Kulin György, a számos tudományos, illetve ismeretterjesztő mű szerzőjeként ismert csillagász, többek között a kisbolygók
szerelmese is volt. A róla szóló Wiki-oldal szerint
egyik kedvence a Bihar-hegység volt. Mindkét tény visszaköszön abban a műben,
mely a munkásságának egy másik ösvényét szegélyező könyvek egyikeként jelent
meg.
Q. G. Lyn néven ugyanis tudományos
fantasztikus műveket is írt, melyek többségében Fábián Zoltán újságíró is
társszerző. A. F. Bian néven. Így abban a könyvben is, mely Aster
címen jelent meg, és főszereplője, a kisbolygókon, illetve a csillagászaton kívül, Bihari Attila. A csillagász, aki „másodállásban” titkosírások szakértőjévé, és a hibernálás
önkísérletezőjévé is válik. A 440 oldalas mű Budapesten, a Magvető gondozásában
jelent meg. 1971-ben. Az említett Q. G. Lyn - A. F. Bian szerzőpáros utolsó műveként, melyben Kulin Ferenc is társszerzőséget vállalt.
Számos filozófiai jellegű betéttel, és tulajdonképpen egyfajta kémregényként
indulva. Talán éppen ezért sokszor nem is tartják igazán remekműnek. Miközben
igen komoly ismeretterjesztő műként is kezelhetjük. S Kulin György talán sokkal
inkább annak szánta eredetileg, beleszőve a saját személyes vívódásait, és
azokat az elméleteket, illetve vágyakat, amelyeket csak a sci-fi műfajában
leírhatóan dédelgetett.
Ha ma olvassa valaki először a könyvet,
akkor ezek a betétek valóban nehezen olvashatóvá tehetik. A benne található, és
a szocialista nézeteket igen jelentősen visszatükröző világnézeti vonatkozások
miatt attól sem kell tartani, hogy a közeljövőben újra kiadják. Így ezzel a
kötettel, Gács Demeter egy korábban említett könyvéhez,
és Kulin György többi korai fantasztikus könyvéhez hasonlóan, csak a régi
példányok becserkészésével lehet bővíteni a könyvtárat. S még azt sem lehet
állítani, hogy a benne leírt valamennyi tudományos vélemény, illetve
feltételezés kiállta az idő próbáját. Annak ellenére, hogy például a
csillagközi utazásra felvetett energiacsatorna némi absztrakcióval akár a
mostanában divatos féregjárat-elmélettel is behelyettesíthető lenne. Általában
azonban kétségtelenül túlhaladta a tudomány ezt a művet. Ezt a művet is. Hiszen
a sci-fi számos korábbi kötetét nyugodtan megmosolyoghatnánk ezen az alapon.
Amiért érdemes lehet leporolni az talán
éppen az, hogy némi képet kaphassunk arról a korról, amiben keletkezett.
Sokszor ugyanis mostanában, a jelenleg középkorú és annál idősebb
népesség tagjai közül, sokan mintha elfeledkeznének arról a korról. Holott
keveseknek adatik meg, hogy ötven évesen szülessenek. S talán még az akkori kor
újraértékelésekor sem kell teljesen megtagadni a korábbi életszakaszokat. Mert könnyen
nevetségessé válhat az, aki így cselekszik. Sokkal nevetségesebbé, mint az a ma
naivitásnak tűnő leírás, ami például a Q. G. Lyn - A. F. Bian szerzőpáros
könyveiből visszaköszön. Ugyanakkor, a tudományos ismeretterjesztésen, a
korrajzon túl ebben a könyvben is nyilvánvalóan jelenik meg az a hazafiság, ami
kifejezetten progresszívnek tekinthető. Nem másért, mert a főszereplő, és természetesen
magyar, tudós munkássága a mára támaszkodva és a jövőbe mutató folyamatként
kerül ábrázolásra. Nem visszafele tekintve kesereg azon, hogy mekkora nagy
tudós lehetett volna akkor, ha a múltban minden másként lenne.
Márpedig a hazafiság, a magyarságtudat ebben
az ábrázolásmódban ma is példamutató lehetne. Az ugyanis természetes, hogy a
múltat nem szabad elfelejteni, és a történészek még biztosan évtizedekig fognak
sok cikket írni a fél évszázaddal ezelőtti világról. Meg a még régebbiekről. A
múlt újraírása, de leginkább a múlt emlékeivel folytatott permanens
presztízsháború, ugyanakkor aligha a jövőt építi. Az pedig úgy tűnik a szocreálban
is világos volt, hogy a jövőt a holnap hozza el. Csak erről is divatosnak tűnik
megfeledkezni. Talán az okozza ezt, hogy amikor a saját személyes múltjukkal
haragba levők megpróbálják törölni a múltjukat, akkor ez is kirepül semmibe. Vagy
csak egyszerűen semmilyen jövőképük nincs, és összecserélik a múlton való
kesergést a jövővel.
Andrew_s