Országházi Ágisámli

Forsthoffer Ágnes igen komoly, illetve nagyon megfontolt döntésként egy piros irodai székre gondolta cserélni a házelnöki ülőalkalmatosságot. Elvégre a Parlament, és persze a törvényhozás környékén már minden más rendben van. Ókovács Szilveszter pedig sietett felajánlani egy hasonmás széket a nejével közös saját költségén. Mire szinte azonnal elindult a szekértáborharc. Holott Ókovács gesztusát a ntto seggnyaláson kívül akár diszkrét jelzésként is lehet értelmezni.

A Parlament, bármilyen meglepő lehet néhányaknak, alapvetően nem egy zsibongó, hanem egy munkahely. Ráadásul a köz pénzéből fenntartott, műemléki jellegű munkahelye a képviselőknek. A házelnöknek is. Nyilván lehet belsőépítészeti vitákat, és bútortörténeti eszmefuttatásokat elindítani a jelen helyzet összevetéséről az építéskorival, de a kifutása ezeknek valószínűleg mégis az lesz, hogy a műemléki jelleg, ha tetszik, akkor a "hely szelleme", illetve az ottani munka népképviseleti jellege mégsem az irdai szék mellett szól. Akkor is, ha ehhez nem kell Ókovácsot szeretni. Aki korántsem volt ilyen finnyás, amikor Orbán lányának sietett bulit szervezni az Operaházba.

Ugyanakkor érdemes olvasgatni a közösségi médiák hozzászólásait. Mert szinte azonnal megindult az Ókovácsot szapuló, és a "mi kutyánk bármit megrághat" mottójú összetartás a tiszás szekértáborban. Miközben valahogy kimarad a mérlegelésből a gesztusok hasonlósága. Kövér esetében a múzeumi szék odarendelése kapcsán simán elfogadhatjuk azt az üzenetet, hogy "megtehetem, ahogy bármit, ha akarok". Forsthoffer Ágnes üzenete, háta mögött egy ugyanolyan többséggel, nagyjából az, hogy "megtehetem, hogy gurulok, ha akarok". S tényleg megteheti, hiszen akár Alaptörvénybe is iktathatják. De tényleg a házelnöki fenék-alávaló volt a legégetőbb probléma az Országházban?

Andrew_s

Demagógisztáni napló: Balásy-margó

Mostanában majd elalélnak sokan a Balásy-ügytől, a TV2 és általában a média ügyeitől. Ugyanakkor szerintem vannak dolgo, amelyek elmúlnak, és vannak, amelyek úgy maradnak. Amelyek úgy maradnak, az azokra vonatkozó kérdések válasz nélkül, vagy elmaszatolt válaszokkal maradhatnak.

De majd meglátjuk.

Tartok tőle, hogy egy olyan vezér, akinek sérti az önérzetét, ha a főváros polgármestere nem a fenséges ízlése szerint rendez meg valamit, aki személyesen megy el a személyi kultuszos, róla szóló film vetítésére (s még csak gesztusként sem hárította el az ötletet is a kampány alatt), az abban a pillanatban be fogja indítani a "hurráoptimistán zsenik vagyunk" kommunikációt, amikor gyengül a vak, hitharcosi lelkesedés.

Akkor meg nem csak miniszterként fognak kelleni az államtitkárként már kipróbált káderek.

Andrew_s

Megjegyzés - 2026. 05. 07. - A tiszás teszthez

Gránit ingókő
Forrás: Wikimedia

Korábban azt vélelmeztem, hogy Melléthei-Barna Márton felkérése miniszternek egyfajta teszt a magyarpéteristák, illetve a szélesebb értelemben tiszásnak nevezhető követői csoport számára. Nem a jelölt képességeit, hanem a Magyar Péterhez fűződő családi szálak tekintetében. A fejlemények úgy hozták, hogy ezen a teszten alapvetően Magyar Péter bukott meg, és elismerés illeti meg a sógorát.

A közösségi médiában a magyarpéterista hitközösség természetesen azonnal elkezdte a döntés mosdatását. Mondanám, hogy csalódás volt ebben az olyan nagy múltú médiaszereplők aktivitása, mint a Klubrádió néhány munkatársa. De nem mondom, mert talán nem véletlenül bukkant fel a kampány során egyre többször a „Tiszaklubrádió” ragadványnév. Ám nem is ez a lényeg. Az inkább, hogy nem kicsit heterogén tiszás támogatói közösség, illetve a „csak X-elők” csapatában sem adatott az ötlet osztatlan elismerést. S Magyar Péter hallgatott azt követően, hogy a bejelentette a húga visszavonulását bíróként. Mely döntéséről remélhetőleg nem a sajtóból értesült Magyar Péter testvére.

Magyar Péter hallgatását valójában a sógora törte meg. Azzal, hogy bejlentette lemondását a miniszteri jelölésről. Az indoklás is figyelemre méltó: „a hatalmas felhatalmazásból következik az is, hogy a társadalmi konszenzust növelni, nem pedig csökkenteni kell a jogállam és az igazságtétel mögött. Ezt pedig a miniszterelnökkel fennálló rokoni, baráti kapcsolat most nem segíti”. >

Utána természetesen szerepel, hogy egyeztetett Magyar Péterrel és megfutotta azokat a tiszteletköröket, amelyeket a helyzet megkíván. De a lény akkor sem változik. Nem Magyar Péter érezte úgy, hogy az ő nepotizmusa éppen olyan kivetni való, mint az előző kormányé. Nem Magyar Péter érezte úgy, hogy a fideszes államtitkárok miniszteri kinevezését követő családi miniszter a populista kampánylózungjainak a megcsúfolása.

Egyszerűen az történhetett, hogy a helyzet megméretett, és a sógora szemében könnyűnek találtatott. Aki nem akarta az eddig belefektetett munkát kidobni az ablakon. Aki felmérte a pillanatnyi realitásokat, illetve a kialakult helyzet törékenységét. Aki felmérte a Magyar Péter által kialakított kinevezés, felkérés moralitását. Majd döntött.

S a döntésével egy pillanat alatt játszotta le Magyar Pétert a politikai moralitás színpadáról.

Andrew_s