Csííííz! MTI Fotó: Ujvári Sándor |
Botka László bejelentkezett miniszterelnöknek. Orbán Viktor
pedig elment hozzá Szegedre. Látszólag a mosolydiplomácia
jegyében. A hivatalos verzió szerint a „Modern városok” program soron következő
állomására érkezve. Holott sokkal valószínűbb, hogy alapvetően egy
kommunikációs trükk van a látogatás mögött. Vagy nem is annyira trükk.
Maradjunk egy pillanatra a hivatalos verziónál. De
tényleg csak egy pillanatra, mert a hivatalos verziót az hitelesíti, illetve
hitelteleníti, hogy Orbán Viktor hány várost látogatott meg személyesen a „Modern
városok” program keretében. Ha sokat, akkor erősíti. Ha más is úgy emlékezne
rá, hogy nem annyira sokat, akkor gyengíti. A többi néma körmondat a
kommunikáció ezen térfelén. Miközben az informális kommunikáció terén nem is
annyira gyenge húzás volt ez a látogatás a kormányfőtől. Akár egy
karaktergyilkossággal is felérő árnyalattal tarkítva. Mert lehet olyan
csillagállás, amikor Orbán mosolya pont annyira gyilkos, mint Piszkos Fred barátsága.
Csak nem annyira regényhős.
Ennek végiggondolásához kiindulhatunk akár a 2014-es
választások előkészületeitől. Amikor is nehezen megmagyarázható ellenzéki
gesztusok, húzások követték egymást a Bajnai-Mesterházy páros által összekalapált
ellenzéki majdnem-szövetség részéről. S persze több más, magát annyira
ellenzékinek beállító politikai szereplő részéről, mint például a Milla nevében
kezdetektől obstruáló Juhász Péter. Összességében olyan képet festve Orbán
Viktor kihívóiról, hogy a gyógypedagógiáról szökött politikai antitalentumok klubházát
alapították meg. Mert ellenkező esetben azt kellett volna nem egy esetben
feltételezni, hogy egyfajta háttéralku született a Fidesz és őfelsége ellenzéke
között. Azt pedig annak idején bárki felmérhette a virtuális, illetve valós
beszélgetések során, hogy az említett háttéralkus forgatókönyvet feltételezők
tábora sem üres halmaz. Elég sokan voltak ahhoz, hogy egy ilyen gyanú felébresztése
megérje a kormánynak. Feltételezve, hogy némi olajjal való locsolgatás hatására
kialakul egy olyan hangulat, aminek legfőbb jellemzője a bizalmatlanság.
Az a fajta bizalmatlanság, ami rokon az
összeesküvés-elméletekkel. Amelyhez nem kellenek a továbbiakban bizonyítékok.
Mert a bizonyítékok hiánya is csak erősíti. A zavarosban halászás pedig régi,
és jól bevált, taktikája a Fidesz kommunikációját irányítóknak. Noha öt éve még
inkább a Jobbikkal igyekeztek kikapartatni
a gesztenyét. De azt a kisgazdákkal kötött egykori, és a klerikális
lobbistákkal kötött jelenidejű koalíció, illetve pártszövetség mutatja
legjobban a Fidesz finnyáságának mértékét. Nulla értéken. Így azzal, hogy Orbán
ellátogatott Szegedre, végső soron egyfajta kampányhúzást hajtott végre minden
hivatalos cáfolat dacára rájátszva az említett bizalmatlanságra. Felélesztve a
háttéralkuk körüli találgatásokat. Amelyekkel az MSZP-t valószínűleg jobban
vélték gyengíteni, mint a saját szavazótáborukat. Akár okkal gondolhatták az
utóbbit, akár ok nélkül. Okkal, mert a jelek szerint Orbán körül egyre erősebb
az őt erősítő, és gyakorlatilag érv-, és tényrezisztens hitvilág. De akár ok
nélkül is. Mert a damaszkuszi úton már fel-feltűntek az arrafele tartók. A
gyengeség legkisebb jelére pedig csak nőni fog a vándorlási fluxus. Míg aztán
többen lesznek a végén a Fideszt megtagadók, mint ahányan valaha is rá
szavaztak. Ahogy annak idején annyi antifasiszta és ellenálló nőtt ki a
semmiből, ahánytól egy vonat sem indulhatott volna el a haláltáborok fele. Ha
igaz lett volna az utólag összehazudott megannyi életút.
De ez a jövő zenéje lehet még. Miközben a jelen politikai
képhez egy erősen megosztott társadalom, és egy legalább annyira megosztott
ellenzék tartozik. Amelynek további atomizálása Orbánnak sok pénzt, és még akár
egy mosolyt is megérhet. Az utóbbit, például, Szegeden. Ugyanakkor, ha a
háttéralkuk körében akarnánk elindulni, még akár realitása is lehet. Ha
feltételeznénk azt, hogy a Fidesz vezetője bármi okból a Jobbik ellen fordul.
Ebben az esetben egy abszolút többséget kialakító nagykoalíció előkészítésének
is lehetne talán értelme. A zsigeri szólamoktól eltekintve. S még akkor is, ha
a jól beidomított papagájkommandó áthangolása problémát okozhat. Megkockáztatom:
mindkét oldalon. A centrum felé törekvő, most éppen néppártos maszkban flangáló,
de a saját szélsőségeseivel sem igazán szembe menő Jobbik kiszorítása a
hatalomból pedig jó ürügy lehet egy nagykoalícióra. A választók torkán is
lenyomható lenne talán az árokbetemetés jegyében.
Aztán, hogy ki mindenki fekhetne abba az árokba? Hány
ember sorsát rombolná szét végletesen a kleptokrácia stabilizálása? Úgy
őszintén! Az érintettek kivételével ki a fenét érdekel a politikai elitben?
Andrew_s