Anti-Karácsony 2021

Forrás: dark.pozadia.org

Aki visszaolvas, az azt fogja tapasztalni, hogy igen, többször megemlékeztem a Karácsony egy másik olvasatáról. Az pedig bennem merült fel, hogy mi újat lehetne mondani. Egy olyan helyzetben, amikor csak bízni lehet abban, hogy a sorozatot indító mondatfüzér talán kevésbé lesz aktuális: „A Karácsony hivatalosan ünnep. Hivatalosan a szeretet ünnepe. Kevésbé hivatalosan az öngyilkosok ünnepe”.

Mert az, aki lefeszegeti a szemellenzőket, kötelező kínmosollyal felszögezett rózsaszín szemüveget az könnyen lehet: sivatagot lát. Egy sivatagot, amiben távol, messze vannak kis oázisai az emberségnek. De olyan messze, olyan távol, hogy reménytelenné teszi az elérését. Meg aztán mankók is kellenének oda. Egy őszinte hívó szó, egy emberi gesztus. Ebből márpedig hiánygazdaság van. Ahogy sokaknak eddig sem volt másként. Ahogy sokaknak a Karácsonytól függetlenül sincs másként. Csak akkor kevésbé feltünő.

S talán ezért is igazak a már nyolc éve leírtak. A Karácsony, mint országos ünnep, szinte kikényszeríti a magányt. Kitörnek a szabadságok, a munkahely kényszerviszonyai adta emberi citrompótlók is kimaradnak a mindennapokból. Így az is emberi mérlegre kényszerül, aki év közben sikerrel viseli azokat a bizonyos szemellenzőket. Aztán mérlegel. Aminek az eredménye könnyen lehet, hogy a mérleg neki szánt serpenyőjét olyan magasra lendíti, az életét oly könnyűnek méri, hogy onnan már csak egy lépés. Kilépni. Olykor a sokadik emeletről.

Ilyenkor lehetne azzal a baromi jó tanáccsal folytatni, hogy mindenki keressen maga körül valakit, és mentse meg. Hülyeség! Az emberséget nem lehet parancsra gyakorolni, és elvárásra teljesíteni, ajándékokkal pótolni. Akinek nem természetes, annál kilóg a lóláb. Mindkét oldalon. Alkalmasint akkor is, ha a Karácsony alatt, illetve utána minden megy tovább. Kis kitérővel a kölcsönös alakoskodás terepén.

Így inkább azt lenne érdemes kitűzni, mint egyfajta parancsolatot: „Ne hazudj”. Ne hazudj gesztusokat a naptárra nézve. Nincs értelme, és segíteni sem fog. Két éve idéztem Máté intelmét, mely: „6. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván” (MT 6). Figyelmébe ajánlva azt a nyájas olvasónak, hogy ez a porosan elhagyatott, tükrökkel körberakott szoba az, aminek sokak számára elfeledett ajtaján az a felirat, hogy „LELKIISMERET”.

Miközben az az érzésem, hogy ott, ahol mindenki pontosan tudná azt, amiről még a katolikus liturgia is megemlékezik, kevesen fordulnak meg. Akkor is, ha egyébként elmennek, és nagy hangosan szavalják a maguk nyelvén: „Confíteor Deo omnipoténti et vobis, fratres, quia peccávi nimis cogitatióne, verbo, ópere et omissióne, mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa. Ideo precor beátam Mariam semper Virginem, omnes Angelos et Sanctos, et vos, fratres, oráre pro me ad Dóminum Deum nostrum”. Abban bízva, hogy ha közösen és hangosan, akkor úgy is van. De nem. Meg nem történté egy dolog tesz dolgokat. Ha nem történik meg.

Így azt lehetne mondani, hogy az, aki a Karácsonyra készül az ne a Karácsonyra készüljön, hanem a mindennapokra. Ahogy St. Ferenc imája is mondja:
„Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet,
És adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.”

Andrew_s

Az ember, a csónak, és a balta

Szubjektív, de a korábbi beírásokban sem titkolt véleményem: Orbán Viktor nem az, akire rábíznám az országot. Márki-Zay Péter (továbbiakban MZP) azonban egyelőre leginkább fogyasztotta, mintsem bővítette azok körét, akik tiszta meggyőződésből az ellenzékre szavaznának. Jószerivel beleállt már mindenkibe. DK-ba és legutóbb a Jobbikba is. Tulajdonképpen eddig többet tett az orbanizmus konzerválásáért, mint ellene. Többet rombolta az együttműködést, mint építette. A legutóbb azonban tette egy olyan kinyilatkoztatást, amire egyetlen szóval annyit is lehetne reagálni, hogy: barom.

Pedig nem az. Egy elszabadult hajóágyú. A jelek szerint Orbán-hoz mérhető, ha nem is azonos, komplexusokkal. Az a pártszervezési ötlet pillanatában kiderült, hogy a saját háza tájának kivirágoztatására hajlamosabb lehet, mint a mögé felsorakozott politikai erők kiegyensúlyozására, kompromisszumok mellett megvalósított összebékítésére. Annak ellenére, hogy az említett politikai erők jelentősebb képviselői aligha kevés munkát fektettek abba, hogy az ellenzéki együttműködés választói követésére biztassák az egyes pártok szimpatizánsait. Ezt az erőfeszítést MZP gyakorlatilag kikukázta. Gratulálunk.

Ja, és az a bizonyos nyilatkozat. A 24.hu adta közzé. Azzal a címmel, hogy "Márki-Zay szerint aki őt lecserélné, az a Fidesz beépített árulója". Rendben. Tudom. Blikkfang-ipari termék is lehet. Tehát várom MZP cáfolatát, hogy nem ezt mondta, nem így mondta. Közben nem is erre gondolt. Meg esetleg ott sem volt. Elvégre korábban is képes volt már olyan kinyilatkoztatásokra,amit nem győzött később megmagyarázni. Egyébként a tudósítás később is idézi: "Sok ember van, aki az ellenzékben a Fidesz győzelméért dolgozik, de tudniuk kell, a legnagyobb nyíltsággal fog erről beszélni, ha elsüllyesztik az ellenzék hajóját".

Amely kijelentésről két dolog jutott eszembe. Az egyik az, amit a felvezetőben emlegettem. Az, hogy MZP ténykedése, kezdve a Budapest pillanatnyi főpolgárával kötött, gerinctelenítettségű, megállapodástól, többet tett az ellenzékbe vetett bizalom eróziójáért, mint a Fidesz. Mert belülről ver éket az összefogásba. Amiről egy másik kép jutott eszembe. A hajó-képhez is kapcsolódva. Az, hogy jelenleg olyan, mintha egy ember ülne egy mentőcsónak fenekén, és hangosan szidná a vizet, ami el akarja süllyeszteni. Miközben baltával veri a csónak alját.

Miközben nem a kemény munkával elért vereség előre-megmagyarázásával kellene foglalkozni. Esetleg. Viszont lassan szinte biztos, hogy kisebb veszteség lenne egy gyors és hatásos arccsere az ellenzék oldalán. Mert ez az arc már csak lapjával fér be az ajtón. Akkora.

Andrew_s

Demagógisztáni napló: Katóka új ruhája

Most egy darabig Novák Katalin elnöknőről fog szólni a média. A szerteágazó vélemények halmazában az egyik csapásirány az, hogy jelölésével egy Fidesz-csinovnyik lesz az új nemzeti golyóstoll. Amiben lehet valami annak a fényében, hogy Áderről nem igazán készült olyan kép, amin orbános-fideszes fülönfüggővel pózolt. A másik vonulat egy igazán vérbeli politikai húzásnak értékeli. Ami szintén érthető.

Már csak azért is, mert Orbánt és környezetét elég sokszor lehetett hímsoviniszta tahó kijelentésekre ragadtatott állapotban hallani. De arról sem kell okvetlenül megfeledkezni, hogy az akkor még élettársat a vak komondoron átpofozó lokáldöbrögi Fidesz-képviselőként volt olyan roppantbátranerős. Ahogy, szintén visszatekintő üzemmódban emlékezhetünk a családon belüli erőszakot elmarasztalni szándékozó törvények körüli huzavonára is. Azért persze remélem, hogy Novák Katalint nem pár nyaklevessel beszélték rá a jelöltség elfogadására. Elvégre elég magas fizetésért volt képes olykor lenézni nembéli társait. Úgyhogy még az is lehet, hogy tiszteletbeli hímsovinisztának tekintik a kormány körüliek.

Ugyanakkor a jelölésével a fideszes taplóságok élét megpróbálhatják kicsit tompábra püfölni. Miközben szinte biztosan számolnak a szexista kártyával. Ha nem is egészen abból a szempontból, hogy a nőket idióta lombikokként kezelő jelenleg ország-házmester kulturáltabbá válna általa. De abból a szempontból biztosan, hogy a köztársaság első nőjét illető kritikákkal szemben szinte biztosan kijátsszák majd az említett kártyát. Azonnal nőgyűlölő szemétnek kiáltva ki a kritikát megfogalmazó ellenzékieket. Ha nő az illető, akkor is. Legfeljebb hozzátesznek majd az LMBTQ-s pakliból pár lapot.

Azt, hogy milyen lesz valójában Novák Katalin államfőként? Azt nem tudjuk. Független, például, valószínűleg nem lesz. Már csak azért sem, mert Orbán semmilyen politikai előnyért nem nevezne, neveztetne ki a frakciójával szerintem senkit, akit ne tartana a markában. A munkássága kiteljesedéséhez nyilván ajánlanak majd neki irodavezetőt és mindenféle szakszemélyzetet. Tiszta kezű megbízható embert. Mint amilyen az igazságügyben ténykedő, lehallgatásokért is felelős államtitkár volt. Elvégre egy igazi orbanista szakember minden pénzt megér. A másokét.

Andrew_s

Ellenzékfogyta MZP-módra?

Reggel óta a Klubrádióban többször emlegették, hogy az ellenzék az éppen aktuális közvéleménykutatások szerint vesztett a korábbi lendületből. Már ami a támogatottságot illeti. Alkalmasint a 444.hu is hozott ilyen hírt. Viszont a helyzet az, hogy már vagy két hete sem volt annyira rózsás ez a palacsinta.

Biztosan lehet nagyon körömönfont magyarázatokkal is előállni. De egy Occam nevű borbély annak idején az egyszerűséget részesítette előnyben. Az egyszerűség jegyében persze választhatjuk Vásárhelyi Mária magyarázatát is, aki egyszerűen kamunak nyilvánította a ma közölt hírt, eredményt, és ezzel napirendre is tért a probléma egy része felett. Mert ez arra kevésbé magyarázat, hogy tendencia nem a mai nappal indult, hanem hetekkel korábban is mérhető volt. Így marad az, hogy azon kezdjünk gondolkodni, hogy mi változott, illetve mi nem változott a korábbiakhoz képest.

Az, ami biztosan nem változott, az az ellenzék teljesítményhiánya. Abban az értelemben, hogy választási párt nincs. Konkrét, közös választási programot felmutató, biztosan egy listán induló választási szövetség sincs. S persze az a bizonyos program sem igazán. De mert ez a körülmény szinte stabilizálódott, marad az, hogy mi változott. Látszólag ezen a téren sem változott sok minden. Azonban, jobban belegondolva mégis változott pár dolog. Ezek egyike, hogy Márki-Zay Péter (továbbiakban MZP) egyre több kilométerkőnél, eresznél, illetve mikrofonnál fordult elő.

Ez pedig már hetekkel ezelőtt is világosan látható gondot jelentett. Egészen egyszerűen egy olyan retorikával házalt, ami nem szolgálja az ellenzék választási érdekeit. Amire az utóbbi időben rárakódott az, hogy felvetette ismét a párttá alakulását. Mármint annak a mozgalomnak az átalakítását, amit éppen azért támogatott még az, aki kellő szellemi mazochizmussal van megverve, mert a pártokon kívülisége legalább egy ernyő-mozgalom ígéretét hordozza. Ha ez egy pártalapítással végképpen elvész, akkor tulajdonképpen az ellenzéki összefogás puszta említése is okafogyottá válik. Az, hogy ezt a megoldást, a máshoz szerzett támogatással való visszaélést mennyire tartom gerincesnek, nem is játszik ebben. Az sem, hogy a Momentum már végigtáncolta ezt a morálmentesített táncrendet annak idején.

MZP szereplései tehát megváltoztak. A hatásukat az ellenzék támogatottságára nem zárnám ki. Miközben valószínűleg pontosan tisztában van azzal, hogy egy ok miatt biztosan megteheti. Azzal, hogy folyamatosan váltja le az ellenzékiséget márkizayizmusra, sikerülhet végleg túszul ejtenie az ellenzéket. Egyszerűen azért, mert nem marad, illetve már most sem igazán maradt idő arra, hogy lecseréljék ezt a politikai kalandort valaki másra. Maradna persze a kérdés, hogy ezt miként sikerült lenyomni az ellenzék, vagy akár csak a DK, torkán. Különösen, mert a realitás, hogy egy Jobbik-DK nagykoalíció esetleg hatékonyabb választási szereplő lehetett volna. Ami realitás attól is független lehet, hogy személy szerint a Jobbik-ot bottal sem szívesen piszkálnám.

Andrew_s