A háború a szomszédban folyton folyvást
folyik. S annak kísérőjelenségeként menekültek érkeznek. Nem új jelenség. Sem a
háború, sem a háborús menekültek sokasága. Ahogy az sem, hogy egyes politikai
szereplők aszerint játszák a humanistát, hogy a politikai hasznuk abból mi.
2015-ben jól lemérhető volt, hogy a magyar kormánypolitikai haszonélvezők
szerint a hasznukat az embertelenségben vélték megtalálni. Kormányfőtől
főpapig.
Amiért a 2015-ös helyzetre érdemes emlékezni
az ukrán humanitárius válság kapcsán az több megközelítésből is kiemelhető.
Ezek egyike az, hogy a kormány ugyanúgy az egyébként szinte csak szidott és
lenézett civil világra hagyta, illetve terhelte a menekültekkel való humanitárius
foglalkozás nagyját, ahogy annak idején sem sokat tett a tényleges megoldásért.
Most sem. Mert a karhatalom, illetve rokon testületei vitathatatlanul
szükségesek lehetnek egy háborús krízis környékén. De aligha elégségesek, és korántsem
biztosan elegendőek.
Persze, lehet azt is mondani, hogy a civileket
egyelőre legalább nem kezdték szidni azért, mert segítenek embereknek. De
tudjuk a gyakorlatban: Orbán Viktor esetében ez nem is jelent ennél többet. Nála
az egyelőre, nem több, de nem is kevesebb ennél. Ha a politikai hasznát abban
látja majd, akkor megint mindenki ilyen-olyan bérenc, migránssimogató, vagy
bármi más lesz. Akár csak azért is, mert letöröl pár könnycseppet egy menekült
gyermek arcáról. Aki nem hiszi, az olvasgassa a 2015-ös trógerhiradókat, az
orbanista publicisták, illetve fórumvitézek agyhalott ámokfutásaival.
Az utóbbi napok történései kapcsán ez azért
jutott eszembe, mert Orbán Viktor hirtelen megvilágosultságában elkezdte
promotálni magát. Gumicsizma-nosztalgiával meglátogatta a határzónát. Mindjárt
több helikopterrel is. Aztán nagy hirtelen új menekültfogadási stratégiába
kezdett. Amennyiben az atlétikai BOK-csarnok lett az új központja a menekültek
befogadásának. Ez akár még jó is lehet, bár pár apróságról azért biztosan nem
árt nem megfeledkezni. Ezek egyike a zártság. Aminek lehetnek kétségtelen pozitív,
és negatív hatásai egyaránt. Remélhetőleg a pozitív lesz túlsúlyban. Amennyiben
nagyobb védelmet fog jelenteni az emberkereskedők, a menekültek helyzetével
visszaélők ellen. S nem a hatósági packázásnak való fokozottabb kitettséget
fogja jelenteni. Mely utóbbi más határszakaszok tapasztalatai alapján mintha közelebb állna a
kormány főcsapásához.
A pályaudvarokat minden esetre kiürítik. Mert a pannóniai szuperhíró csettint és megold. A csarnokban, a bejelentés szerint minden
esetre helyet kapnak a segélyszervezetek is. Úgyhogy az adományokat azért még
szétoszthatják. Mert mindent mégsem akar megoldani. Miközben a miniszterelnök olyanokat is mondott azért, hogy: „A
következő három napban megszervezzük a jövő hét védekezését azért, hogy
továbbra is képesek legyünk minden bajbajutottnak segítséget nyújtani”. Ami
nagyjából annyit tesz, hogy innentől, amit a civilek tettek, azt ő tette, és
innentől csak őt illik babérkoszorúval illetni. Mert „továbbra is”, meg „képesek
legyenek”. Mindarra, amit eddig? Eddig hol volt? Vagy Putyin már annyira meggyengült, hogy Orbán állást mer foglalni? Esetleg egy hét múlva hol lesz? Vagy csak az uniós pénzek kellenek a haveroknak?
Ügyes? Pofátlan? Mindenki döntse el maga.
Andrew_s