Demagógisztáni napló: Net-színjáték

Az ellenzék fejet hajtott önmaga politikai gyarmatosítása előtt

Sajnálom, hogy a parlament gombnyomogatói nem tudnak olvasni, és nem ismerik a Google-t. Vagy bármilyen keresőt. A könyvtári katalógustól az internetig. Illetve! Sejtem, hogy belefogtak egy olyan mocskos politikai játékba, hogy Orbán csináljon, amit akar. Mert így minden, amit a "járvánnyal" kapcsolatban tesz, eleve visszahullik a fejére. Meg amit nem tesz. Az is.

De persze az ellenzékre is.... Mert ezzel természetesen megadták a teljes törvényi felhatalmazást akár a dinasztikus öröklés Alaptörvényi rögzítéséhez is. Meg átadták a teljes törvényhozási terepet, és eleve lemondtak mindenről, ami akár csak névlegesen is az ellenzék lehetőségei közé tartozott. A fűtést, világítást, fizetést biztosító ellenzéki mandátumoktól meg kurva messze van az, akit a válság majd maga alá temet. Akinek egy egész élet munkája után egy szociális hamvasztás jut. Ha pedig túléli. akkor napi három üveggyöngy. Vagy csak egy.

A hatalmi játék-részét értem. Valamint megvetem. Csak ezt követően kéretik kurva mélyen hallgatni arról, hogy az ellenzék önmagán kívül bárki mást is képvisel. Kéretik nem ugatni emberkísérletről egy focimeccs kapcsán. Valamint kéretik nem előadni a hivatásos sopánkodót akkor sem, ha bármi bekerül bármilyen jogszabályba..... Alaptörvénytől az orrfújás törvényi szabályozásáig. A morális mélyföldről kéretik nem az egekbe ordibálni. Az olyan egekbe sem, ami a bányászbéka kloákája. Ami fényévekre van az ellenzéki gerincek temetési mélységétől.

Andrew_s

Mi lenne ma egy hazai Trump-Biden választással?

Az USA-ban, ahogy a CNN elemzője is kiemelte a választási közvetítésben, a szavazók többsége elutasította a megosztás, és hatalomkoncentrálás politikáját. Az eufória láthatóan nagy volt a választás éjszakáján. Az ország azonban egy olyan valami, aminek másnap is ki kell nyitnia. Akkor is, ha másnapos. A politikai bot egy másik csücskénél pedig azt kezdték magyarázni, hogy ennek milyen hatásai lesznek a kisdiktátorokra. Nos. Távolságarányosan egyre kisebb. Azonban ennek ellenére nem lesz, pontosabban nem lenne, tanulságok nélküli az USA jelen választási története.

Az egyik legfontosabb tanulság talán akkor vonható le, ha a számokat, pontosabban az arányokat nézzük. Annak alapján ugyanis világosan látszik, hogy Orbán Viktor nyugodtan terpeszkedhet a valamikori kolostorban. Olyan szavazati aránnyal uyganis, amivel Trump vereséget szenvedett, hazánkban simán miniszterelnök lenne. Amiből egyébként az is következhet, hogy Trump esetében nem a hithű szavazók száma csökkent, hanem a demokrácia védelmének érdekében sikerült mozgósítani azokat, akiknek az összes cipőjük tele volt az oligarchizmus felé tett llépésekkel. Ennek nyomán persze lehetne azt kiemelni, hogy ha hazánkban az ellenzék összefogna... De egyelőre ennek nyoma nincs. Ahogy az előző választásokon sem volt. Sokkal inkább egymást akarták leváltani, mint Orbánt. Mert mindenki sziniigazgató akar(t) lenni.

Holott világos, hogy egy sokkal jobb leosztás a kabáthoz való gomkeresés, mint a fordítottja. Korábban is azt mondtam, írtam, hogy előbb egy kompromisszumos, mindenki által képviselhető, mindenki számára kommunikálható program kellene. Olyan, ami túlmutat a pillanatnyi indulatokon. Amivel szemben nem alternatíva az, hogy "ott vannak a pártok honlapjain" az éppen aktuális szlogenek. A pártok egyedi, vagy nem olyan egyedi szlogenjeivel, ugyanis tele van a padlás. Az indulati ökölrázás pedig alkalmas a permanens harc látszatának a fenntartásához, de aligha tekinthető szakmai programnak. Ebben a mocsárban azonban Orbán hazánkban sokkal rutinosabb, mint az ellenzék. Ezen a pályán Orbán ugyanúgy verhetetlen, ahogy a nettó ökölrázás Biden-nek sem hozott volna többségi szavazatot.

Amellett a konkrét, és mindenki által képviselhető program lehetőséget teremtene egyfajta árnyékkormány kialakítására is. Ami azt is lehetővé tenné, hogy szavazók azon rétegeit is megszólítsák, akik a konkrétan számon kérhető, személyeken "leverhető", személyes felelősséghez köthető szakmaiságot keresnék. Akiknek éppen a hazai következménynélküliségből, a szétmaszatolt szakmaiságból, a kormányzati lózung-hadovákból van elege. Amikor ez megvan, akkor lehetne ennek az árnyékkormánynak egy politikailag érett vezetőt keresni. Ellentétben azzal, hogy jelenleg hazánkban számos önjelölt vezető van, de személyesen képviselt, az ellenék közös kompromisszumával megtámogatott, számonkérhető szakmai program szinte egy szál sem. Ennek fényében tehát csak megerősíthető, hogy Trump Magyarországon az ellenzékről is nyugodtan miniszterelnök lehetett volna. Nem csak a választási törvény olyansága miatt.

Ugyanakkor érdemes talán azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy az USA ellenzékének sikerült olyan személyiségeket találni, akiknek volt arca. Nem képe elvállalni, hanem arca. Emberi és szakmai egyaránt. S valószínűleg ez a másik fontos faktor, ami miatt a Biden-Harris duó eredményes arca lehetett a demokrata kampánynak. Megmutatva azt, hogy a kompromisszum igenis fontos. Ugyanis Kamala Harrisról érdemes tudni, hogy volt ő Biden kihívóüja is a jelöltségért. A páros közös győzelme tehát a kompromisszum maga. Annak a képességnek a domonstrálása, hogy Biden képes a saját kihívójával együttműködni, és Harris képes az egykori kihívottat vezetőnek elismerni. Egy közösen képviselhető cél, a közösen megélendő holnapok érdekében. Akkor is, ha a holnapok programja mögött egy kőkeményen dolgozó szakértői csapat dolgozik. Akiknek a olitikai, illetve szakmai véleményét cvalószínűleg mindketten komolyan is veszik.

Akkor is, ha valószínűleg ez a szakmai csapat sokkal inkább gondolkodik Harris-ban a jövőt illetően. Akiről azért érdemes tudni azt is, hogy bár valóban színes családi háttérrel rendelkezik, és tényleg nő, de azért nem mellesleg egy piszok hatékony, és kompetens, illetve valószínűleg kőkemény politikai bürokrata is. Ehhez elég az életútját megnéznie bárkinek. Aki egy nem kevésbé kompetens elnök mellett vállalta azt a szerepet, amit eredményesen tud képviselni. Namármost! Az, aki Trump bukásában Orbán törvényszerű bukásának előszelét szeretné látni az kezdje meg gondolatban az ellenzéki casting lefolytatását is. Amíg ugyanis az sikertelen, és csak önjelölt vezetők kergetik egymást a kifutón, addig Orbán marad.

Andrew_s

Conteo: Választási járványkampány?

A fórumokon, miközben a média-csatornákon rendre megjelennek a sokkolónak szánt számok a halálozásokról, sorra bukkannak fel az olyan történetek, amelyek kritikával illetik a COVID-19 kezelésének mindennapjait. Megkésett teszteket, soha nem érkező ellenőrzéseket, olykor alig működő ellenőrztéseket emlegetve. Odáig merészkedve, hogy a kormány politikai kudarcát sem átallanak emlegetni. Holott ez korántsem biztosan van így.

Mert azért érdemes lehet tekintetbe venni azt, hogy az országnak már a tavaszi satufékes gazdaságpolitikához sem volt valószínűleg elég tartaléka. Alig valószínű, hogy most több lenne. Amelynek a fényében most háborogni, és újabb állami segélyeket hiányolni elég fedezet nélkül óhaj. Tekintettel arra, hogy az egész kleptoligarchia sem tudná megfinanszírozni a segélyvágyakat. S bár a stadionok legfeljebb a szurkolóknak, illetve szükségállapot esetén a karhatalomnak hiányozhatnának, azzal sem lenne senki ma már kisegítve, ha elbontanák. Ott állnak, és kész. Ha minden náthás kapna belőlük egy betonkockát, azzal sem lenne senki beljebb. Legfeljebb lejjebb, ha a betonkockát nyakláncnak használja.

Ellenben, lehet ugyan azt mondani, hogy a pánik rossz tanácsadó, de ez sem okvetlenül igaz. Annak, akit egy égő moziból kifele igyekvők halálra taposnak, annak a pánik kétségtelenül az életébe kerül. A járvány-kommunikációval gerjesztett pánik ennél kicsit alattomosabb. Így a hatalom számára korántsem biztosan káros. Olyan felhatalmazások eléréséhez vezethet például, amilyeneket egyébként talán nem is adnának olyan könnyen. Legutóbb, például, a kijárási tilalmat, és a rendkívüli jogrendet nyomják le az emberek torkán. Amelynek az egyik következménye azt, hogy az amúgy sem túl erélyes tiltakozások lángját még lejjebb lehet csavarni.

Ugyanakkor a hiányos tesztelések, a felszínes kontaktkutatások akár hasznosnak is bizonyulhatnak. Aki nincs karanténban, az például lélegeztető gépen tarthatja a gazdaság egy részét. Aki terjesztheti a fertőzést, az hozzájárul a nyáj-immunitás kialakulásához. Lesz, aki belehal, de azt nyilvánvalóan nem kell ellátni, és a táppénz-, illetve nyugdíj-jogosultságukat is elveszti. A többiek azonban egy fertőzési felfutást követően majd csak kilábalnak valahogy. Talán még éhen sem halnak közben.

Azzal eközben bátran számolhat a hatalom, hogy a politikai emlékezet rövid távú memória. A diktatórikus intézkedéseket, különösen, ha időközben konszolidálódik a helyzet, majd nagy kegyesen feloldják. Legalább részben. Nyilván akkor, ha a kialakuló nyájimmunitásnak is köszönhetően a tömeges elhalálozások már nem lesznek jellemzőek. Ehhez pedig nyilvánvalóan idő kell. De egy éven belül valószínűleg lezajlik. Ha sikerül elérni, hogy az amúgy is megfázás-gazdag őszi-téli időszakban felfussanak a fertőzések, akkor van esély arra, hogy a tömeges megbetegedések görbéje jövő őszig letörik.

Ha ez bejönne a tömeges immunizálódás hatására, akkor ez egybe eshet az amúgy permanens pártállami kampány választásra fordulásával. Afelől pedig aligha lehet kétsége bárkinek, hogy egy ilyen számítás esetén a kormányfő azonnal a nemzet megmentőjének fényezné magát. Az is biztos, hogy elegen lesznek a túlélők között olyanok, akik ezt el is fogják hinni. Különösen az egyébként spontán múló fertőzési csúcs nyomán. Ha meg nem? Akkor legfeljebb marad a rendkívüli állapot. Aztán majd csak találnak bűnbakot hozzá. Ebben elég nagy a rutinja a miniszterelnöki csapatnak.

Andrew_s