A tüntetés, ami nincs

Orbán Viktor legutóbbi, fajelméleti fejtegetése a miniszterelnöki retorikában mindenképpen vízválasztó. Nem azért, mert korábban nem lehetett az antiszemitizmus, az idegengyűlölet, vagy egy portás-effektusos kisebbrendűségi komplexus mindenkit lenéző retorikai fordulatait fellelni a mikrofon-megragadások némely alkalmai esetében. Sokkal inkább azért, mert a nemzetközileg elismert magyar határon kívül történt, és ettől függetlenül, egy nemzetközi biztosíték-kiverés is társul hozzá. Joggal.

Erről a kivert biztosítékról sok fele lehet olvasni. Amiről nem lehet olvasni, az az, hogy ezrek, százezrek mentek volna ki a magyar városok utcáira. Ennek az országot átitató anti-humanizmustól az általános fásultságig sok oka lehet. Az egyes embereknél. De nem a szervezeteknél. Erről, pontosabban arról, hogy még az ellenzéki politikában érdekeltnek gondolt pártok sem szólították ki az utcára a velük szimpatizálókat, a hétköznapi fasizmust elítélőket, mindenkinek meg lehet a maga véleménye. Az enyém például az, hogy a korábbi szervezések lekonyuló részvételei nyomán beárazták a kudarcot. Aminek nem az az oka, hogy mindenki a kebelére ölelné Orbán Viktort, és kormányát. Ezt sokan meghagyják a Hegedűs Zsuzsához hasonló, gerinc nélkül könnyedén, és ingatagon hajladozó sleppnek. Ahogy a Fidesz népszerűsége a legutóbbi mérések alapján csökkent is az utóbbi idők politikája nyomán. Azonban ez a bizonytalanok számának a növekedésével járt csupán.

Ami mögött személy szerint erős deficitet érzek a meggyőző-képességben az ellenzék részéről. Amiben nyilván nem kis része van, illetve lehet annak, hogy az tömegek meggyőzéséhez az "orbántakaroggy" mottóval meghirdetett közös ökölrázás, mint kínálat kevés. Nem mindenkinek, de a tömegeknek a jelek szerint kevés. Ugyanúgy kevés, ahogy a rétegtüntetések azon kínálata is kevés volt, és maradt, ami a "mit nem akarunk" kántálásában merült ki. Ahogy a tömegeknek nem kommunikálható alternatíva hiánya megbuktatta a tanártüntetéseket is annak idején. Szinte törvényszerűen. S minél zártabb körű érdekeltségi klub a szervező, minél emelkedettebbnek öndefiniálják magukat a szervezők, annál kevésbé valószínű, hogy kiterjedt szolidaritást váltson ki a szinte kizárólag negatív üzenet. Mondjuk, százezres részvételi számokkal.

Ennek látszólag semmi köze a pártokhoz.

De csak látszólag. Mert amiatt, hogy a pártok saját meggyőző ereje nem túl nagy, előszeretettel repülnek rá a spontán szerveződő rétegtüntetésekre. Nem véletlen, hogy a szervezők sokszor kérik, hogy a pártok hagyják őket békén. Mert a pártok megjelenése nem növeli, hanem csökkenti a tüntetések erejét. Nem lenne ez törvényszerű, de ez van. Nem kis részben. szerintem, pont azért, amit emlegettem. Hiányoznak a bizonytalanokat is megszólítani képes pozitív üzenetek. Ha pedig esetleg meg is jelennek, azt legtöbbször csak a párthoz, a pártot pedig a pártelnökhöz, lehet csak kötni. Márpedig egy vezérelvű ellenzék már a 2014 -es választásokra készülve, 2013. augusztusában sem volt alternatívája a vezérelvű Fidesznek. Amikor egyébként azt is igyekeztem megfogalmazni, hogy mire lehetne szükség egy választási győzelemhez:

Világos, mindenki számára elfogadható, közös platformról támogatható politikai és gazdasági program;

Az előbb említett program világos, az átlagemberek szintjén is mindenki számára érthető kommunikációja; 

Az emberek meggyőzése arról, hogy az Orbán kormányt nem csak technikailag lehet, de hosszú távon is érdemes leváltani; 

Az előző pont teljesülése esetén az emberek meggyőzése arról, hogy a megvalósításhoz el kell menniük szavazni;

Amelyhez természetesen egy, az adott program egyes pontjaihoz rendelhető, az adott pont tekintetében hiteles felelős is dukálna. Ezek összességét árnyékkormánynak hívhatjuk. Hívhatnánk, ha lenne. Publikusan. Mert lehet, hogy van, de nem tudjuk. Lehet, hogy van, de nem tudjuk kikből áll. Márpedig innentől valójában háttérmutyit sejtet minden olyan kijelentés, hogy "hidd el kedves tömegegység, ki ott maradsz otthon, hogy van ám ilyenünk, meg elképzelésünk, aztán majd meglátod, ha úgy gondoljuk". Ezekből, a háttérmutyikból, lássuk be, az Orbán-kormány kritikán alul jól teljesít. Túl jól. Namármost! Bizonytalanék felől nézve, tehát van egy vezérelvű megközelítéssel operáló, közérthető program nélküli, az annak megvalósításában pedig maszatoló ellenzék. Egy, ezekben a paraméterekben töretlenül túl jól teljesítő kormánnyal szemben. Aki azt hiszi, hogy ezzel tömegeket lehet meggyőzni, az rossz szeren van. Aki azt hiszi, hogy ezzel tömegek szólíthatók az utcára, az egy másik moziban ül. Lábával a langyos vízben. Aki pedig ellenzéki közönségszervezőként ennek fényében csak a rózsaszín hurráoptimizmust hajlandó képviselni, kommunikálni, az vagy csak magát csapja be, vagy a környezetét, a közönségét is.

S akkor vissza is kanyarodtunk a keretbe. A magyar egyházak jelentős részéből ki sem nézem, hogy egy xenofób, fajelméleti fejtegetésre szembenyilatkozzanak Orbánnal. Ami nem jelenti azt, hogy számos pap, lelkész, vagy egyszerű hívő ne lenne emberségből jeles. Hiszen annak idején nem egy keresztény mentette a zsidókat, vagy istápolta a menekülteket. ahogy Iványi Gáborék is segítik az elesetteket. Nem is tetszenek a regnáló hatalomnak. De a szervezeti ellenállás kapcsán elég csak emlékezni Erdő Péter hosszúnyelvdíjas csaholására a menekültválság idején. Esetleg arra, hogy a reformátusok egyik lelkésze, publikáltan komoly egyházi ellenállás nélkül avatott Horthy-fétist. De tömegtüntetések szervezése talán nem is egyházi feladat. A saját hurráoptimizmusukba temetett aktivistákon túl is gondolkodni képes pártvezetők esetében pedig teljesen megértem, hogy a jelen megszólítási képességek mérlegelésével inkább nem is próbálkoznak. Egy, a Párbeszéd pár emberes monstre-akciójához hasonló mozgósítási képesség röhejes lenne, százezreket pedig kétségesen tudnának kiszólítani az utcára. Azért vagyok annyira optimista, hogy még megélem, amikor a kínálati eltérés nem csak a vezér személyében kínál alternatívát. Esetleg vezért sem. Csak vezetőt. Felelőst.

Andrew_s

Krónikus, Karikatúra, Kúria

Előre jelzem, hogy utánlövés következik. Egyszerűen azért, mert egy csoport-hírlevélben most jött szembe az a hír, hogy Pápai Gábor egyik, 2020. áprilisában megjelent karikatúrája kapcsán pert vesztettek a Kúrián. Mag a hír a Média1-en jelent meg mintegy tíz napja. A karikatúrista oldalán is látható maga a rajz. Ami alapján elég nehezen dönthető el, hogy mire is gondolt a rajzoló. Mart a rajz alapján az operatív törzs az egyik utolsó, ami eszembe jutott. Őszinte leszek: eszembe sem jutott. De olvastam, hogy azt célozta a rajz.

Habár... Ha a humort, egy karikatúrát magyarázni kell, akkor már biztosan tudható, hogy kisiklott valami. Itt valami eléggé kisiklott. Jézus ugyanis nem alapított sem vallást, sem egyházat. Így az egyház kifigurázása szóba sem jöhet a rajz kapcsán. Ráadásul Jézus követésére több egyház is alapítódott a történelem során, és így Jézus egyszerűen alkalmatlan bármelyik egyház jelképezésére. Ha pedig általános jelkép, akkor nem az egyházak valamelyikét, hanem a vallást jelképezi.

Amivel azonban az a bökkenő, hogy Jézus vallást sem alapított. A kereszténység abban a formában, ahogy ma ismerjük sokkal inkább tanítványai, apostolai, majd követőik, iskolák, alapvetően Pál, András és Péter tevékenysége, tanításai nyomán rajzolódott ki. Miközben Jézust a lázadó rabszolgák kivégzőeszközén ölték meg. Korántsem vallásalapítóként. Sokkal inkább a saját kora Lutherjeként. Mert alapvetően a szerinte tévútra tévedt zsidó vallásban szeretett volna rendet tenni, és a zsidó papságot "helyre tenni".

Az "alapbetegsége" eközben, ha tetszik egy mélységes türelem volt. Türelem a hatalom iránt ("a királynak, ami a királyé..."), és türelem, megértés az emberek iránt. Kiegészítve az emberismerettel (ld. a házasságtörő asszony esetét). Nem megvetve, hanem tanítva, felkarolva a szegényeket, nyomorultakat, elesetteket is. Ennek alapján akár baloldali liberálisnak is tekinthetnénk. Nem feledve, hogy zsidó származású volt. Így, ha tetszik, a mára szitokszóvá avanzsált "ballibsi" igazi megtestesítője volt. S arról Jézus tehet legkevésbé, hogy ezt a szitokszót rendszeresen használják olyanok, akik a hangos pofázás szintjén akkora keresztények, hogy Jézus a bokájukig sem érhet.

Sajnos a rajz azonban nem az utóbbiakat pellengérezi ki, hanem Jézust. Csak nehéz eldönteni, hogy Jézust, a zsidót, Jézust a liberálist, vagy Jézust a humanistát? Így az, hogy a Kúria döntésével ki ért egyet, vagy ki nem, az mindenki egyéni magánvéleménye. De abban, biztos vagyok, hogy valami nagyon félrement a rajzon. Mert azért abban bízom, hogy mégsem egy embertelen, illetve antiszemita cél vezérelte a ceruzát.

Andrew_s

Posványüzenet a bálványosi bálványtól

Elindult az a szabadegyeteme a Romániának, amit Magyarországról szerveznek Bálványoson. Itt szokott Orbán Viktor alias Pannónia Géniusza, a Stadionok Császára, jelmezes politikai főpróbákat tartani az aktuális idiotizmusokból. Amivel egyébként a legnagyobb baj az, hogy ezt nem a megfelelő helyen teszi. Ott ugyanis megkapná a soron következő kezelést, és nem gyakorolhatná a gyakorlatban az illiberális állam, alias önkényuralom, kialakítását. Aminek az egyik új vezérszólam a fajkeveredés megakadályozása lesz a jelek szerint.

Legalább is a lendületből-migráncsozás során valami olyasmit mondott, hogy "Egymással hajlandóak vagyunk keveredni, de nem akarunk kevert fajúak lenni". Ami, tekintettel a helyszínre is, világos üzenet a potenciális szövetségeseinek a politikai paletta jobb-szélére. Akik kedvéért még a vármegyésítést is meglépte. Nehogy kilógjon a vármegyés mozgalmár a Fideszhez vezető sorból. De ettől eltekintve a faj-mantra elég sajátos szövegnek tűnik.

Tudományosan nézve a fajokat, egyre több érv szól amellett, hogy a mai ember valójában inkább faj-, de legalább alfaj-hibrid. Miközben a faj, némileg egyszerűsítve, ugyebár az, ami önálló, és izolált szaporodási közösség. Igen, elismerem a biológiai pongyolaságát az előbbinek. Annak megvilágítására azonban alkalmas, hogy Orbán Viktor szerint ennek alapján a Fideszre szavazók izolált szaporodási közösséget alkotó, csak egymás között házasodó csoportot alkotnak. Az emberiség egy külön alfajaként vajon? A KDNP ebben nem játszik, mert ők legfeljebb színvariánsai az előzőeknek. Az a beszédből ugyan nem derült ki, hogy a Fidesz szavazói mikor lesznek kötelesek narancsfoltot tetováltatni a homlokukra, de majd csak kiderül. Mert nekem ugyan mindegy lenne, de a szaporodási aktus során mégsem hordhatnak karszalagot. Bár ki tudja. Viszont valamiről csak meg kell ismerniük majd egymás. Alkalmasint a fentiek szigorú betartásával is kellhet pár ezer év, amíg jól látható különbségek kezdenek kifejlődni az egymás közti nemzések során. De pár szelekciós hatást, mint amilyen a hosszú nyelv és beszűkült látótér már most is világosan felismerhetünk.

Miközben persze pontosan tudjuk, hogy sem a vallás, de még a földrajzi elkülönültség sem okoz fajszintű eltéréseket az egyes embercsoportok között. Így maradnak azok a történelmi párhuzamok, amiből az látható, hogy az ilyen eltérésekre célzó faj-ideológiák általában egy cezaromán vezető szellemi vergődései során, nem egyszer egy bukópályán álló ország élén, a politikai pótcselekvések, a valós problémakezelést kiváltó bűnbak-képzések során szoktak felszínre bugyogni. Függetlenül attól, hogy Orbánon már egy évtizeddel ezelőtt is világosan látszottak a vezérkór tünetei.

Miközben Orbán esetében is érdekes lenne látni azt a vállalkozást, hogy az elmúlt ezer évből elősorolja valamennyi biológiai ősét. Ami, elnagyoltan nem is olyan sok, mindössze negyven generációt ölel fel. Így az a 2^39, azaz 549.755.813.888 ős igazán semmiség. Egy olyan nagyonokos, és nagyonbátor, embernek mint Orbán Viktor. A mormogó-kórusba nyugodtan társulhatna hozzá valamennyi decibelkeresztény, és ököl-hungarikum. Legalább egy darabig el lennének foglalva. A közös ősök közt pedig hátha megtalálnák azt a génhordozót, akitől ők emberebbek mindenki másnál. Mert addig nem többek egy zárt, ideológiailag elembertelenedő, a politikai kátyúban az idegengyűlölet szalmaszálába kapaszkodó csoport tagjainál. Mely csoport szellemi elődei között eddig több tömeggyilkos volt, mint az emberiséget előbbre vivő szellemiség. Ami akkor is igaz, ha olykor zseniálisan hatékony tömeggyilkosok is voltak az illetők.

Andrew_s

Társadalom-árulás, avagy a társadalom szociális abortuszának kiterjesztése

Alig egy hete polemizáltam arról, hogy a magyar nemzeti valuta elértéktelenedése milyen tendenciákat mutat. Sajnos egyre közelebb jutunk ahhoz a 430-as árszinthez az Euróval szemben, amit akkor emlegettem. Mint lehetséges krízispontot. Az is világos, de legalábbis érthető, hogy a mindennapok tervezhetőségének a biztonságát, a közeljövőbe vetett bizalmat kikezdi a hazai viszonyok kiszámíthatatlansága. Amit csak fokoznak az olyan önteltszerű, és a vállalkozási kiszámíthatóságot is kikezdő intézkedések, mint a KATA évközi, ötletszerű módosítása. Amely közvetlenül, vagy az áremelkedéseken keresztül közvetve százezres nagyságrendben érintenek embereket.

Ennek a folyamatnak számos, a gazdaságot befolyásoló vetülete van. Beleértve azt is, hogy az Orbán-közeli strómanvilág egzisztenciális hatalma nő az emberek fölött. Ami elől számosan menekülnek. Akik már korábban is Orbán korszakát a gazdasági exodus korszakává avatták. Amely elvándorlás, mint tendencia, már 2013-ban is kirajzolta a társadalom szociális abortuszának a körvonalait. A jelen gazdasági helyzet hatása ezt a kivándorlási tendenciát is erősíti, de jelentős mértékben több is annál. S mintha erről megfeledkeznének sokan, amikor a gazdaság állapotát kérik számon a kormányon.

Amikor ugyanis a személyes bizonytalanság növekszik, akkor ez óhatatlanul növeli annak a kockázatát, hogy valaki hosszú távú kötelezettséget vállaljon. Ezt érthetjük természetesen a lakhatási bizonytalanságra is, de az emberek többségének az életében van egy olyan, évtizedekre szóló kötelezettség, ami a "gyermek" címkét viseli. A gyermekek sorsa pedig valahogy nem nagyon kerül elő az infláció, a gazdasági kiszámíthatatlanság kapcsán. Holott aligha tekinthetünk el ettől a szemponttól. Akár van a családban gyermek, akár nincs.

Tegyük fel, hogy van. Ebben az esetben a megélhetési nehézségeknek nyilvánvalóan a szenvedő alanyaivá válnak, válhatnak a gyermekek. Egészen szélsőséges esetben a gyermek megélhetési problémáiban megnyilvánulva. De a probléma nem ilyen "egyszerű". A bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság, a kiszolgáltatottság ugyanis akkor is növeli a felnőtteknél a frusztrációt, ha a gyermeknek "kilóra" mindene megvan, és fiziológiásan nem éhezik. Miközben a felnőtt frusztrációjának óhatatlanul szenvedő alanyaivá válhatnak. Ezzel a magát "családbarátnak" aposztrofáló hatalmi védegylet valójában növeli a családon belüli fizikai, illetve pszichikai erőszak, illetve az érzelmi elhanyagolás kockázatát. Olyan, mintha Orbán Viktor a gyermekkorában kapott nyakleveseket most az egész társadalom összes gyermekén bosszulná meg. Családbarátilag és keresztényileg.

Az is világos, hogy a következetlen, kiszámíthatatlan körülmények a még meg sem született gyermekeket is érintik. Egyszerűen azért, mert az, aki teheti, az halasztja, mondhatnánk tovább halasztja a gyermekvállalás idejét. Abban az esetben, ha valaki felelősséggel próbálja kezelni az utódvállalást. Ami értelemszerűen azt is jelenti, hogy az egész társadalom lesz a vesztese a helyzetnek. Az elvándorlás okozta lakosságvesztést tehát az Orbán-kormánynak sikerülhet a határokon belülre is letükröznie. Ami valójában a társadalom szociális abortuszának a kiterjesztése a hazai lakosságra. Nem vitatva persze, hogy a kevesebb gyermekhez kevesebb pedagógus, gyermekorvos is elegendő. Ami egyfajta optikai tunningot jelent annyiban, hogy kevésbé lesz feltűnő, hogy se pedagógus, sem orvos nincs elegendő.

Az Orbán-rezsim tehát valójában teljes generációkat árul el. Ezzel valójában a társadalom árulója. Mert megöli a jövőt, illetve a jövőképet.

Andrew_s

€-trend

Azt hallani, hogy a magyar nemzeti valuta mélypontot ért el. Ez az eddigi adatok nyomán kétségtelenül igaz. Miközben nem tudjuk, hogy hol a gödör tényleges alja. Ezt, nem lévén közgazdász, magam sem tudom. Inkább csak afféle lélektani becslésként gyaníthatom, hogy valahol 430 HUF körüli EUR-árfolyamnál már előfordulhat, hogy mindenkinek kényelmesebb lesz Euróban nominálva gondolkodni. Ami azt jelentheti, hogy az Euró, ha tetszik, bevezeti önmagát. A jelenség egyáltalán nem lenne új a világtörténelemben.

Aki még emlékszik az 1980-as évekre, az esetleg maga is tapasztalta, hogy egy lengyelországi kirándulás alkalmából igen sokan, igen sokszor gondolkodtak sokkal inkább a nyugat-német márkában, mint a helyi aranykában. Azokban a szakmákban pedig, amelyekben ma is magas a nyugati elszívó-erő a fizetések tekintetében már ma is sokan, szinte tudat alatt, az euróban nominált fizetéseket versenyeztetik meg. Az érzelmeken, érzéseken túl bárki felkeresheti az Európai Központi Bank trend-oldalát. Ahol a jövőről nem fog sokkal pontosabb képet nyerni, de a múltról igen.

Ami alapján az elég jól látszik, például, a 2008-as válságmegingás. Ahogy az is, hogy az Orbán-kormány egy viszonylag stabilizált állapotot vehetett át. Mely stabilitási tartalék nagyjából két év alatt elolvadt, és trend már jóval a COVID-járvány előtt a HUF egy folyamatos romlását jelzi. Természetesen előtte sem az volt az ország legnagyobb problémája, hogy a Duna medrének tejét hol vezessék össze a Tisza medrében hömpölygő mézzel. Azonban az ilyen tendenciáknak mégis van némi köze ahhoz, hogy a piac milyen tényleges teljesítőképességet néz ki az országból. Nos! Ilyet!

Amiben nyilván van szerepe annak is, hogy az egykor mezőgazdaságinak tekintett ország termőterületének nem kis részét vetették be stadionokkal, összeszerelő-üzemekkel, esetleg lakóparkokkal, és stratégiai önellátást hasonlóan "jól szolgáló" veteményekkel. Nem vitatva, hogy a hazai mezőgazdaság és feldolgozóipar padlóra-küldésében a rendszerváltó kormánynak is elévülhetetlenek az érdemei. Azért most, hogy a háború ellátási válság felé sodorja fél, vagy akár csak negyed, világot, egy orbitális szívás előképe is kirajzolódhat ezen a téren. Amit nyilván hozzááraz a piac a "dübörgéshez". S igen, természetesen látható az a plató, ami az uniós pénzek beáramlásával megteremtett egyensúlyt tükrözi. Kár is lenne tagadni.

Aztán ahogy fogytak a külső források, úgy árazta le a piac a magyar gazdaságot. S talán nem ért figyelembe venni a mostani mélypont esetében azt, hogy a jegybank egy drasztikus kamat-döntése után vagyunk. Ami okozott ugyan némi erősödést, de a zuhanási tendenciát láthatóan nem tudta tartósan megállítani. Amely tendencia aligha azt mutatja, hogy a befektetők tartós gazdasági teljesítmény-növekedést néznek ki a háztáji stadionok országából.

Andrew_s