Bajnai leendő nagykoalíciója.

Forrás: Új Szó

A kormányváltó összefogás meghirdetésével Bajnai Gordon kétségtelenül nagy lépést tett annak érdekében, hogy valóban történjen valami. az is kétségtelen, hogy akik csodák bejelentésére vártak, azoknak csalódást okozhatott a volt miniszterelnök ismételt szerepvállalása. Ugyanakkor azoknak, akik egy összefogás magvának elhintésében bíztak, akár elegendő is lehet az „Együtt 2014” elindulása. Abban is egyet lehet érteni, amit a Varánusz szerzője kiemelt. Nevezetesen azt, hogy Bajnai Gordon a legtöbb kommunikációs csapdát inkább sikeresen kerülte ki az összefogást meghirdető beszédében. Az pedig még kérdéses, hogy a később élesedő csapda méregfogát miként tudja kihúzni.

Az ugyanis szintén okozhat majd még fejtörést, hogy adott esetben miként tudja majd elválasztani akár az „Együtt 2014”-et, akár a saját személyét azoktól a szervezetektől, amelyek ott bábáskodtak a létrejöttekor. Adott esetben erre szintén szükség lehet. Különösen azért, mert Juhász Péter többször emlegetett általános pártfóbiája nagyon kínossá is válhat. Ezzel felvetve a Milla hosszabb távú szerepvesztését, vagy szétszakadását. Az egyszerűség kedvéért csak azt a két esetet vizsgálva, hogy a Milla következetesen betartja a pártok, mint logoval rendelkező politikai identitások kirekesztését, illetve ennek ellenkezőjét. A jelenlegi Milla-vezető korábbi megnyilvánulásaihoz való megcsontosodott ragaszkodás egy idő után ellentétbe kerülhet azzal amit Bajnai Gordon meghirdetett. Azzal, hogy mindenki ápoljon magában olyan pártpreferenciát, amit akar, de szavazzon a választási szövetség által támogatott jelöltre. Nyilvánvalónak tűnhet, hogy ebben az esetben nehéz lesz elmagyarázni bármelyik pártnak, hogy támogatjuk a jelöltedet, de felejtsd el a pártidentitását, és a jelölted is álljon sorba agymosásra.

A felvázolt, és valóban sarkított lefolyású, párt szintű kirekesztődésekkel együtt megjelenhet ugyanakkor egy másik tendencia is. Az, hogy maga a választásra verbuválódott „Együtt 2014” jelenik meg a választók előtt egy párt képében. Pontosabban Bajnai Gordon szövetségét fogják pártként tekinteni, és akként is kezelni. Márpedig ez hozzájárulhat a szavazatok, a regisztrálások egy részének elveszéséhez is, mivel a pártokhoz hű szavazók szemében olyan szervezetként tűnhet fel, ami mintegy bedarálta a szívüknek kedves politikai mozgalmat. Függetlenül attól, hogy a maga visszafogott módján Bajnai Gordon mit is mondott 2012. október 23.-án ebben a témában a Millá-val azonosított tüntetésen. Lévén, hogy olyanok szemében kell az egység képét, és a támogatottság szövetségi és nem pártjellegét megjeleníteni, akik nem voltak jelen az említett tüntetésen, és csak szemelvényesen, közvetve tájékozódnak az ott történtekről.

A korábban említett másik lehetőség, hogy a Milla feladja a korábbi elhatárolódását, szinte egyértelműen egy belső konfliktust jelenthet. Erre joggal mondhatja bárki, hogy a Milla belügye, és mást nem is érdekel. Azonban ez azért nem teljesen így igaz, mivel a belső konfliktus könnyen vezethet belső törésvonalakhoz. Olyanokhoz, melyek esélye egy újonnan alakult és hirtelen bővülő, de demokratikus szervezetnél amúgy is nagyobb. Amennyiben ezek a repedések rávetülnek az „Együtt 2014” mozgalomra, szövetségre, akkor éppen a kampány célegyenesében okozhat egy szalámizálódásos hatást. Megosztva a szövetséget. Akár valójában, akár csak a szavazók szemében. Mely, a valós tartalmi különbségek dacára, hatását tekintve édes mindegy. Ellenben kockáztatja a Bajnai Gordon által most meghirdetett szövetség-alapú fellépést éppen úgy, mint az időközben kidolgozandó gazdaságmentő programot.

Azt a programot, ami aligha lesz egyszerű szülés. Azzal kapcsolatban, leszámítva a miniszterelnöki csapat által is gerjesztett zsigeri elhatárolódásokat, talán kevés kétség lehet, hogy Bajnai Gordon alkalmas egy szakmailag megvitatható anyag összeállítására. Azonban a kétségek aziránt is legfeljebb a messiás- és csodavárók körét érintik, hogy az ország gazdaságának stabilizálása kapcsán az „Együtt 2014” csapata is elsősorban könnyeket és szívást ígérhet. Ahogy annak idején a keleti piac érzelemtől vezérelt szétverésének árát a Bokros-csomag keretében fizette meg az ország, a nyugati trendektől való, és hasonlóan a populizmus kiszolgálása érdekében gerjesztett, elszigetelődés árát is meg kell majd fizetnie az országnak. A jelenlegi túlélés fedezetét ugyanis az orbanista doktrinában olyan tartalékok felélése biztosította, mint például a banki tartalékok, vagy a magánynyugdíj-pénztári vagyon elzabrálása és felélése. Kiegészítve olyan állampapírok forgalomba hozásával, melyek után a gazdasági növekedés várható eredményét, de az IMF-től felvehető hitelét is, messze meghaladó kamatokat kell fizetni. Aminek egyetlen hatása az, hogy a jelenleg halmozódó gazdasági komposzt a jövőben fog igazán az orrunk alá büdösíteni. Ismerve a Fidesz viselkedési mintáit abból az időből, amikor ellenzékben voltak, Bajnai Gordon aligha áltathatja magát és a lakosságot azzal, hogy egyszerű lenne az országot visszavezetni Európa közepén egy európai rendszerbe csatlakozó pályára.

Az szintén valószínű, hogy ez nem csak és kizárólag gazdasági kérdés. A várható nehézségek ugyanis nagyon magas labdát dobhatnak fel a nacionalista populizmus talaján álló erőknek. Ahogy az már kicsiben megnyilvánult a Milla tüntetésein. De, mint azt a példák mutatják a kormányzat sem szorul ebben a szélsőségesek akcióira. Orbán Viktor is láthatóan kihasználja a Turul-komplexus hatásait éppen úgy, ahogy a KDNP-től sem idegen a vallási alapon kinyilatkoztatott demagógia. Amikor tehát nem csak a teoretika szintjén, hanem a hús-vér emberek szintjén kell majd Bajnai Gordonnak programot hirdetnie, akkor olyan erők is ott fognak állni a frontvonalon, melyek nem a gazdasági racionalitás, hanem a lélek hitvilágát, a nehezen megfogható, és ezért mindennel, a racionális nemzeti érdekkel is szembe állítható nacionalista érzelmeket képviselik majd. Ezért például Bajnai Gordonnak nagyon is szüksége lehet egy olyan mérsékelt jobboldali szerveződésre a szövetségben, ami nem kompromittálódott a hatalmi harcokban, és amely akár a Fidesz jelenlegi elitista és authoriter vezetését is elutasítja. Amikor azonban ez a szerveződés, párt a felszínre kerül, akkor szintén nem gazdasági, hanem politikai feladat fog várni Bajnai Gordonra. Létrehozni egy olyan, nagykoalíció-szerű, szövetséget, ami képes összebékíteni ezeket a jobboldali törekvéseket a liberális és baloldali szervezetekkel. S viszont. Igaz, hogy ennek lehetnek olyan hozadékai is, amik végre tartósan révbe juttathatnak évtizedes kifutású folyamatokat az irányítás szintjén. Olyanokat, mint például az oktatáspolitika is. Amit mindenképpen rendbe kell tenni, ha Bajnai Gordon komolyan gondolja a fiataloknak való cél-adást a maradáshoz.

Simay Endre István