Turul Ópusztaszeren Forrás: Index.hu |
Az, hogy Orbán Viktor tegnap beszédet mondott Ópusztaszeren,
meglehetősen ismert ténnyé vált az erőteljes vallási áthallások miatt. Annyira,
hogy több blogon is olvashattuk ezt a fajta értelmezését a beszédnek. Részben giccsesnek,
részben Jézus-komplexusosnak
értelmezve az elhangzottakat. S vele persze óhatatlanul a miniszterelnököt is
jellemezve. Így aztán érthető, ha a hozzászólásokat is óhatatlanul orientálták
ezek a vélemények. A jelentősebb problémának nem is ez látszik, hanem inkább
az, hogy a tudósításokban idézet mondatok alapján az említett véleményekről
nehéz lenne azt mondani, hogy minden alapot nélkülöznek. Ugyanakkor az is
nyilvánvaló, hogy miután már mindezekről sokan elmondták a véleményüket, nehéz lenne
újat mondani.
A szó szerinti idézetek is elolvashatók a tudósításokban,
mint például az Index-en
is. Márpedig ezek azok a mondatok, amik a fenti minősítésekhez vezettek. Elvégre
az olyan felvezetéseket, mint az, hogy „aki tud olvasni a jelekből, az láthatja”,
tényleg profetikus megnyilatkozások elé lehet inkább elképzelni. Ami egy
szoboravatás kapcsán kevésbé tűnik helyénvalónak. Akkor is, ha a megkövezés
mára kiment a divatból a hamis proféták számára. Az ugyanis, hogy új törvények
közelednének az európai kontinens felé, az nem biztos, hogy olyan jövendölés,
ami felett felhőtlenül szeretnénk nyugovóra térni. Bár azt köszönjük a miniszterelnöknek,
hogy szeretné, hogy „minden magyarnak, legyen füle a hallásra és olvassanak a
jelekből". Noha, ha minden jól megy, akkor a fülemmel nem fogok olvasni a
jelekből, de persze az MTI-re hivatkozó tudósítás
is lehet pontatlan kicsit. Mert ugyebár sokkal kifejezőbb lenne úgy a mondat,
hogy „legyen füle a hallásra és szeme a látásra”. Ám ez már lehet, hogy
veszélyes önostorozássá válhatna. Mert nagyon beleillene egy különben szintén
vallási tárgyú, de máshonnan származó idézeti keretbe. S amely egyébként
szintén kapcsolatba hozható a határon túli magyarokkal is.
Egy olyan asszociáció ugyanis alighanem nehéz
válaszkényszert jelentett volna, ha valakinek eszébe jut ez a mondatkezdés: „Van-e
még füle a hallásra, szeme a látásra az öntelt, magaimádó fejedelemnek,”. Mely
idézet különben Szigethy Gábor szövegéből (A prédikátor - Szigethy
Gábor előszava) került kiemelésre. Így tulajdonképpen még az is érthető, ha
a miniszterelnök szándékosan torzított mondattal lepte meg azokat, akik összegyűltek
annak a Turul-szobornak az avatására, mely szobor a képek alapján sajátos
ábrázolása annak a mese-madárnak, amit inkább sólyom, mint keselyűszerűen
szoktak ábrázolni. De a Matl Péter kárpátaljai szobrászművész által a Nemzeti
Összetartozás Emlékművének tetejére ültetett sajátos nyakdíszt viselő szárnyas
talán egy közvetett célzás. Célzás arra, hogy Sólyom László szembenyilatkozott Orbán
Viktor utóbbi időben végrehajtott húzásainak némelyikével. Olyan még messzebb
menő következtetésekre inkább nem is ragadtatnám magam, hogy a művész ezzel üzenjen
a magyar kormánynak. Emléket állítva annak, hogy a halódó gazdaság roncsain
tollasodnak azok, akik az utolsó koncok körül ülnek tort. Mert amennyiben az ilyen
művészi üzeneteket akarnám belemagyarázni az emlékműbe, akkor az elhíresült,
Kerényi által rendelt képsorozat kaméleonos képéig meg sem állhatnánk.
Fakó keselyű (Gyps fulvus) Forrás: www.remedia.at |
Az pedig már messze vezetne attól a beszédtől, melyben Orbán
Viktor egy sima balegyenessel padlóra küldte a nép önbecsülését. A határon
kívüliekét mindenképpen. Mert tényleg azt „mondhatjuk egymásnak, örüljetek,
mert megtaláltuk elveszett juhainkat”, akkor nyilvánvalóan csak rájuk
gondolhatott. Elvégre mi, akik itt maradtunk, itt vagyunk. Legyen a nép
bármennyire birkanyájnak tekintve, elveszettnek a határon kívüliek inkább
tekinthetők. Különösen, ha abba a világképbe helyezkedünk bele, melyet az erről
mit sem sejtő Turul jelképe már beárnyékolt a történelemben. Tehát a nép birka,
a külhonban élők pedig a nyáj kiegészítő tartalékai. Talán arra az esetre, ha
az itt lakók még pofonok hatására sem értenék meg, hogy a szaporodás
nemzetstratégiai kérdés. Azon meg kár is vitatkozni, hogy a Biblia Jézust
tekinti Isten bárányának, és a pásztor képe is sokkal inkább a hívőkkel
kapcsolatban szokott felbukkanni. Amikor tehát Orbán Viktor a politikusokat a
nemzeti birkanyáj pásztorának, és magát gondolom főbirkásznak, gondolja, akkor
innen már tényleg csak egy lépést kell megtennie. Előtte azért jó lenne
összeszámlálni a pásztorokat, mert ha kevesebb, mint egy tucat, akkor jobb
lenne ismerni a póttagokat. Míg abban az esetben, ha több, akkor esetleg
érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a kormányzati pásztorok karában ki a
kakukk-tojás.
Az elhangzottakhoz visszatérve inkább a hallással
kapcsolatos megállapításra is említhetnénk persze Jézushoz kapcsolódó idézetet:
„A kinek van füle a hallásra, hallja."
Márk 4:9. De kár lenne abba az irányba
menni tovább, mely a végén Orbán Viktor esetleges komplexusainak
felemlegetéséhez vezetne. Holott abban sem lehetünk biztosak, hogy sok
realitást fogunk látni az európai államokat illető politikai profétálásban. Az
teljesen nyilvánvaló, hogy amennyiben az európai kontinens felé új törvények
közelednek, az nem Orbán Viktor törvényei lesznek. Hazánk ugyanis az európai
kontinensen fekszik. Mivel Észak-Amerika államaiban a hagyományok Európa-közeli
szemlélettel járnak, alighanem onnan sem vár a miniszterelnök új törvényeket.
Ha a Bakunak tett jelentős baltás-gesztusra gondolunk, akkor inkább Ázsiára gondolhatott
Orbán Viktor. No, és ez az amiért bátorkodtam nem teljes mértékben örülni ennek
a fordulatnak. Mert nem biztos, hogy azon törvények felé kellene orientálódni,
melyek egy társát álmában leölő orgyilkost nemzeti hőssé emelnek. Míg azt sem
tartanám célnak, hogy banántalan banániává váljék az ország. Ahol egy baráti
kör terelgeti a nyájat, és fújja furulyáját.
Simay Endre István