Karácsony Gergely behódolt a személyi kultusznak

Május 8. Magyar Péter közjogilag még csak jelöltje a miniszterelnökségnek. Bármilyen potens, bármennyire is kizárólagos jelöltje, akkor is csak a jelöltje. Karácsony Gergely pedig Budapest beiktatott is regnáló vezetője, képviselője. Május 8. Karácsony Gergely egy fővárosi rendezvény megszervezését szervezte erre a napra. Magyar Péter a Facebook-on pedig összevonta erre a szemöldökét. Mert szerinte nehogy már egy fővárosi bulit szervezzenek az Ő NACCSÁGOS BULIját megelőző napra.

Karácsony Gergely végül lemondta a sajátját. Bocs, áthelyezte. Látszólag ezzel minden farok visszakerült a gatyákba. Valójában sokkal inkább a főváros vezetésének a behódolása a személyi kultusznak. Mert ez azt jelenti, hogy ezt követően Magyar Péter egyéni ízlésvilága fogja megszabni a fővárosi rendezvények megtarthatóságát? Nem pont egy ilyen berendezkedés felé haladást akartak megállítani a Tisztára szavazók? Mármint azok, akik nem a Fideszt cserélték le a cetlin a Tiszára?

Ugyanakkor azt is megértem, ha az derülne ki, hogy Karácsony Gergely rájött a rendezvényét illető ürességre. Alapvetően a rendszerváltást, illetve az orbáni rendszer megszűnését ünnepelte volna. De kétségtelen, hogy a rendszer megváltoztatása egyelőre csak ígéret. Egy ígéretet pedig ne ünnepeljen valaki. Különösen, ha az ígéret egyelőre inkább üres, mint teli. Mert Magyar Péter engedte azt hinni magáról, hogy mellőzi az fideszes kádereket a kormányzása során, ahogy szakít a sógorkomasági rendszerrel. Ez a jelöltjei alapján már bukott.

S ezért kellene hálásnak lenni? Ennek fényében Karácsony Gergely inkább ne rendezzen semmit úgy, hogy aznapra helyezi át, amikor Magyar Péter szándékozik ünnepeltetni önmagát. Olyan címmel pedig különösen ne, hogy "Hála nektek!"...

Mert ez május 8.-án még jelenthette azt, hogy hála azoknak az embereknek, akik eltakarították Orbán kormányát. Május 9.-én, a miniszterelnöki eskü napján már hála Magyar Péternek, aki eddig csak üres ígéretekkel állt elő. Május 8.-án a főváros vezetőjének önálló rendezése volt. Május 9.-én ez már behódolás a kialakuló, már a Magyar Péterről készült filmmel megágyazott, személyi kultusznak.

Karácsony pedig nem kizárt, hogy elkezdheti a hangolást a politikai hattyúdalra. Addig is jelentkezhet a puhapöcs díjért és egy közös kalásznézegetésre Magyar Péternél.

Andrew_s

Tiszás teszt tiszásoknak

Magyar Péter bejelentette a pillanatnyilag végleges listáját azoknak, akiket a kormányába szán. Azért gondolom, hogy talán csak pillanatnyi a lista, mert sokkal inkább tűnik egy újabb tesztnek. Korábban egy inkább társadalmi teszt volt az oktatásüggyel kapcsolatosan, és ott vissza is lépett. Az újabb teszt már inkább a saját híveinek szól arról, hogy az önnön korábbi, akár önmeghasonlott, döntésük kognitív önvédelme érdekében, de meddig képesek helyeselni és relativizálva megmagyarázni egy alig magyarázható dobást. Amolyan tiszás teszt tiszásoknak.

Az, hogy kinevezte a korábban általa is fideszesnek címkézett Vitézy Dávidot miniszternek, az csak egy elem abban a sorban. Abban, hogy Magyar Péter rendre felkért olyanokat, akik korábban a Fidesz-kormányok egyikében-másikában szerepet töltöttek be, vagy ismert fideszes, esetleg NER-es kötődéseik vannak. Az igazi nagy tesztet a végére hagyta, mint egy vacsora ínyenc főfogását. Megnevezte a belügyi és igazságügyi tárca pillanatnyi várományosát. Pósfai Gábort nevezné ki belügyérnek, illetve Melléthei-Barna Mártont igazságügyért felelős miniszternek. Elvégre egy sportszerkereskedő nyilván a legjobb választás egy belügyminiszteri posztra. Azon az alapon, hogy majd a sportért is a belügy lesz felelős.

S persze a nagy dobás a sógor megnevezése igazságügyi miniszternek. A net közösségei meg is mozdultak erre. Miként természetesen megjelentek az első védőbeszédek is. Antall Józsefig visszanyúlóan. Mint olyanig, aki szintén a sógorából faragott minisztert. Nem mintha az jó lett volna, de legalább alkalmas lehet a relativizáló elmaszatolásra. Kis szépséghiba, hogy a relativizálás nem ment fel senkit a döntései alól. Ahogy a hazugságai alól sem. Mert az a tétel, miszerint Magyar Péter szakít az "uram-bátyám" nepotizmussal nyilvánvalóan végképp megbukni látszik.

Ráadásul ez már akkor is ráég, ráéghet, ha a immár a saját hívei nyomására is, de meghátrálásra kényszerül. Mert a korábbi kádermentő ki-, és megnevezései után itt már a szándék is jelzi, hogy a Tisza valójában egyfajta "vatikáni ösvény" a fideszes körökből és családból igazolt kádereknek. Az, hogy Magyar Péter bíróként dolgozó húgát mennyire fogják ezt követően elfogulatlannak, korrupciós alanynak tekinteni az ügyefelek, az persze legyen a családi belügyük.

Andrew_s

Update: Magyar Péter bejelentette, hogy húga felfüggeszti bírói tevékenységét.

Populismus est circensis

Gránit ingókő
Forrás: Wikimedia

Az utóbbi napokban is pezsgett a belpolitikai élet a közösségi platformokon, noha a választásoknak vége. Eközben Magyar Péter maga tette maga tette zárójelbe azt az íratlan türelmi szabályt, hogy a kormányzás első száz napja egyfajta kritikai szilencium jegyében zajlik. De menjünk egy kicsit sorba.

Kétségtelenül egy inkább paritásos eredményre számítottam, mintsem ekkora aszimmetriára. Amiben nyilván szerepet kap a Tisza, mint brand, sikeres építése is. Ami sosem olcsó. Akkor sem, ha pénzben, akkor sem, ha elvárásokban, és akkor sem, ha ígéretekben, várható haszonban, vagy éppen tisztességtelen mocsokban mérik az árát.

Szívesen mondanám, hinném, hogy az utóbbinak a Mérő Vera jegyezte, az MKKP-t lejárató, a választási kampány véghajrájában közzé tett video volt az alja. De az az érzésem, hogy inkább egy morális kút első ásónyoma volt. De a várható folyamatokról sokat elárult Magyar Péter győzelmi beszéde is. Az, amelyben úgy kezdte követelni a saját mielőbbi kinevezését, illetve a köztársasági elnök lemondását, hogy a választásnak még nem volt hitelesített végeredménye. Nem arról van szó, hogy a tendencia ne a biztos győzelemre mutatott volna. Nem arról van szó, hogy Magyar Péter mit ígért a kampányában, és miről ejtett szót egy-egy gyűlésén. Hanem arról, hogy a jelenleg érvényes közjogi viszonyok között nem a választók győzelmi gyűlésén jelölik ki a miniszterelnököt, és választják meg a köztársasági elnököt. A valószínűleg kisebb-nagyobb pontokon másutt is utolérhető nárcisztikusan követelődző attitűd, az „ide nekem most, és azonnal”, nagyon könnyen lehet kontraproduktív.

Azzal, hogy Magyar Péter a választás éjszakáján már gyakorlatilag kinevezte saját magát, majd elkezdte az orbáni kiszivárogtatós kinevezés-tesztelését a társadalomnak, maga tette zárójelbe azt az íratlan türelmi szabályt, hogy a kormányzás első száz napja egyfajta kritikai szilencium jegyében zajlik. Mert az azonnali követelés fegyvere is olyan, ami mindkét oldal felé elsülhet. Azt eredményezheti, hogy tisztség megkapásának a pillanatában érvényesülnek az elvárások. Amolyan „akartad, követelted, megkaptad, és akkor most lássuk” módon.

Ez elsősorban a rá szavazókat fogja megosztani. A győzteshez húzás elősegítheti azt, hogy sokan úgy érezzék, hogy Jézust kiáltottak akkor is, ha ott se voltak. A győztesben csalódás azonban elindíthat egy olyan folyamatot, aminek az eredményeként a Tiszára „X”-et tevők is szívesebben felejtenék el ezt a tévedésüket. Látszott ez már közvélemény tesztelésére bedobott oktatásügyi miniszter-jelöltség kapcsán is. Noha Magyar Péter még nem funkcionáló miniszterelnök, már lehetett olyan véleményeket olvasni, hogy nem egészen ezt a lovat gondolták választani a választói.

Ami előrevetíti annak a lehetőségét, hogy a támogatói pillérek először gyengén, majd erősebben kezdenek repedezni. Ez nem ismeretlen jelenség egyetlen olyan helyzetben sem, amikor egy győzelem olyan szintű, ami egyeduralmat, és ezzel kizárólagos felelősséget helyez a győztesre. Megfigyelhető volt ez az Orbán-kormányzás során is. Amikor is már 2012-ben megjelentek az első komolyabb repedések. Nem véletlenül került rengeteg energiájába Orbánnak, hogy először a saját helyzetét stabilizálja, akkortájt még leginkább Lázárral szemben, illetve a kormányzat helyzetét a csúcson. Közköltséget, szavahihetőséget, nemzetközi pozíciót nem kímélve. A költségbe beleszámolva a hívek, támogatók, és strómanok egyre magasabb számláit is. Miközben egyre szűkült a mozgástere.

Az említett repedéseknek már a kormányalapítás előtti megjelenése tehát könnyen vezethet egy ilyen folyamat felgyorsulásához. Előre vetítve, hogy a Tisza, mint brand fenntartása nem kevés erőforrást fog felemészteni. Ha az első hajszálrepedést a kiszivárogtatott jelölt visszavonásával orvosolják (mert van ilyen hír is), akkor az sem fogja betömni a rést, mert lesz, akinek ez a gyengeség jele, illetve lesz, akinek pont az a jelölt kellett volna. S közjogilag még nincs is valós pozícióban Magyar Péter. A későbbiekben könnyedén kialakulhat az az ismerős folyamat, hogy pillanatnyi instabilitások kapkodáshoz, a tábor egyben tartásának igénye populista ígéretekhez, illetve fedezetlen gesztusokhoz vezetnek.

Ami ismert folyamat. Cirkuszt és rezsicsökit. Iuvenalis Orbán után szabadon.

Andrew_s