A Gyermeknap alkalmából valószínűleg szinte bármiről
lehetne értekezni. Aligha akad olyasmi, ami ne érintené a gyermekek jövőbeli
sorsát, vagy a gyermekek egykori sorsának történelmét. A legkínosabb azonban
sokszor a jelennel foglalkozni. Mert az rejti a szembesülés lehetőségét, a
hibákkal való szembenézések kényszerét. Ezt meg sokan utálják.
Különben érthetően utálják. Mert milyen dolog is az, hogy
bőszen „migráncsoznak” a keresztény értékek jegyében, és akkor a pápa nem átall
szembemenni ennek. Valószínűleg Ferenc már megint elfelejtett konzultálni a
keresztény Európa olyan védőszentjével, mint I. Felsuthy Orbán Viktor. Így
aztán képes volt ismét olyanokat mondani, mármint a pápa, hogy a menekültek
nem jelentenek veszélyt. S mondta ezt azon a találkozón, amelyet olasz, és menekült
családok gyermekeivel szerveztek. Elvégre gyermekek nemzetközi napja van. Így
kifejezetten érdemes emlékeztetni arra, hogy a gyermek tehet legkevésbé arról,
hogy mely országban, mely vallási körülmények között, és milyen bőrszínnel
látja meg a napvilágot. Aki tehát gyermeket diszkriminál, az egy alapvető
emberi értéket, a gyermekben rejlő jövőt diszkriminálja, nézi le, és veti alá a
saját girbe-gurba világképének. Amely világképeknek vannak nemzetközi áramlatai
és vannak hazai gyűjteményei egyaránt. Annyira messzire nem mennék, hogy
Mengele ikerkísérleteit emlegessem, mert ott még szerencsére nem tartunk Európa
ezen szegleteiben sem. De azért emlékezhetünk N. E. azon kijelentésére, amely
egy cigány újszülött világrajövetele kapcsán próbálta felértékelni saját
tenyészképességeit. Mintha ő tehetne bármit is arról, hogy hol született.
De felidézhetnénk D. D. kultúrharcát is, amelynek egyik
jelentős állomásaként tekinti talán a nevezett, hogy meghirdette a menekültek
gyermekeinek szegregációját. Jószerivel megtagadva részükre az oktatást.
Mert csak. Mert megtehette. A nyilatkozatot. Anélkül, hogy bárki a fejére
borította volna az asztalt. Ami szintén nem egy kulturálisan magasan kvalifikált
gesztus lett volna. De legalább kifejező. Lényegesen kifejezőbb, mint az az
arculat, amit az Emmi
vezetője mutatott arra az uniós reakciókra, amely a gyermekek
származásalapú szegregációja nyomán született. Mintha D. D. vagy akár B. Z.
marhára tehetnének arról, hogy nem egy belső-afrikai törzsben látták meg a
napvilágot. Ahol valószínűleg szintén elfelejtették volna megtanítani azt, hogy
Hódmezővásárhelyen mik az irányadó elvárások a menekültekkel szemben. Ahol,
hatalmas vívmányként, sikerült a gyermekmentesítő
akció. Alkalmasint abban a bizonyos törzsben a keresztényi értékrend
szerinti viselkedést is elmulasztották volna megtanítani nekik.
Nem mintha most lenne a halovány lila fingjuk róla. De a
szélsőjobb nem is ezért szereti őket. Ahogy a gyermekszegénységet,
gyermekéhezést rossz szokásnak tekintő státuszkeresztény H. P. –t és pártját
sem a keresztényi értékek miatt tarja a vezér. Sokkal inkább azért, mert Fidesz
klerikális lobbi-platformjaként működő politikai egylet egyfajta, különben
hamis, patinát képes ráböffenteni a politikájára. Amelynek áldozatai között ott
vannak a gyermekek is. Azok is, akik méltatlan körülmények közé születnek, azok
is, akiktől megvonja az oktatáspolitika a fejlődés lehetőségét, és
természetesen azok is, akiknek a szüleiből hazát vesztett gazdasági menekültet
kreál a gazdasági exodus kormánya. Mert erről a hazai jobboldal szintén szeret
megfeledkezni. Arról, hogy magyarok százezrei élnek menekültként, bevándorlóként
az öreg kontinens országaiban. Amikor tehát habzó szájjal migránsoznak, akkor
őket is leszólják. amikor a menekültek, bevándorlók gyermekei ellen szólnak,
akkor beléjük is rúgnak.
Talán mégsem annyira véletlen, hogy Ferenc fogadja a
gyermekeket, akik közelengedését Jézus is kérte. S jelentés mértékben hanyagolja
a magyar politikai vezetést.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése