A Milla megmozdulása közel-alulnézetből.

Milla-fény a kormányváltás alagútjában?

Lezajlott a Milla nagy előzetes várakozást keltő, 2012. október 23.-i, rendezvénye. Mi tagadás, de mert olvasható volt itt korábban, nem minden pesszimizmus nélkül tekintettem a rendezvény elébe. Nem azért, mert jónak tartanám a jelenlegi kormányzást, hanem mert valahogy furcsának, az eseményeknek elébe menőnek tűnt a Milla de jure egyesületté alakulása éppen annyira, mint Juhász Péter Milla-vezető kirohanás a pártok ellen. Pontosabban a pártok felismerhető jelenléte ellen. Mintegy megelőlegezve azt, hogy kirekeszt, miközben az összefogásról beszél. Mintha a jobb kéz nem tudná, mit akar a bal agyfélteke. Az összedrótozottság dacára. De mégis nagy volt az előzetes várakozás, hiszen Bajnai Gordon visszatérésének bejelentése mégis olyan, ami nagyot szólhatott. Még akkor is,ha tudjuk, Bajnai Gordon sokkal jobb közgazdász és szakpolitikus, mint népszónok.

Rendezvények egymás között.
Forrás: Millamedia

Az eseményeknek, illetve a részletes véleménynek elébe szaladva előre érdemes talán szólni arról, hogy a rendezvény körülményeinek biztosításáért csak részben a Milla felelős. A megközelítési lehetőségeket ismertető millás oldalon ugyanis közzétették a rendőrség részben ezt érintő levelét. Amiért ez ide tartozik, az egy olyan „apróság2, amit ott azzal írnak körül, hogy a környéken számos más rendezvényt is szerveznek. Ebből közvetve az is következhet, hogy a rendőrség tudtával és beleegyezésével került az a szélsőséges csoport a Jégbüfé környékére, amelynek tagjai például egy Index-es újságírót meg is vertek. A demokrácia és a jobboldal sajtó-, és információs szabadságról alkotott képzetéről is képet adva. De nyilván szintén a rendőrség engedélyével jött létre az a rendezvény is, ami miatt az Astoria felé korlátozott volt a bejutás a Milla rendezvényére. Kérdésessé téve azt, hogy ennek hatására vajon mennyire manipulálódott ezáltal az a számháború, ami a részvétellel kapcsolatos. Az minden esetre valószínű, hogy a médiában több helyen közölt húszezres részvételnél „némileg” többen voltak jelen. Bár, a számháborút Orbán Vikor nyerte. Már csak a permanens háború Békemenetének köszönhetően is. S alighanem a várakozásoknak megfelelően.

Ami a Milla rendezvényének belső körülményeit illeti, annak fontos része az előadók száma, személyük, és mondanivalójuk. No meg persze az olyan technikai körülmények, amik biztosíthatták volna az érthető és kiegyenlített hangosítást. Nos, ez a Jégbüfé magasságában már hagyott némi kívánnivalót maga után. Különösen akkor, amikor a kormány nő-, és családpolitikáját szidó hölgyek belelelkesültek a mikrofonba. Az esemény szempontjából, fenntartva a mondanivaló egyébként fontos voltát, teljesen feleslegesen. Azt ugyanis emberileg teljesen meg tudom érteni, hogy a Milla vezetője demonstrálni akarta, hogy ki mindenkit tud a színpadra szólítani. Azonban talán nem ártott volna eldöntenie Juhász Péternek, hogy erődemonstrációt, bemutatkozást, támogatottsági bemutatót, az összefogás kezdeti lépéseinek jelzését, vagy mit is szeretett volna elérni a rendezvénytől. Különösen azok után, hogy az összefogásról annak fényében kicsit nehéz lehetett beszélni, hogy előzetesen párt-cenzust hirdetett. Talán, ha előzetesen hallgatott volna, bölcsebben jöhetett volna ki a Milla egyesületesítéséből. Amivel szintén nyugodtan megvárhatta volna, azt hiszem, a mai rendezvény végét. Így nem érzem szükségét annak a korábbi véleményemnek a felülvizsgálatát, hogy a Milla vezetője előbb cselekedett, mintsem felmérte volna a kommunikációs következményeket.

Nyilvánvalóan az is inkább lehet magánvélemény, hogy kit és mennyit szerettem volna hallani a rendezvényen. Az azonban szinte biztos, hogy a kevesebb több lett volna. Azzal ugyanis lehetett előre is számolni, hiszen az előzetes értékelések alapján is nyilvánvaló volt, hogy sokan Bajnai Gordonra várva, és az orbanániai megoldások ellenpontjának megtudása, illetve az említett rendszer elutasítása okán mentek el a rendezvényre. Ebből kifolyólag feleslegesnek és fárasztónak tűntek azok a felsorolások, hogy mit nem szeretünk Orbán Viktor kormányzásban. Nyilvánvaló, hogy az, akinek erről nem voltak elképzelései, az nem ezen a rendezvényen múlatta az időt. Az ezt taglaló monológok beseperhettek némi egyetértő tapsot, de nem fogták meg az emberek jó részét. Ehhez elég volt az arcokon átfutó reakciókat meglátni, a félszavas megjegyzéseket meghallani. Szinte biztos, hogy amennyiben nem a várt Bajnai-beszédet teszik a rendezvény végére, a részvételi számok alighanem gyorsan olvadozni kezdtek volna. Ahogy a kevesebb felszólaló felkérése lehetővé tette volna annak a kommunikációtechnikai kihasználását, hogy a Szolidaritás mozgalom vezetőjét akkor kérjék, azonnal, a színpadra, amikor annak menete megérkezett a Milla rendezvényére. Függetlenül attól, hogy a később felszólaló Kónya Pétert mennyire volt élvezetes hosszan végighallgatni.

Az azonban tény, hogy a vért Bajnai-beszéd felülmúlta a várakozásaimat. Még akkor is, ha jól esett volna valamivel több konkrétumot hallani a hogyanokról is. Azonban tisztességgel meg kell jegyezni, hogy egy, a politikai bemutatkozást szolgáló, tömegrendezvény nem alkalmas a gazdasági program részleteinek ismertetésére. Az azonban, hogy Bajnai Gordon összefogottan, a lehetőségekhez képest konkrétan, és, őszintén szólva, tőle számomra szokatlan erővel beszélt a tömeg előtt az mindenképpen pozitív volt. Az is, hogy bejelentette a választási szövetség szükségességét, és kezdeti keretszervezeteit. Az ellenzéki nyílt szövetséget „Együtt 2014” néven. Az alakuláskor a Milla, a Szolidaritás és a Haza és Haladás részvételével. Végső soron különben ezért is lett volna jobb első előadóként meghallgatni Bajnai Gordont, ami után Juhász Péter nagy tömeg előtt jelenthette volna be az egyesületalakítást. De ez a vonat elment a kapkodás miatt. Ellenben Bajnai első előadóként való megszólaltatása után könnyebb lett volna talán azok dolga is, akik a szociológiai, kommunikációs, és filozófiai tartalmat adhatták volna hozzá a már bejelentett kormánydöntő együttműködéshez. Így a szervezők szinte szándékosan látszottak megnehezíteni a Tamás Gáspár Miklós filozófus és Balavány György újságíró dolgát a saját hozzászólásuk kapcsán. Holott Bajnai Gordon beszédének ismeretében, esetleg egy előzetes egyeztetést is beiktatva kevesebb ismétléssel, a tömeget jobban megfogni képes módon lehetett volna szervezni a millás tüntetést.

Azonban Bajnai Gordon megszólalása ennek ellenére több fontos célt megvalósított. Leginkább a volt kormányfő visszatérésének mikéntjét és kereteit ismertette. Ez azonban kell ahhoz, hogy az emberek ne zsákba macskát érezzenek támogatottnak. Az, hogy ez mennyire jelent majd valós új ellenzéki pólust, az nyilván kicsit a jövő titka. De, a Milla vezetőjének korábbi megnyilvánulásaival ellentétben, mégis egy igazodási pontot jelenthet a pártok számára is. Ezt előlegezheti meg a DK vezetőjének felújított támogatása Bajnai Gordon részére, amit alighanem egyre több szervezet követhet. Illetve kell is, hogy kövessen, ha a banánköztársaság felé haladó, és a szélsőjobb ökleire támaszkodó kormányzatot le akarja váltani. Miközben maradtak némi kétségeim a Milla kapcsán, Például mert nem igazán hiszem, hogy ne állna rendelkezésükre olyan szociológus, illetve kommunikációs szakértő, akik bevonhatók lennének a szervezésbe. Maradhat egy olyan forgatókönyv, hogy a Milla vezetője dönt egy személyben, és a véleményektől függetlenül. Viszont ilyen vezető szervezetére nem szívesen voksolnék. Esetleg elképzelhető, hogy valamiért a Milla szándékosan rendezkedett be a kényelmes ellenzék székébe. De ez sajnos eléggé kérdésessé teheti a szándékokat, és a felvállalt szerepeket. Ám, érdekelten a demokráciában, és így a jelen kormány távozásában, örömmel vizsgálom felül a véleményem, ha a jövő eredményei alapján erre okom lesz.

Simay Endre István