Még nagyobb tapsot a pedagógus-vezetőknek!

A kormányzat részéről immár részleteiben ismertették azokat a terveket, amelyek alapján pedagógusok szervezéstől fékezett habzású mozgalma a semmibe szórta a villámpótló pótszikrákat. Alapvetően minden iskolát államosítanak. A Klik kapcsán pedig a névmágia szintjén is nagy ívben köpnek a tucatpontos alig-valamire.

Melyek nyomán teljesen világos, hogy a kormányzat pontosan felmérte: a Fidesz kegyelméből helyükre került iskolaigazgatók fémjelezte pedagógus-mozgalom sikerrel elszigetelte magát a potenciális tömegbázistól. Amit különben ékesen igazolt az, hogy bár április végén bejelentették a totális államosítás ötletét, a pedagógus-mozgalom szervezői egy izgatott vállvonogatásra sem méltatták a felvetést. A Jobbik felé is nyitó Pukli István mögött álló Tanítanék részéről Törley Katalin mintegy két héttel később jelentett be egy tüntetést. Június elejére. Világos üzenetet intézve a hatalom felé azzal a tartalommal, hogy „van egy hónapotok azt csinálni, amit akartok”. Mielőtt aztán egy egész nyár áll a Palkovics-csapat rendelkezésére a végrehajtás biztosítására. Hajlandó vagyok, ellenkező bizonyítékom nem lévén jelenleg, elfogadni, hogy mindez csak és kizárólag a véletlen és a tehetségtelenség összejátszásának eredménye. Amely számára kedvező állapotot hülye lett volna nem kihasználni a kormányzat. Lehet szidni nyugodtan az Orbán-csapatot, és van is miért. Valamint lehet szidni akár e sorok íróját is. De igen idióta hatalom-technikus lett volna az, aki az ilyen magas labdát nem csapja le.

Márpedig a Fidesz és kormánya nem a széplelkűségéről a magas labdák elengedéséről híres. A magas labdák elengedése már a választások előtt is a jelenlegi ellenzék privilégiuma volt. Miközben már a februári pedagógustüntetés kapcsán elérte Lázár, hogy a tüntetők szép csendben, gyakorlatilag pisszenés nélkül hazaballagjanak. Demonstrálva, hogy ők aztán nem akarnak balhét. Világért sem. A végén még meghallja valaki, hogy ott jártak. Netán a vezér álmát is megzavarnák a végén. Hatalomtechnikailag simán kifogták a szelet a tüntetés vitorlájából. S még csak sérvet sem kaptak a kormányzat részéről emiatt. A gőzt szépen leeresztették, és a CKP biztosítja, a mozgalmat kivárásra kárhoztatva, hogy a kukta szelepét azóta is kitámasztva lehessen tartani. Azt meg magától a Pilz-Pukli párostól tudjuk, hogy egyrészt nem akarnak kormányt váltani, míg az illiberálisan autoriter vezetési gyakorlat is elfogadható. Szigorúan a demokrácia jegyben persze.

Igen, elfogadom: a pálya mellől könnyű kritikát megfogalmazni. Azonban már a sportmeccseken is tudható, hogy a pálya mellett vannak többen, és ráadásul ők dobják össze a pénzt a mérkőzésre. Amikor a pedagógusok hangadói döntöttek úgy, hogy ők az az elit kisebbség, akiknek a társadalmi szolidaritás alanyi jogon jár, és a köz örüljön, amiért a tucatnyi pontot az orrára kötötték, akkor lemondtak egy mozgalom legfontosabb kellékéről. A tömegtámogatásról. Annyira, hogy az időközben megszervezett második gigatüntetés, és a roppantkomoly ötperces munkabeszüntetési ötlet gyakorlata alapján még a pedagógusok tömegeit sem sikerült megszólítani. Mert március közepére világosan látszott: panelek vannak csupán. Melyek közül két szólam vitte a prímet. Az egyik nagyjából a „Ne beszélj bele a nagyok dolgába”, míg a másik a pánik mindenféle tanár-alkalmassági felvetéstől. Nos, a meg nem szólított tömegek tudomásul vették, hogy a tanárok vezetői valami belterjes vetélkedőként kezelik a mozgalmat, és tömegként ki is maradtak az egészből.

A kormányzat tehát nagyon jól látszik felmérni a helyzetet, hogy még a formára sem kell sokat adnia. Noha februárban még csak azt lehetett vélelmezni: a Klik egy egészen más néven, esetleg egy minisztériumi főosztályként fog tovább élni. A mozgalmi totojázók, a tanárokat társdalomtól inkább elszigetelő, kétséges hitelességű vezetőknek köszönhetően már a név sem biztos, hogy változik. Csak rövidül Klebelsberg Központra. Remélhetőleg a szakszervezeti vezetők majd megmagyarázzák a tanároknak, hogy ez mekkora nagy eredmény. Ahogy majd csak lesz egy-két mozgalmi vezető arra a szerepre is, hogy miért nem csizmakaparóba való átmenetel az, amikor a teljes államosítás a válasz a mozgalmi kezdeményezésre. Tekintettel arra, hogy legalább egy autoriter vezetést bálványozó arca azért van a mozgalomnak, talán ez sem okoz majd problémát. Elvégre egy rendpárti, a gyermekek szintjén is származási diszkriminációhoz közeli élményeket hirdető politikusokkal dúsított párt sleppje felé kacsingató vezető számára a teljes államosítás maga lehet a siker. Azért remélem, hogy azok, akik szerint ez így lesz rendjén, hangos éljenzésbe törnek ki, ha Palkovics segédállamtitkárát majd egyszer Pukli Istvánnak hívják esetleg.

Addig? Lehet készülni a júniusi tanévzárásra, érettségire, nyaralásra. Hátha ősszel lesz még iskola, ahova visszatérhet a tanár, illetve a diák. Illetve iskola talán még lesz. Amennyiben a falakat esetleg nem viszik el időközben. Csak az oktatáspolitikát züllesztik még egy kicsit diktatórikusabbra. A mozgalmi vezetők áldástalan tevékenysége nyomán: szinte zavartalanul.

Andrew_s