Visszanézve 2002-re.

Az időpont 2002. Azoknak a választásoknak az utózöngéi, melyek levezényléséért a jelenlegi belügyminiszter és a jelenlegi miniszterelnök vállalt felelősséget, és amelyet akkor a Fidesz elvesztett. Nem hegyomlás-szerűen, de határozottan. Annyira, hogy Kósa Lajos, szinte komplexus-szerűen, máig választási csalásokat emleget ezzel kapcsolatosan. Majd kirobbant a Medgyesi Péter ügynöki tevékenységével kapcsolatos botrány, és közben némi hídlezárási akciók voltak a választások eredményei miatt is. S meg kell emlékeznünk Pokorni Zoltán könnyes beszámolójáról arra nézve, hogy nem igazán volt beszélő viszonyba a kedves papával. Így sem megtudni nem tudta tőle, hogy aláírt-e bárminemű beszervezési lapot, de megbeszélnie sem sikerült vele, amikor hirtelen megvilágosodott.

Az akkori körülmények figyelembe vételével idézek vissza egy fórumbeírást, mely az Index fórumának egyik topiknyitója volt. A szövegben mindössze a nyilvánvaló helyesírási hibákat javítva. Az eredeti beírás, mintegy a szöveg hiteléül is. A szövegben említett blokád, lévén az időpont 2002. év, a hídfoglaló akcióval kapcsolatos. A fórumbeírás a következő:

Andrew_s válasz | megnéz | könyvjelző 2002.07.04 12:15:27 (topiknyitó)

Nem szokásom topikot indítani, és főleg nem politikait. Talán ez első és utolsó is lesz, de hátha nem. Amiért megteszem az az, mert szerintem kicsit rövidlátón nézzük ezeket az ügyeket.

Most a különböző oldalak egyaránt a blokáddal és környékével vannak elfoglalva. Pedig a dolog szerintem ennél lényegesen összetettebb. Mert nézzük a forgatókönyvet:

1. Orbán kivonul az országból, de előtte még gondoskodik a D209-es ügy kirobbantásáról.

2. Rogán és Pokorni heves támadásokat intéz M. P. ellen, miközben Varga látszólag higgadtan próbálja az adótörvényeket kritizálni.

3. Rogán a másik sapkájában, mint Fidelitas ébren tartja a bizonytalanságot a szavazások kapcsán.

4. Orbán ellen gyenge viszonttámadás indul, mintegy figyelmeztetésként a herceghalmi ügyben, de erre a válasz a neje közvetítésével egy kissé agresszív válasz.

5. Figyelmeztetés megy Pokorninak is, hogy először a saját portájukon sepregessenek. Nem ért belőle.

6. Kirobban Pokorni ügye, aki szemmel láthatóan idegileg megroppan és ahelyett, hogy állná a sarat, lemond. Az összeroppanás nem meglepő, hiszen a többiek folyamatos lejáratódás miatt egyre több szakad a nyakába. De valószínűleg túljátssza a szerepét, mert nyilatkozatának második fele már nem hiteles.

7. Aligha véletlen a nyilatkozat időzítése. Annak másnapján tudható, hogy M. P. külföldön van és nem túl életszerű a tüntetés annak másnapjára való spontán megjelenése.

8. Pokorni ugyan hiteltelen, de számíthatóan kelt némi együttérzést.

9. Ezt előre bekalkulálva és a miniszterelnök távollétét kihasználva mégiscsak eldörren Rogán rajtpisztolya: Hidra magyar. (Hogy a Fidesz és a szervezők egyformán párt-semlegesnek kiáltják ki a tüntetést az nem túl életszerű)

Potenciális lehetőségek:

10a. A belügy tehetetlenül szemléli (taxisblokád minta) és felheccelt tömeg túllépi a határt, és sikerül a teljes várost eluralni, bizonyítandó a jelenlegi kormány tehetetlenségét.

10b. A tömeg akár csak egy pofont lezavar valamelyik közrendőrnek és láncreakció-szerű verekedés tör ki, bizonyítandó a belügy alkalmatlanságát.

10c. A karhatalom lépi át a tömegoszlatáskor még elviselhető határt.

10d. A karhatalom egy békésebb lebeszélés után kivezényli a rohamrendőrséget. Kiemelnek néhány hangadót, és biztosítják a főváros közlekedését. Ahogy ezt Londonban, Dublinban vagy bárhol másutt megtennék.

Úgy tűnik a 10d verzió jött be, de tulajdonképpen nem ez a lényeg. A lényeg a jobboldal számára a terep előkészítése a parlamenti interpellációkra. Ezt valószínűleg a még talpon maradt és amúgy sem túl népszerű Rogán fogja elövezetni, miközben a háttérben ott fog ülni „szegény” Pokorni. Így várható, hogy a parlament következő ülésének elejét Rogán fogja uralni, újra megzavarva a napi ügyek intézését.

Akár odáig elmenve, hogy némi szájhabzással fog interpellálni a karhatalom erőszakossága, fellépése, stb. miatt. Elfelejtve a főváros közlekedésének biztosíthatóságát. Amellett Rogán már csak azért is a legalkalmasabb, mert ö a Fidelitasban is kezében tudja tartani a mozgalmat.

Közben Kövér és a többiek a háttérben maradhatnak és készülhetnek a nagy visszatérésre.

Amiért érdemesnek tűnt felidézni a kort és a beírást, az részben Kósa Lajos említett, a választási csalások gyanújával dobálódzó reakciója a regisztrációval kapcsolatban. A másik, nem kevésbé lényeges momentum az, hogy Rogán Antal már akkor sejthetően egyike volt a Fidesz olyan erős embereinek, akiben elegendő hatalomvágy van ahhoz, hogy előre törjön, és elegendően szervilista ahhoz, hogy ne jelentsen veszélyt Orbán Viktorra. Mint már tudjuk, némileg várnia kellett a frakcióvezetői posztra. De egy igazán jó szolga nem lehet türelmetlen. Inkább pont arról ismerszik meg, hogy türelmesen kapar a háttérben, mígnem az asztalról lehullajtott hatalmi morzsácskát nem sikerül a szájába kapni. Addig pedig nem érdekli, hogy mi kerül a szájába, vagy ki a nyelve elé.

A Fidesz ellenzéki tevékenységét azóta már megismerve, az akkor írtak szintén nem járnak nagyon messze a megtörténtektől. Ellenzéki erőként felléptek a tandíj ellen, amit most más néven, de bevezettek. Felháborodtak az emberek nevében szinte minden strukturális átalakítás ellen, ám most sorra hozzák a forradalmi kormány szerkezet-felforgató lépéseit. Legyen szó akár oktatásról, államigazgatásról, adótörvényekről. A híres-hírhedt parlamenti bojkott-lépésekről, melyek névleges oka az öszödi beszéd volt, talán kár is külön megemlékezni. Mert azt ugyan fennen hangoztatták, hogy a haza nem lehet ellenzékben, de elfeledkeztek arról az apróságról, hogy a haza nem egy párt. Azóta természetesen már tudjuk, hogy Orbán Viktor szemléletében a haza az igenis egy párt, vagy inkább egy személy. Az államelnök-államfői szerepre törő Orbán Viktor.

Azt is tudjuk azóta, hogy elég a Fidesz-képviselő Wittner Mária, vagy Schmitt Pál szerepvállalására gondolni a 2006-os NÖPiF-en a Kossuth téren. Ahhoz elég, hogy lássuk, a Fidesz-től alighanem nem állt túl messze a nyílt szerepvállalás a zavargások kirobbantásában. Ahogy Révész Máriusz fellépése a rendőrsorfal előtt is olyan gesztus volt, amit egyszerre lehet provokálónak vagy helyzetmegoldónak tekinteni. Az azonban biztos, hogy a megvert képviselőről készült demonstratív képek propaganda-értékét igyekeztek akkortájt kellően kihasználni. S azóta azt is tudjuk, hogy milyen parlamenti lépéseket tettek az üggyel kapcsolatban. Igaz, nem 2002-ben, hanem egy választási ciklussal később. nem kevésbé sértődötten a választási vereségért. Ám, ahogy a tendenciákat lehetett látni korábban, alighanem ma is hiú ábránd azt hinni, hogy az események nagyléptékű forgatókönyve nincs lefektetve valahol a Fidesz vezérkarában. Egyre jobban alárendelve az egyszemélyi vezetés kinyilvánított vágyának. S egyre kevesebb esélyt adva annak, hogy ki lehessen siklatni arról a pályáról, ami visszavezet a de facto egypártrendszer világába. S ezért lehet különösen veszélyt rejtő az, ha az ellenzék feladja ehhez a labdát. Akár akarva, akár csak felelőtlenségből, és akaratlanul.

Simay Endre István