Árnyékkormány - Programpótló dékázás?

Megalakult az árnyékkormány. Szerintem kellő türelemmel visszaolvasható, hogy már választásokkal ezelőtt hiányoltam valami hasonló kezdeményezést. Közben választások jöttek mentek. Ellenzéki ötletelések keltek, vesztek. Most meg megy a fanyar fanyalgás. Jobbára azok részéről, akik eddig is egyfajta gondolatkísérletként kezelték a társadalmat. Meg általában a világot. Most meg azon problémázik, hogy a DK árnyékkormányában DK-s politikusok vannak.

Van ez így. Tekinthetjük úgy is, hogy a saját Mátrixában mindenki a saját karaktereivel játszik. Bár tudom. Ellenzékinek mondott politikusok sora fáradozott azon, hogy a szintén ellenzéki DK vezetőjét váltsa le Orbán Viktor helyett. Most mintha éppen a választást sikerre vivő MZP is visszatért volna a hangoskodók forgószínpadára. Amivel leginkább az a baj, hogy kicsit nehéz az esetében a Fidesz és a Fidesz között választani. De hagyjuk MZP szellemiségét nyugodtan nyugodni. Ráfér. Szóval dékás árnyékkormány.

Híve vagyok a koncepciónak. Naná. Nekem személy szerint nem az a kérdés, hogy kikből áll, hanem az, hogy mit akar csinálni. Ha van egy konzisztens program, amihez ők a gombok, akkor rendben van. Még akkor is, ha a névsor egy része számomra ismeretlen. Ez van. A névsor néhány szereplője esetében meg jobban szeretném, ha sosem ismerem meg a politikusként. De van ez így. Ettől függetlenül az a véleményem, hogy egy párt a programjához olyan gombsort választ, amilyet szeretne. Ameddig nem derül ki, hogy csak egy gombsor van a nem létező kabáthoz, addig nincs ezzel semmi bajom.

S innentől visszatérek oda, hogy nem értem a dékás árnyékkormány dékásságán problémázókat. Ha egy cég stratégiai programjához megvalósítókat keresnek, akkor kik közül választanak? Vagy a cég alkalmazottai, vagy a céggel szoros szerződésben levő gárdából. Egy párt miért tenne másként? Mi gátolta meg a többi pártot a hasonló innovációtól? Mi gátolja meg ezt követően? Ha nincs képviselhető programja a gyurcsányozáson kívül az szívás. Viszont ennek tág tere van a kormányfrakcióban. Ehhez nem kell ellenzékinek lenni. Az én olvasatomban nyugodtan alkothatna komplex kormányzási programtervezetet bármelyik párt. Legalább lenne némi tárgyalási alapja egy kompromisszumos javaslatnak. Amit a saját árnyékminisztere képes vitaképesen képviselni egy kompromisszum-, azaz szövetség megkötésekor.

Úgyhogy személy szerint semmi bajom nem lenne akár több árnyékkormány-kezdemény árnyékkormány-program kezdeményezésével. Majd a következő választáskor egy ennek nyomán kialakult, valósan ellenzéki tényleges, képviselhető, és közösen képviselhető programmal előálló kihívóval. Mielőtt az eddigi választások ellenzékiségét követő nagy dékázás árnyékában az árnyékszékben végzi az országos politika.

Andrew_s

Helyi és időszakos képviselőség

Az időközi választásokon az ellenzék láthatóan nem szerepel fényesen. Magyarázatot biztosan sokat lehet találni. Különösen politikait. Már csak azért is, mert nem igazi politikus az, aki nem tud bármit megmagyarázni. Elemezni is lehet utólag bármit, s szinte bárhogy. Az elemzéseken alapuló magyarázatok jó része valószínűleg igaz. Ugyanakkor érdemes talán azon is elgondolkodni, hogy miért is vannak ezek az egymást követő időközi választások.

Általában sok mindenért lehetne. Ha a korábbi képviselő halála az ok, akkor tényleg nincs mit tenni. A részvétnyilvánításon kívül. Amikor azonban azért, mert a korábban ott üldögélőt országgyűlési képviselőnek jelölték, akkor nem erről van szó. Másról azonban szó lehet. Akár rövid, akár hosszú távon. Mármint akkor, ha a jelenlegi formációk ellenzéknek definiált elemei még létezni fognak hosszabb távon. Vagy ellenzéknek definiálhatók maradnak. Ami már eddig is necces elképzelés volt nem egy egylet esetében.

Az a bizonyos más, az az, hogy vajon egy adott terület tényleges képviselete mennyire számít annak, akit az adott területen egy adott pozícióra megválasztanak. Személy szerint már csak ezért is híve tudnék lenni egy közvetlen választásos, és visszahívható mandátumokkal felálló országgyűlésnek. Talán jobban érdekelné a pártokat a helyileg hiteles jelöltek állítása, és a jelölteket a terület képviselete, mint az emberek feje feletti hatalmi egyezkedések. Az önkormányzati képviseletre ez hatványozottan igaz lenne. S itt értünk vissza az időközi választásokhoz.

Mert világosan látszik, hogy mennyit számított az adott terület egy adott képviselőnek. Mert azért akkor, ha egy önkormányzati képviselőnek az így elnyert funkció, és nem a jobban fűtött másik lenne a fontos, akkor marad ott, és az emiatt kiírt időközi választásra sor sem kerül.

Andrew_s

Neoratkoizmus - 2022

Ratkó Anna, a sorok közti példakép.
Forrás: Sulinet

Darálómester Dúró Dóra ajánlásával elfogadtak egy törvényt az abortusz szigorításáról. Szigorításáról? Ezt még lehet ízlelgetni. Az azonban tény, hogy Pintér Sándor a sok, köztük nemi erőszakból fogant, gyermeket szült, tehát a kérdésben igen komoly tapasztalatokkal rendelkező belügyminiszter aláírt egy új jogforrást a kérdésben. Ami nagyjából úgy ment át a köztudatba, mint a magzati szívhang meghallgatását kötelezővé tevő törvény. A magzati életműködés jeleiről lehet talán vitatkozni. Azon azonban aligha, hogy mind emberi, pszichológiai nyomásgyakorlásra, mind az abortuszt választó nők megalázására is alkalmas körülményeket biztosíthat. De kár lenne azt hinni, hogy ez valami újdonságként esett le a NER-plafonról.

Az előzményekhez érdemes figyelembe venni, hogy a nemzeti életvédelem neoratkoista ötletparádéja évtizedes múltra tekint vissza. S már akkor elindult az akkori Jobbik felzárkózása ehhez a vonulathoz. S ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a sajátjukat az országházi fűtéssel rezsit csökkentő szélsőjobb több prominensét annak idején a Jobbik színeiben futtatták. Így szinte jogfolytonosnak tekinthetjük akár a darálódíjas képviselőnő politikai szereplését is. Bár 2013-ban nem ő jegyezte azt a gondolati vonulatot, ami az akkori Jobbik neoratkoista ötletparádéját látta el sziporkákkal. A NER plafonja alatt tehát nem sok újdonság akad ezúttal sem. Legfeljebb az, hogy ezt a plafont újra lejjebb hozták.

De ezzel sincs semmi baj a NER világában. Mert az alacsonyabb plafon alatt egyre inkább csak térdelve lehet majd létezni. De a Fidesz vidékén, és mostanság a parlamenti szélsőjobb is ide sorolható, amúgy is elvárt a megalázkodás a nagyságuk előtt. A nőknek különösen. Esetleg ők négykézláb is várhatják, míg újratöltik számukra a nemzeti demokratikus életforrás-projektet. De addig is bátran lehetnek lenyomott állapotban. Ha fizikailag nem, hát társadalmilag nyugodtan. Mert a NER így szereti. Ha a vezető hatalom vezető vezetőinek csak a farpofáival értekezik a társadalom. Úgy általában. Mert Orbán világában a társadalmasított közerőszaktevés sem újdonság.

Bár az egészet lefordíthatjuk arra, hogy ilyen az, amikor a Ratkó-komplexus egy Torquemada-i személyiséggel ötvöződik, még sincs itt semmi újdonság. Látnivaló sem sok. Az utcákon nincsenek százezrek, és a szélsőjobbot parlamenti párttá varázsolták. Mindazzal az előzményekkel, amit a tagok személye garantál, és garantált már korábban is.

Andrew_s

A Commonwealth és a világ is szegényebb lett

Meghalt II. Erzsébet. A világ szegényebb lett. A Commonwealth élete pedig más lesz. Nyugodjék Békében.

Andrew_s