A kompetenciahiány üdvösségéről

Unger Anna ügye az egyik oldalon elindult a gumicsonttá nemesedés felé, míg a másikon elég erős támogatási pöcsméregetés indult el arra nézve, hogy ettől a Tiszának nagyobb lett, vagy hideg vízbe merült. Ugyanakkor megjelentek a frissen kinevezett vezető kompetencia szintjeit elemző írások is. Jobbára nem a szakmai fiók legélesebb késének posztját tartva fenn Unger Annának. Ez, illetve az egész megválasztási cirkusz kinyit egy általánosabb szelencét is.

Azt, amit sokszor csak konteoként nyitogatnak. Pedig egyszerű is lehet, mint a faék. Felvetve azt a megfejtést is, hogy nem azért lett pont ő a vezető, mert a legalkalmasabb a posztra, hanem pont azért, mert nem az. Már a feltételrendszer tekintetében is vannak furcsaságok. A hivatalról szóló 2026. évi XXXIV. törvény a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalról, ugyanis a 16. § -ban akár úgy is értelmezhető, hogy preferált a jogi szakvégzettség, és a többi nagyjából a még indultak köre. Nem vitatva, hogy aztán olyan szélesre nyitja a kört, ami alapján bárki, gyakorlatilag rámutatással is megszavazható. Ami egy meglehetősen nagy hatalmi hatáskörrel rendelkező szervezetnél nem feltétlenül a bizalomépítés záloga.

Nem vitatva, hogy ettől még lehet akár alkalmas is az, akire a regnáló hatalom birtokosa rámutat. De mi a helyzet akkor, ha nem az? Leginkább az, hogy az így kinevezett szereplő aligha tekinthető függetlennek. A kiválasztás rámutatós megoldása alapján bármikor érvényesíthető figyelmeztetés, hogy "visszamehet a balettba ugrálni". Informálisan tehát bármikor jelezhető számárea, hogy mely ügyekkel kell, illetve nem kell mélyebben foglalkozni. Így már ezen a ponton is jelentkezik az az ismert hatás, hogy minden valós kompetenciahiány kiszolgáltatottá tesz.

Mindig, és mindenhol. Egy junior informatikust, illetve egy vezetésben junior igazgatót is. Mindenkit a maga szintjén, és más körnek. Egy gyakorlatilag főügyészségként működő szervezetben is. Akár nála nagyobb ügykezelési rutinnal rendelkező beosztottaknak is. S bár sokszor hallani azt a "komoly" érvet, hogy "majdmeglássuk", ha kiszolgáltatottsági halmaz nagyobb, mint a kompetenciák halmaza, akkor az szerintem már nem ez a kategória.

A másik érv, hogy majd kiválasztja a tutira hozzáértő beosztottakat, az nagyjából a vicc kategóriája. Mert egy alapvető ismeret-, illetve vezetői kompetenciaszint még ehhez is kell. Különben már a kiválasztásnál is kiszolgáltatott annak, aki javasol.

Andrew_s

Arccal a vagyonvédelmi grafikonok felé!

Korábban kérdőjeles volt Unger Anna Róza megválasztása, mert a bizottsági kiválasztás, még nem szentírás. A kérdőjelek azóta átalakultak. A magyarpéterista teljhatalommal bíró országgyűlés megszavazta a politikai elemző felhatalmazását.

Azért az is jelez velemit, hogy a 137 igen szavazat kevesebb volt, mint a Tisza-frakció létszáma. Ha nem is sokat, de valamit jelez. Egy icinke-picinke, de megjelenő hajszálrepedésecskét a "Vezérnek Mindig Igaza Van" monolitján.

De a lényegen nem változtat. Egy olyan személy került egy deklaráltan nagy hatalmú szervezet élére, akit a társadalom nagy része csak kényszeresen fog elfogadni ezen a poszton. A mindig centrumba vágyó, népszerűségbe dörgölődző Magyar Péter esetében ez azt jelenti, hogy volt az a kockázat, ami felülírta az eddig kinyilvánított személyiségét. Nem tudom, hogy megtudjuk-e valaha.

De csak megerősíti azt a véleményemet, hogy Ligeti Miklós tulajdonképpen megtiszteltetésnek tekintheti, hogy nem ő lett a befutó.

Andrew_s

Arccal a vagyonvédelmi grafikonok felé?

Megszületett a bizottsági döntés, amit biztosan sokan vártak. Különösen talán azok, akik már kellően nevetőgörcsbe rándultak azon, ahogy a Tisza-frakció nem jelölte a korábban általuk favorizált jelöltet. Végül nem Sárvári Nicholas, a frakció pofozóbábuja, hanem Unger Anna Róza lett a bizottság jelöltje Nemzeti Vagyonvédelmi és Vagyonvisszaszerzési Hivatal vezetői székébe. Elvégre ki más is lehetett volna?

Na jó, lehetett volna a közvélemény szerint alkalmasabb jogász, Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi vezetője is. De ő szerintem elvágta magát azzal, hogy korábban már szerzett érdemeket vagyoni utak feltárásában, korrupció-gyanús ügyekben. Ez pedig nem biztosan jó ajánló levél egy olyan kormány esetében, amelynek a vezetője is nullától különböző NER-es múlttal rendelkezik, volt fideszes kádereket tart meg, illetve kooptál, ahogy volt államtitkárokat is emelt már miniszterré .

Hogy a legutóbbi ügyet ne is említsük. Azt, amelyben a kampány során antidemokráciából jelest kapott, Radnai Márk volt kénytelen magyarázkodni. Olyan nevetséges módon, hogy ő kérem azokat a leveleket, amiben társcímzett volt, nem is látta, nem is olvasta, ott sem volt, és talán vidéken beszélt a másik vonalon. Az ilyen ügyekben igen hasznos lehet az, ha egy vagyonvédelmi ügynökség mégsem megy végig minden vonalon, és nem állít meg bizonyos ügyeket, ha megteheti. Ezt a készséget, illetve hajlandóságot a jelek szerint nem nézték ki Ligeti Miklósból.

Aki ezen az alapon megtiszteltetésnek is érezheti, hogy nem ő lett a befutó.

Nem vitatva persze, hogy Unger Anna jó politológus, és akár remek politikai elemző is. Leginkább talán az utóbbi szerepben ismert. Így egészen biztos, hogy pompás kimutatásokat, csodaszép grafikonokat fog prezentálni. Arról is amit nem csinálnak.

Persze a magyarpetriánus bevédőcsapat azonnal szolgálatba helyezte magát azzal, hogy "várjuk ki". Mint minden vezéri ötletelésre is. Mert egy vérbeli magyarpetriánushoz képest Pató Pál egy kapkodó hebrencs volt.

Andrew_s