 |
| Forrás: BFZ - Budapesti Fesztiválzenekar |
A Budapesti Fesztiválzenekar demonstrációt
tartott a fővárosban. Zenés demonstrációt. Annak demonstrálására is, hogy egy
kesztyűt fel lehet venni úgy is, ha nem vagdalkozni kezdenek vele. Ezzel Fischer
Iván mindenképpen hatásosabb választ adott Tarlósnak, mintha a főpolgármester
stílusához süllyed le.
A Vörösmarty teret megtöltötték a demonstrálók. A
színpadot pedig a zenészek. A főszervező pedig nem győzte hangsúlyozni, hogy a
művészeket, a tanárokat, a dolgozókat és a nyugdíjasokat egyaránt a főváros
lakóiként tisztelik. Az itt élők Budapest részei. Vallástól, származástól
függetlenül. Így a zeneszámok elsősorban az itt élők, itt dolgozók iránti
tisztelet jegyében szólaltak meg. Beleértve a budapesti közgyűlés tagjait is.
Akikért külön dedikáltan szólt egy részlet Mozart egyik operájából. S mielőtt
bárki valami durvára gondolna, nem Osmin áriáját hallottuk, hanem a
Varázsfuvola egy részlete. Mert Fischer Ivánnak van humorérzéke. Ellentétben a hatalomért
görcsösen remegő csinovnyikokkal, illetve a kényszeredett viccekkel házaló
miniszterelnökkel.
Akinek a házához már kisvasút megy, miközben gyermekek
élnek halmozottan hátrányos körülmények között. Nem egy esetben olyan
körülmények között, hogy csak a zene lehet ideig-óráig a vigaszuk. Így talán
értékelik, hogy nekik szólt egy, a kisvasutakat idéző zeneszám. Három dobra. Ha
már a felcsúti kisvasúton, vagy bármelyik másikon sem fognak egyhamar utazni.
De szólt tangó, rumba és klezmer is. Mert a jó zene csak embereket ismer.
Tulajdonképpen politikától is semlegesen. Ami nem jelenti azt, hogy idióta
politikusok ne akarnák olykor kisajátítani a zenét, vagy bármely más
művészetet. Ami akkor is kényszeredett, megerőszakolt műveket eredményez, ha a
tehetség olykor átüt a kliséken.
Így aztán mondhatja Tarlós úr, hogy bármikor kerít neki
bazseváló, és őt feltétlen lelkesedéssel szolgáló zenészeket. Az olyan is lesz.
Olyan, mint ő maga. Kisstílű, humortalan. Amilyent a nagy akarnok árnyékában a
kisakarnok el tud képzelni. S ami vele együtt elmerül a feledésbe, ha egyszer a
hatalom kényszerítő ereje nem biztosítja számára a széket, amibe kapaszkodhat.
A nagy akarnok árnyékszéke alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése