beszélhetnek meg és élhetnek át.

Akit szintén transzparensre emeltek.
Forrás: oroszok.postr.hu

Jogosan merülhetne fel természetesen a kérdés, hogy ebben mennyi a média szerepe, illetve mennyi az ellenzéké. Az utóbbi esetben természetesen nem a szokásos „elmúltnyolcévezés” szempontjából, mert ebből Selmeczi Gabriella szükség esetén bőven szolgáltat vezérszólam-variációkat. Gyurcsánnnyal vagy nélküle. Csak nekünk, csak gyorsan, csak megrendelésre. Nem olcsón ugyan, de minden nem lehet azonos a gagyipiaci szlogenekkel. A vizsgálat tárgya sokkal inkább abból a szempontból a hatás, hogy mennyi az esetleges túldimenzionálása annak, amit Orbán Viktor nyilatkozik. S a média szerepe is nagyjából ezzel a megközelítéssel lehetne értékelhető. Erőteljesen leegyszerűsítve a kérdést arra, hogy szükséges-e, és miért lehet szükséges azzal foglalkozni Orbán Viktor aznapi populista beszédével. Nagyrészt annak igazolására komponálva, hogy neki mindig igaza van. Illetve, ha mégsem, akkor a külső erők által kényszerhelyzetbe megviselt szabadságharcos csupán. Kitömve ezek réseit olyan szólamokkal, melyek a Turultól való sámánisztikus származáslegendák és a vallásalapú kormányzás jóságának magyarázására, a nemzeti érzésen, és a nemzeti érzéssel való játszadozásra építenek. Mintegy keretet adva ahhoz a vezérhangyai szemlélethez, miszerint aki nincs vele, az az ország és a nemzet ellen van.

De eközben természetesen nem feledtem az eredeti felvetést, hogy kell-e, szükséges-e ezzel ennyit foglalkozni. Nem fordulhat-e elő, hogy a kritikusok tulajdonképpen éppen az orbanizmus népszerűsítését végzik el azáltal, hogy lépten-nyomon kielemzik a miniszterelnök aznapi mondatait. Ugyanakkor mégsem hallgathatók agyon a miniszterelnök beszédei. S nem csak azért, mert a kormányzati szócsövek amúgy is világgá kürtölik, hanem azért sem, mert a miniszterelnökre mégis csak igaz az, amit a bevezetőben írtam. Egyszemélyi felelőse a kormányzati tevékenységnek. Megszólalásai tehát, akár tetszik ez az ellenzéknek, akár nem, az ország hivatalos állásfoglalását képviselik. Amikor tehát a miniszterelnök a tízmillió lúzer országáról beszél azzal, hogy a vesztes szabadságharc megvívóival állítja párhuzamba a magyarokat, akkor ez az ország vezetésének hivatalos belpolitikai álláspontja.

De akkor is, ha nem a szabadságharc veszteségeit szánta példabeszéde értelmeként, hanem azt, hogy márpedig mi betartunk. Betartunk akár saját magunknak is, ha kell. Ha addig él is a gazdaság. No, meg a közbiztonság maradéka is talán. Végső soron pedig ugyanez a helyzet a külpolitika, a külgazdaság terén is. Amikor Orbán Viktor az azeri baltás gyilkos hazaengedéséről döntött, akkor az ország nevében döntött ekként. Amikor pedig azt nyilatkozta, hogy ennek nem voltak gazdasági motivációi, akkor is ez volt a helyzet. Ahogy nincs másként a helyzet akkor sem, amikor a világot hazudta szembe az előző kitétellel annak fényében, hogy Szijjártó Péter elkezdett tárgyalni azeri üzletekről. Mindezt még csak nem is egy ázsiai körút keretében. Ezzel Orbán Viktor, és jóváhagyásával a csapata az ország politikai válogatottjának szerepében játszik. S ez az, amiért sajnos akkor sem megkerülhetőek a miniszterelnök napi megszólalásai, ha különben sokan jól el lennének nélkülük. S ez az, amiért sokszor úgy tűnik, kicsit sok is van belőle. Különben joggal.

Azonban azt sem kell elfelejteni, hogy miközben folytatólagos találgatások folynak a miniszterelnök egészségi állapotáról, a találgatások esetleges megalapozottsága sem okvetlen jelentene teljes szétesettséget. Ahogy annak a szólásnak is van alapja, hogy „őrültség, de van benne rendszer”. Legfeljebb a rendszerszervező erőt nem mindig lehet első körben, és egyszerűen felismerni. A találgatások sora természetesen ettől még folytatható lenne, mivel számos olyan jelenség látszik megfigyelhetőnek, ami legalább is valamiféle önképzavarral hozható összefüggésben. Elég azokra a megnyilvánulásokra gondolni, mint az elhíresült Turul-avatás során elhangzottak, és sokan egyfajta messianisztikus szerepben való miniszterelnöki tetszelgésnek fordították. Az is nyilvánvaló, hogy a miniszterelnökben illetve a beszédeket előkészítő stábban is működik egyfajta önvédelmi mechanizmus. Miután korábban a szemére vetették, hogy az aktuálpolitikát érintő kritikát a magyarok elleni globális támadásként élte meg beszédei alapján, a legutóbb módosított ezen a felfogáson. Egyes szám első személyben kifejtve azon véleményét, hogy: „Én ugyanis nem a magyar nemzettel szembeni összeesküvést látom rendszeresen megjelenni, amikor Magyarország egyébként teljesen erkölcsileg vállalható, helyes és az ország érdekét szolgáló döntéseit újra és újra össztűz alá veszik Európában”. A választ immár abban véli megtalálni, „hogy Európában nemcsak gazdasági rendszerek, hanem szellemi rendszerek is működnek, gondolatrendszerek is”. Ami kétségtelenül problémát jelent akkor, ha valaki csak és kizárólag egyetlen gondolati rendszer létében látja az egyetemes zsenialitás megnyilvánulásának lehetőségét.

Ugyanakkor az is nyilvánvalónak látszik, hogy az egyre erőteljesebb kommunikációs nyomás, a naponta akár hajánál előrángatottnak látszó kormányzati megszólalások mögött elég egyszerű szervező erő is működhet. Érdemes ennek megértéséhez a naptárra pillantani. Rohamosan közeledik az az időpont, amikorra bármilyen nagyobb ellenzéki megmozdulás szervezhető. Ezt a Fidesz a gyakorlatból is tudhatja, ha a 2006-os eseményekre emlékezünk. Talán pont ezért látható némi idegesség és kapkodás is a kommunikációban. No meg persze az az igyekezet, hogy a helyzetelemzőknek és a köznek egyaránt olyan témákat dobjanak oda, amelyek képesek megosztani az összképet. Eltekintve természetesen az olyan technikai megoldásoktól, amellyel például a rendezvények helyszínválasztása befolyásolható esetleg. Ilyen szempontból Matolcsy György és Hoffmann Rózsa közvetlen és közvetett előre tolása azért telitalálat, mert elutasítottságuk révén akkor is képesek megtölteni gumicsontokkal a szekrényeket, ha erre nem kapnak kifejezett utasítást. Elég azt mondani, hogy „Gyurikám, magyarázd meg, hogy miért jó a költségvetés”. A média meg engedelmesen rágódik rajta hosszasan. Ahogy az oktatáspolitikán is.

Egy másik békement képe.
Forrás: technikum-kismoni.honlapepito.hu

Orbán Viktor pedig kommunikációs szinten is eljátszhatja a nagy machinátort, illetve a vezénylő tábornokot. Ha pedig nagyobb gondok nélkül, és főleg jelentősebb tömegrendezvények nélkül elmúlik az ünnepnap, akkor odadörgölheti az ellenzék orra alá, hogy sehol nincs a támogatottságuk. Ezzel párhuzamosan természetesen kezdik szervezni a buszokat, amellyel nagy kormánypárti tüntetés is szervezhető. Annak alkalmából, hogy a Fidesz nem, csak a kormányzat tart majd megemlékezést. Ami önmagában különben nem is baj talán. Azt a hibát meg alighanem nem fogják még egyszer elkövetni, mint 2012. februárjában. Olyan rendezvényt szervezve, ahova belépő díjat kell fizetni. Azon meg természetesen lehet majd hosszan vitatkozni, hogy az ellenzéki megmozdulások sok vagy kevés embert mozgattak-e meg? Ahogy azon is, hogy a távolmaradók a kormányzattal értenek-e egyet vagy csak egyszerűen félnek megjelenni egy ellenzéki rendezvényen. Összességében igaz lehet az a vélemény is, hogy a kormányzati gumicsontok görgetése közben a legnagyobb veszély a szétaprózódásban lehet. A kormányzat pedig éppen erre játszik rá, Nem véletlenül. Mert néha az őrületben is lehet rendszer.

Simay Endre István