November 30.-a tulajdonképpen a kereszt
napja is. A kereszt apostolának, Szent Andrásnak a napja is, aki a kereszt
általi megváltást hirdette. Mindaddig, míg a róla elnevezett, átlósan ácsolt
kereszten meg nem feszítették. Egy olyan vallás apostolaként, mely a feltétlen szeretetről, és
elfogadásról szól.
Már akkor, ha valaki, például Pál apostol
szavait veszi figyelembe, és vallásos hevülete nem merül ki a politikai
haszonszerzés, vagy a személyes vallásháborúk síkjain. Ahogy valaki, vagy
valakik 2013. november 30.-án a köztereken felállított hanuka-gyertyatartók
ellen gondolták megvívni személyes vallásháborújukat.
Alighanem annak alátámasztására, amit Martonyi János a minap oly nagyon
bizonygatott: hazánkban nincs antiszemitizmus. Mert mi mással is lehetne az
antiszemitizmus hiányát jobban demonstrálni, mint egy antiszemita akcióval.
Megfeledkezve eközben néhány nyilvánvaló dologról. Az egyik az a praktikus
szempont, hogy például a Nyugati tér környéke térfigyelő kamerákkal is jól el
van látva. Így a rendőrségnek talán rövid időn belül sikerül a rongálókat fülön
csípni. Függetlenül attől, hogy mely párt ítéli el az akciót, vagy hallgat cinkosan. A másik, inkább vallástörténeti szempont. Az, hogy Jézus eredendően a zsidó
vallás egyik rabbija, azaz a tanítók egyike volt. S ebből lett a mindenki iránti feltétlen
szeretet prófétája. Aki tehát Jézus követőjeként bárkit emberségében gyűlöl, utál, megvet,
alapvetően őt gyalázza meg, és válik az antikrisztus követőjévé. Ami az
Adventre való tekintettel talán még inkább súlyos vétség.
Már akkor, ha valaki nem a politikai,
illetve a személyes haszonszerzés érdekében tünteti fel magát a Jézus
tanításain alapuló vallás követőjének. Az, aki egy más vallású embert megvetni
valónak, vallása gyakorlásában megalázandónak, és személyében utálni valónak
tekint, az tehát biztosan nem tekintheti magát Jézus követőjének. Amit
világosan mutat különben az a gesztus is, amellyel például a zsidóüldözésekben
való részvételért a pápa kért elnézést az egyház nevében. II.
János Pál pápa pedig talán elfogadható iránytű lehet azok szemében is,
akiknek a viszonya a könyvekkel csak a meggyújtásukig terjed. Bár, remélhetőleg,
Pál apostol könyveit mégsem vetnék máglyára. Legfeljebb olvasásukban kellene
tehát elmélyedniük. Az, többek között, lehetőséget teremthetne a személyes tudásuk
építésére is. De ilyen túlzó igénnyel lehet, hogy kár lenne fellépni azokkal
szemben, akiknek csak a rongálásig terjed a személyes eseményhorizontjuk.
Most éppen hanuka-gyertyatartók rongálásában élve
ki személyes dühüket, esetleges kisebbrendűségi komplexusokat. S csak remélni
lehet, hogy a rendőrségi vizsgálatok eredményeként nem közúti balesetet, hanem megnevezhető
elkövetőket fognak a rongálások okozójaként megnevezni. Bármilyen kínos is
lehet ez adott esetben a külügynek. Alkalmasint megjegyezve, hogy a korábbi
években mintha nem érte volna ilyen atrocitás a Nyugati téren felállított gyertyatartót.
Lévén, hogy az idei gyertyagyújtás
korántsem az első a sorban. A fény ünnepeként állítva emléket az i.e. 165 –ben történt
Templom-újraszentelésnek. Egyikeként a kereszténységnél régebbi, és részben a
kereszténységben is továbbélő vallás szimbólum és ünneprendszerének. Mely kereszténységnek
szintén meg vannak a maga hagyományai, ünnepei.
Amelyekre ugyancsak lehetőség van köztéren
emlékezni. Ahogy idén is felavatták a Móricz Zsigmond körtéren felállított, két embernél
is magasabb keresztet.
Meggyújtván ott az Advent lángját. S amely keresztet türelemmel kerülgeti ott
az is, akit nem érdekel a kereszt által képviselt vallás. Vagy napirendre tér
afelett, hogy azt többek között a Jobbik állította. Holott bármely politikai
erőtől elvárható lenne, hogy távol maradjon a vallástól. Mindegyiktől!
Elkerülendő azt, hogy a személyes vallásháborúk a politikában is tovább
éljenek. Ez ugyanis a történelem során ritkán vezetett szeretetteljes akciókhoz.
De ehhez kevés az, hogy teát osszanak a magukat Keresztény Úriemberek Társaságának nevező szervezet
tagjai. Az is kellene, ha olyan úriemberek, és –hölgyek éljenek az országban,
akik legalább a vallásszabadságot hirdető törvényeket tiszteletbe tartják. Ám
lehet, hogy ez is csak a túlzott elvárások egyike. Mert azok, akik a Bibliát
sem olvassák, miért pont az Alaptörvényt, és a törvényeket próbálnák megfejteni.
Andrew_s