Ki lesz a földmegmondó?

Forrás: Nol.hu

A földtulajdon szinte mindig jelentős hatalmi tényező volt a történelem során, és miért gondolnánk azt, hogy manapság ez másként lenne. A rendszerváltás környékétől, amikor magánkézbe kezdtek kerülni a földek, biztosan látható ez a jelenség azok számára is, akik korábban csak olvastak arról, hogy volt, aki látott ilyet. A földosztásos zsellérnosztalgia jegyében aztán el is aprózta a regnáló, és korántsem hozzáértéséről elhíresült kormány a korábban koncentrált gazdaságokat. Igen jelentős kárt okozva a termelésben és szemléletben egyaránt. A jelenlegi kormánybotrányokra pedig egy belülről jött ember ténykedése nyomja rá a bélyeget. Ángyán József, aki legutóbb Bajnai Gordonnal kapcsolatban jegyezte meg, hogy neki a volt miniszterelnök nem vállalható.

Erről, és a hasonló szemléletekről hirtelen a meseirodalom egyes részei jutottak eszembe. A klasszikus mesékre emlékezők szinte biztosan ismerik azt a jelenséget, ami nyomán a birodalom fele és a legkisebb királylány keze a szegény juhászlegény jutalma. Ami két kérdést biztosan felvet. Az egyik, hogy vajon a legkisebb királylány olyan ordenáré ronda-e, hogy a fél birodalom is kell hozzá ráadásként? Ahogy nem kisebb jelentőségű kérdés, hogy vajon mi a teendő akkor, ha a gyönyörű platinaszőke kislány helyett a legkisebb juhászlegénynek a kicsit érettebb barnák jönnek be? Ezzel a kérdéssel valahogy nem igazán akaródzott a meseíróknak foglalkozni. Kevesen álltak ehhez a kérdéshez úgy, mint a Grimm-testvérek a „Széttáncolt cipellők” című mesében. Így a köztudatban a legkisebb királylány valami egyetemes értékmérőként épült be. Függetlenül attól, hogy a kérő akar-e vele lenni, vagy tetszik-e neki egyáltalán. Így aztán talán az említett királylányokban sem merül fel talán, hogy meghallgassák a másik felet is, mielőtt távolmaradásuknak komoly zsarolási potenciált tulajdonítsanak. Mondjanak olykor bármi szellemeset, vagy mutogassanak akár szamárfület a király háta mögött. Pusztán azon az alapon, hogy egyszer azt halotta, hogy a juhászlegény szerint csinoska.

A legkisebb királylány szerepét jelenleg Ángyán József vállalta magára az említett kijelentéssel. Annak ellenére, hogy Bajnai Gordon valóban megemlékezett róla név szerint a Milla-tüntetésen. Az is teljesen nyilvánvaló, hogy Ángyán József sikeres PR-akciókat folytatott az utóbbi időkben. Nem vitatva el tőle azon erényt, hogy nem mellesleg hozzájárulhat a földügyletek tisztázásához. Különösen azért, mert a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti ügyekért felelős államtitkáraként hozzájuthatott olyan információkhoz, amik a kormányzaton belül belső információknak számíthattak. Megkérdezése nélkül azt sem lehetne biztosan állítani, hogy egyfajta személyes előremenekülést folytat, mivel nyilatkozataiban elsősorban a tisztázó igazság önjelölt harcosaként jelenik meg. Az ex-államtitkári, és így Fidesz-kormányzati beosztást azonban nem érdemes elfelejteni akkor sem, ha most többen savanyú szőlőkről kezdenek majd töprengeni. No meg nem kellően megbecsült igazsághozókról, és a kétségtelenné váló visszaélések meg nem becsült lebuktatójáról. Márpedig Ángyán József azért mégiscsak kormánytisztviselőként került olyan helyzetbe, hogy most a Fidesz szellemiségének megvédőjeként eljátsza az igazság harcosának szerepét. Mely szerep bevállalása mellett szólhat a csillapíthatatlan igazságszeretet mellett a személyes pozíciómentés is.

Az ugyanis már akcióinak megindulásakor nyilvánvaló volt, hogy az Orbán Viktor és Matolcsy György által képviselt gazdaságpolitika nem olyan, ami évszázados sikerre van kárhoztatva. Márpedig a kormányzat bukása, vagy a közhangulatban való marginalizálódása nem olyan hatalmi konstelláció, ami mellett érdemes lehet mindhalálig kitartani. Az is biztos, hogy az egykori államtitkár úr jól érezte meg a közhangulat elmozdulását abba az irányba, ami tisztázást, és valós tisztázást vár el az olyan helyzetekben, amik nyilvánvalóan anomáliát rejtenek. Így össze lehetett kötni a valós elvárásokat a személyes előre meneküléssel. Az azonban nyilvánvalónak látszik, hogy aztán ilyenkor nagy a kísértés a szerep túljátszására. Annyi népszerűséget mindenképpen lehet szerezni egy ilyen lebuktató akcióval, ami a politikai vizek felszínére emel valakit, akinek a tudományos ambíción túlmenő, ilyen jellegű igényei vannak. Ez nem csökkenti a bizonyítható visszaélések leleplezésének súlyát, és az vesse az első követ egy saját pecsenyéjét is pirítgató politikusra, aki eltalálja. Mert azért Ángyán József a képviselői fizetésről nem mondott le a személyes szabadságharca érdekében. Inkább olyan bejelentésekkel élt, hogy majd így, vagy úgy kirúgják, és napjai meg vannak számlálva a Fidesz-en belül. Teljesen nyilvánvalóan arra játszva, hogy amennyiben ez az elköszönés bekövetkezik, kétség ne férjen ahhoz a látszathoz, ami alapján eltávolítása az igazság kiderülése miatt válhat szükségessé. Bebiztosítva magának a parlamenti kormánypárton belüli képviselői állást, hiszen egy amúgy is billegő népszerűségi helyzetben politikai baklövéssé tette az elmozdítását. Hiszen abban a pillanatban eljátszhatná az igazság szabad szájú mártírjának a szerepét. S bár a képviselői fizetést „függetlenként” is megkapná, a hatalom közelében maradva mégis nagyobb a súlya a megszólalásainak. Nagyobb látszó, vagy valós lobbi-erőt képvisel.

Az is egyértelműnek látszik, hogy mindez a védelme a képviselői javadalmazásnak, és szerepnek, csak addig értelmezhető, ameddig a jelenlegi hatalmi berendezkedés fennáll. A királylány csak egy csinos lány, ha nem a palotában él, és nem adják mellé a fele királyságot. Így aztán elképzelhető olyan forgatókönyv is, amiben Ángyán József saját politikai túlélésének egyik záloga a Fidesz túlélése. S ebben az esetben egyáltalán nem egyértelmű, hogy a kormány bukásában érdekelt. Márpedig egy előrehozott választás, vagy a következő választáson Bajnai Gordon győzelme esetén, a zavaros leülepedése, netán kitisztulása, esetén Ángyán ex-államtitkár úr könnyedén mellékszereplővé válhat. Amennyiben a következő, és nem Fidesz-es kormány nem tart a szolgálataira igényt, akkor egy újabb zavaros már egyértelműen nem az ő halászterülete lesz, mivel az információk szűkebb csövön fognak csörgedezni feléje. Ennek fényében racionális döntésnek látszhat az előremenekülős taktika alkalmazása. Kihasználva azt a népszerűséget, amit a valós leleplezések szolgáltattak a vidéki népesség körében. Ez természetesen azt a fordulatot is más polcra teszi, hogy számára nem játszik Bajnai Gordon. Amihez különben szíve joga, hiszen bőven belefér a véleményszabadság keretei közé. Az egyik oldalon van egy „örökölt” népszerűtlensége az előző kormányzatnak, amit még mindig ki lehet használni. Másrészt Ángyán József jó érzékkel bejátszotta magát a megmondó-ember szerepébe. Azt a látszatot igyekezve kelteni, hogy őt aztán térden állva kapacitálta a frissen megalakult választási szövetség, de ő erős maradt és nem vállalta. Valami olyan képet sugallva, hogy nélküle aztán egy tapodtat sem tehet majd senki az agrárpolitikában. Noha elég valószínűtlen, hogy a kormány leváltására készülők között ne lenne agrárszakember. Így Ángyán József beleeshet ugyanabba a hibába, mint Schiffer András az LMP-nél. Azt hívén, hogy ő az az egyetlen értékmérő, amihez képest a másik fél önmeghatározása, részben vagy egészben, értelmezhető.

Holott ezzel kapcsolatban még az is kérdéses lehet, hogy mennyire akarták esetleg ténylegesen a részvételét bármiben egy esetleges Fidesz-mentes kormányváltáskor felálló új struktúrában. Ha ugyanis komolyan veendő Bajnai Gordon azon elvárása, hogy a csatlakozás esetén mindenki nézzen a tükörbe, akkor még Ángyán József is láthat ott fura dolgokat. A nagy leleplezéseket megelőzően ugyanis ő maga is része volt ugyanannak a rendszernek. Kérdés lehet tehát az is, hogy alkalmasint Bajnai Gordonnak mennyire vállalható Ángyán József. Nem a mezőgazdasági szakember, hanem a Fidesz-politikus. Többek között ezért is lehet a Fidesz-politikus számára kedvező egy olyan leosztás, ami egy kicsit elveszi Bajnai Gordon népszerűségét, egy kicsit ő maga is kihasználja a tüntetésen elhangzott és őt méltató, szavakat, de alapvetően inkább a Fidesz keretei között és velük a hatalom közelébe marad.

Simay Endre István