Orbanánia választási aktuál-gumikötelei.

Vezérem! Menni fog.
Forras: Origo

Azt hihetnénk egy-egy újabb hír kapcsán, hogy a választási regisztráció módszertan lassan kezd végleges képet kapni. Azonban Lázár János, illetve a Fidesz ötletemberei és jogzsonglőrei úgy lehetnek ezzel, mint amit annak idején Matolcsy Györgyről mondott a miniszterelnök. Van még egy rakás ötlete a fiókban. Ha meg, egyéb fontos elfoglaltsága miatt, nem neki, akkor valamelyik roppant módon aggódó párttársának szinte biztosan. S kellhet is a közös, szemfüles bölcsesség, mert Lázár János, orbanánia elsőkategóriás választási ötletembere, nem lehet ott mindenütt. Nem figyelhet minden kis hézagra, ahol a potenciális ellenzék beteheti a lábát az ajtórésbe. Ha meg ők nem, akkor esetleg olyan választói rétegek is hozzáférnek a szavazáshoz, amely tagjai nem feltétlen hívei a regnáló hatalmi elitnek. Elvégre az olyan nemzetbiztonsági kérdésekkel is foglalkoznia kell, mint a kormányzathoz közelállók játékszokásai, és árfolyamuk. Ami azért természetesen nem jelenti azt, hogy az ex-frakcióvezető ne viselné szívén a lakosság mintegy nyolcvan százaléka által elutasított regisztrációt. S vele a regisztrációs kérdéseket, és általában a választási törvényt.

Azt a választási törvényt, melynek kapcsán, a legújabb hír szerint immár alaptörvénybe kerül berögzítésre a regisztráció határideje. Mármint az a bizonyos tizenöt nap, melyben aztán senki meg ne mozduljon a lakóhelyéről. Elvégre, ha már egyszer névjegyzékbe vették, akkor nehogy már csak úgy elköltözzön. De talán még erre is születik majd egy remekbe szabott alkotmánymódosítás. Ahogy a levélben történő szavazásra máris megszületett az éppen aktuálisan végleges megoldás javaslata. Ezúttal nem Lázár János billentyűzetéből kifolyólag, hanem az alkotmányügyi bizottság előterjesztéseként. Ennek alapján a magyarországi lakhellyel rendelkezők még véletlenül sem regisztráltathatják be magukat levélben. S mert a regisztrálás csak személyesen, illetve egyértelmű azonosítást lehetővé tevő elektronikus úton tehető meg, ez értelemszerűen diszkriminál mindenkit, aki nem rendelkezik internettel, és esetleg egészségügyi okokból gátolt a regisztráció legújabb megoldásaiban. Arról ugyanis jelenleg nincs hír, hogy a mozgó urna mintájára mozgó regisztrációról lenne-e szó adott esetben. Ehhez hozzávehetjük azt, hogy általában az idősebb korosztály és a falvakban élők taroznak ebbe a csoportba. Azok, akik alighanem legjobban érzik a forradalmi hevület fűtötte recessziót a saját bőrükön. Ennek tükrében talán nem is véletlen, hogy így, illetve igen rugalmasan alakul a regisztrációs szabályozás. Finom, de átgondolt manipulációjaként a szabályozásnak. Miközben a Salamon László aláírásával elérhető szöveg egy nyelvészetileg megalapozott további leleményt is rejteget.

Az ugyanis, ami adható, kérhető, az természetesen nem kötelezően megadandó. Így kicsit furcsa lehet az, amikor azt olvashatjuk egy előterjesztésben, hogy az Alaptörvény egy adott pontja alapján választói névjegyzékbe kell venni egy adott paraméterrel rendelkező állampolgárt, míg folyamatosan kérelmezőként tekint ugyanerre az állampolgárra. S tudom, most sokan azt fogják erre mondani, hogy ez a tudomásul veendő jogi bikkfanyelv. Azért ennek ellenére, és nyilván nem csak ezt az aktust illetően, zavaró, ha valami, ami különben állampolgári jogon járna, azt kérelmezni kell, azért kuncsorogni szükséges. Olyan, alá-, illetve fölérendeltségi viszonyt sugallva, ami az adott esetben, az adott helyzetben nem indokolt. Márpedig a szabad és általános választójogi szemlélet alapján ez egy ilyen helyzet. Még akkor is, ha a kormányzathoz közelebb álló, és ezért a bográcsban könyékig turkáló politikusok folyamatosan beleesnek egy jellemző szemléleti hibába. Abba, hogy nekik van országuk, gazdaságuk, valamint államuk, és nem az országnak vannak polgárai, akik a parlamenti képviselőket és vele közvetetten a kormányt választják. Pusztán Patyomkin-díszletté degradálva a szavazásokat, és azok eredményét. Ez a szemlélet politikai oldalaktól függetlenül lehet romboló. Miként a történelmi példák is megmutatták, hogy a demokráciát a baloldali diktatúra éppen úgy rombolta, mint a jobboldali. Az is igaz persze, hogy ez nem a nyelvészeken fog elsősorban múlni, ahogy az előző köztársasági elnököt sem a magyar nyelvtan ismeretének hiánya buktatta meg. Ilyen esetekben inkább az önkéntelen, elszólásokkal egyenértékű, stílusfordulatok azok, amik árulkodhatnak a fogalmazó, és az azt hivatalban tartó világszemléletéről.

Ahogy tulajdonképpen azzal is egyet lehet érteni, amit azzal kapcsolatban feszegetnek, hogy miért kellene az Alaptörvényt módosítani, ha minden rendben van. Kitérve arra az értelmezésre, hogy a Salamon László-féle bizottság előterjesztése voltaképpen az előzetes feliratkozás alkotmányellenességét igazolja. Ha ugyanis az ezt meghatározó mondatok az Alaptörvénybe kerülnek, akkor az alkotmánybíróság sem kereshet rajta fogást, amit alighanem ellenkező esetben megtalált volna. Mármint a fogást választási törvényverziók megszavazásra szolgáló verzióján. Arra persze alighanem hiába gondolnánk, hogy az eredetileg pártközösségben benyújtott választási törvényjavaslat éjszakai vitáján a KDNP ezért nem képviseltette magát, mely távollétből a Varánusz szerzője szerint sem kell talán messzemenő következtetéseket levonni. Így, aztán magam sem gondolom, hogy a látszólagos bojkott az alkotmányossághoz való ragaszkodásuk látszatának megőrzését jelzi. Inkább azt, hogy a vitában nem láttak olyan erős lobbi-érdeket, ami szóba jöhetett az alvással szemben. No meg persze olyan komoly propaganda-értéke sincs, mint mondjuk az abortusszal kapcsolatos sarkalatos megszólalásoknak, vagy a várandós anyák rendre szoktatásának. A választási törvény kapcsán már szinte minden rosszat elmondtak. A KDNP-nek a saját honlapján megjelent szövege is inkább az ellenzék ostorozásában merül ki. Elárulva persze azt, hogy amennyiben a „szakértői kormány” az ellenzék bűvszavaihoz tarozik, akkor nyilván a jelenlegi kormány aligha tekinthető annak. De ez meg kérdés, hogy mennyire újdonság. A kisebbik kormánypárt internetes közleménye inkább más szempontból érdekes. Az ugyanis kétségtelen, hogy „2014-ben uniós választások is lesznek”, és új költségvetési ciklus az EU-ban. Azonban két évvel ezt megelőzően, a hazai választási törvény vitáinak kapcsán erre hivatkozva óhatatlanul azt sugallja, hogy a kormányzat ebben bízik. Mármint abban, hogy miközben hazánkban a frázisok kiégtek, a gumicsontok szétpattogtak, az EU-nak nem lesz kapacitása velünk, velük foglalkozni. A hazai szavazógépezet meg úgyis megy a maga lendületéből tovább.

Simay Endre István