Gulyásregisztráció a Kósa-konyhán.

Forrás: Wikipedia

Amikor a kormányzati szereplők megpróbálnak gumicsonttá érlelni egy témát, akkor legalább akkora kihívás lehet hallgatni, mint megpróbálni felvenni a kesztyűt.  Ez történik a választási regisztrációval is, mely joggal borzolgatja a kedélyeket. Különösen, mivel megjelenése egy, a magánnyugdíj-rendszerrel kapcsolatos megtévesztéssel analóg törvényi evolúció végterméke. A magánnyugdíj-rendszert is először garantálták, majd államosították, és vagyonát elherdálták. A választások kapcsán a külföldön élőknek először nem is lett volna állampolgárságuk, majd állampolgárságuk igen, de választójoguk nem. Mostanra, mint azt Kósa Lajos az azóta többször idézett ELTE-s vitán is megerősítette, a határon túli magyarok szavazati joga miatt kell mindenkire kiterjeszteni a regisztrációt.

Azonban Kósa Lajos, Debrecen polgármestere, az említett vita kapcsán nem csak, és nem elsősorban a határon túl magyar állampolgárságot levelező tagozaton elnyertek okán került többször is megemlítésre a különböző médiumokban. A Stop például azt emelte ki főcímben is, hogy Kósa szerint 2002-ben az ellenzéki csalások miatt kellett Orbán Viktornak távozni a hatalomból. Ez a megállapítás nyilvánvalóan nem lehet közvetlen oka a regisztrációnak. Miközben rávilágít arra, hogy Debrecen környékén valami sajátos időhurok alakulhatott ki, vagy esetleg valami amnéziát okozó tértorzulás hathat. A 2002-es választások lebonyolításáért ugyanaz a miniszterelnök-belügyminiszter páros volt felelős, akik jelenleg is ugyanezeket a posztokat töltik be. Most egy kicsit tekintsünk az olyan apróságoktól, hogy a választási csalás gyanúját a köldöknézős véleményeknél komolyabb bizonyítékkal illene alátámasztani. Kósa Lajos még ebben az esetben is gyorsan megtalálhatná saját köreiben a felelősöket. Semmi mást nem kellene tennie, mint interpellációs kérdést intéznie Orbán Viktor vagy Pintér Sándor fele arról, hogy 2002-ben milyen intézkedésekkel támogatták a szerinte biztosan végrehajtott csalást.

De tulajdonképpen az érintettek maguk is elé mehetnének a kérdésnek, és kiállva a nemzet színe elé önkritikát gyakorolhatnának. Ez amúgy is divat volt abban a korban, melyet a kormányzat napi működése kapcsán egyre többször emlegetnek párhuzamként. Legutóbb Orbán Viktor erdélyi vendégjátéka kapcsán nyilatkozta például azt a marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója, hogy a Sapientia Egyetemen történtek a legsötétebb Ceaușescu-időket idézte számára. De az említett 2002-es választásokat követő rendbontások kapcsán Fodor Gábor már akkor bolsevik típusú pártként jellemezte a Fidesz-t. Jelezve egyben, hogy az Országos Választási Bizottság az összes panaszt kivizsgálta, és nem talált visszaéléseket, majd az Országgyűlés is elfogadta az erről készült beszámolót. Azt a beszámolót, amit Orbán Viktor kormányzata terjesztett be. De ezzel kapcsolatban Kósa Lajos valamiért a szelektív feledékenység álarca mögé bújik. Alighanem annak érdekében, hogy kellően populista lehessen a vitában. Nyilvánvalóan nem a vitapartnernek, Karácsony Gergelynek a kedvéért, hanem azoknak a hívőknek a kedvéért, akik már a 2002-es hídlezárásnál sem igazán hagyták az említett ténytől, a beterjesztők személyétől zavartatni magukat.

Ahogy valószínűleg ugyanezt a populista célt szolgálta eredetileg a cigánysoron rotyogó gulyás emlegetése, mint választást befolyásoló tényező. Akár kis gesztusként is a szélsőjobboldal felé. Azonban érdekes lenne azon is elgondolkodnia talán az új választási törvény egyik beterjesztőjeként is ismert polgármester úrnak, hogy az utóbbi időben a Fidesz van kormányon egy kisebb szatellit elit kíséretében. Márpedig ez a pártszövetség jelenleg kétharmaddal uralkodik a törvényhozásban. Pusztán az arányokon eltöprengve érdekes lenne kiszámolni, hogy a Fidesz-nek hány kondér gulyást kellett megrotyogtatnia ahhoz, hogy ilyen elsöprő hatalmat kapjon. Mert aligha lenne tisztességes feltételezni, hogy az egyik oldalon csupa angyal, míg a másikon csupa ördög ül. Bár a „2002-es baktalórántházi választási csalási ügyben kizárólag Benkő Tibort, a település akkori polgármesterét ítélték el, aki pénzt ígért mindazoknak, akik az országgyűlési választáson a Fidesz és az MDF közös jelöltjére szavaznak”. Így Kósa Lajosnak nem csak a kormányzati körökben, de volt polgármester-társai körében is lehetett szakértő segítsége választási csalás-ügyben. Mely csalásnak Papcsák Ferenc volt az akkori hírek szerint a haszonélvezője. De még ennek fényében is megalapozatlan lenne az a kijelentés, hogy a Fidesz-vezette parlamenti kétharmad csalás következménye. Ám, ennek a kétharmadnak a tagjaként, Kósa Lajoson úgy tűnik kisebb a bizonyítási teher. Neki elég az elviekben gyanított babgulyás okozta frázispufogtatás öröme ebből.

A Fidesz-adta gulyás-partik kérdésén már jobban túlmutat az, hogy Kósa Lajos egyértelműen diszkriminálná azokat, akik szerinte a műveltségi szintjük alapján nem alkalmasak a politikai véleményalkotásra. Abban a kérdésben persze nem a választási törvény keretében kellene állást foglalni, hogy sok vagy kevés alacsony szinten iskolázott ember él-e az országban, Már csak azért is, mert Matolcsy György kiváló gazdasági tevékenységének egyik mellékhatásaként a pedagógusok ismét szívnak. Miközben Hoffmann Rózsa gondoskodik arról, hogy az iskolarendszernek ne legyen egy tanévnyi nyugta sem. Így, noha a műveltségi kérdések valóban hosszú távúak, és nem szigorúan a Fidesz-hez köthetőek az oktatáspolitika problémái, Kósa Lajos pártjának kormánya nem túl sokat tesz a megoldásért. Persze, lehetne a választási felkészületlenségen olyan módon is javítani, ha a tájékoztatásra, a programok megismerhetőségére próbálnák helyezni a hangsúlyt. Azonban kétségtelen, hogy Kósa Lajos kizárásos programjának végrehajtása a kétharmad kézben tartásával egyszerűbb, és mentesíti a kormánypártokat az alól, hogy érthető, mi több közérthető programot hirdessenek. Nem összetévesztve a közérthetőséget a hordóról hirdethető lózungokkal, vagy az ellenségképek mutogatásával.

S persze arról is hallgatott Kósa Lajos az említett vita alkalmával, hogy a regisztrációnak van, lehet egy banán-köztársasági hozadéka is. Az Alaptörvénybe iktatásra szánt tizenöt napos megelőző regisztrációzárás ugyanis nem csak a választani akarók számára bír értékkel. Nekik negatív értéket. A kormányzat számára igen jelentős pozitív értékkel bírhat. Kap ugyanis tizenöt olyan napot, amikor szinte már bármit megtehet. Akár olyan intézkedéseket is meghozhat, ami súlyosan érinthet sokakat. Aki ugyanis ezek hatására akarna mégis a kormányzat ellen szavazni, de korábban nem regisztrált, az csak a kocsmába mehet panaszkodni. A kormány bevezethet hatvan órás kötelező munkahetet, államosíthat bármit, és tehet bármit. Két hét sok-sok törvény gombnyomogató megszavazására alkalmas. Még kétharmados alkotmány-szintű törvényekére is. Az eddigi törvénykezési gyakorlat alapján ezek kárvallottjai zömében azok lennének, akik egyébként is kevésbé használói az internetnek, ügyfélkapunak, és nem szerveznek öntömjénezésre partikat. Pusztán túlélni szeretnének. Még akkor is, ha Debrecen polgármesteri székéből letekintve talán, a miniszterelnök magasából, meg szinte biztosan nem is látszanak. S talán tényleg nem is gondolnak arra, hogy a Kósa által oly nagyon védett regisztráció, és annak határidő-bebetonozása tulajdonképpen a teljhatalom tizenöt napját biztosítja Orbán Viktor kabinetjének.

Simay Endre István