Populismus est circensis

Gránit ingókő
Forrás: Wikimedia

Az utóbbi napokban is pezsgett a belpolitikai élet a közösségi platformokon, noha a választásoknak vége. Eközben Magyar Péter maga tette maga tette zárójelbe azt az íratlan türelmi szabályt, hogy a kormányzás első száz napja egyfajta kritikai szilencium jegyében zajlik. De menjünk egy kicsit sorba.

Kétségtelenül egy inkább paritásos eredményre számítottam, mintsem ekkora aszimmetriára. Amiben nyilván szerepet kap a Tisza, mint brand, sikeres építése is. Ami sosem olcsó. Akkor sem, ha pénzben, akkor sem, ha elvárásokban, és akkor sem, ha ígéretekben, várható haszonban, vagy éppen tisztességtelen mocsokban mérik az árát.

Szívesen mondanám, hinném, hogy az utóbbinak a Mérő Vera jegyezte, az MKKP-t lejárató, a választási kampány véghajrájában közzé tett video volt az alja. De az az érzésem, hogy inkább egy morális kút első ásónyoma volt. De a várható folyamatokról sokat elárult Magyar Péter győzelmi beszéde is. Az, amelyben úgy kezdte követelni a saját mielőbbi kinevezését, illetve a köztársasági elnök lemondását, hogy a választásnak még nem volt hitelesített végeredménye. Nem arról van szó, hogy a tendencia ne a biztos győzelemre mutatott volna. Nem arról van szó, hogy Magyar Péter mit ígért a kampányában, és miről ejtett szót egy-egy gyűlésén. Hanem arról, hogy a jelenleg érvényes közjogi viszonyok között nem a választók győzelmi gyűlésén jelölik ki a miniszterelnököt, és választják meg a köztársasági elnököt. A valószínűleg kisebb-nagyobb pontokon másutt is utolérhető nárcisztikusan követelődző attitűd, az „ide nekem most, és azonnal”, nagyon könnyen lehet kontraproduktív.

Azzal, hogy Magyar Péter a választás éjszakáján már gyakorlatilag kinevezte saját magát, majd elkezdte az orbáni kiszivárogtatós kinevezés-tesztelését a társadalomnak, maga tette zárójelbe azt az íratlan türelmi szabályt, hogy a kormányzás első száz napja egyfajta kritikai szilencium jegyében zajlik. Mert az azonnali követelés fegyvere is olyan, ami mindkét oldal felé elsülhet. Azt eredményezheti, hogy tisztség megkapásának a pillanatában érvényesülnek az elvárások. Amolyan „akartad, követelted, megkaptad, és akkor most lássuk” módon.

Ez elsősorban a rá szavazókat fogja megosztani. A győzteshez húzás elősegítheti azt, hogy sokan úgy érezzék, hogy Jézust kiáltottak akkor is, ha ott se voltak. A győztesben csalódás azonban elindíthat egy olyan folyamatot, aminek az eredményeként a Tiszára „X”-et tevők is szívesebben felejtenék el ezt a tévedésüket. Látszott ez már közvélemény tesztelésére bedobott oktatásügyi miniszter-jelöltség kapcsán is. Noha Magyar Péter még nem funkcionáló miniszterelnök, már lehetett olyan véleményeket olvasni, hogy nem egészen ezt a lovat gondolták választani a választói.

Ami előrevetíti annak a lehetőségét, hogy a támogatói pillérek először gyengén, majd erősebben kezdenek repedezni. Ez nem ismeretlen jelenség egyetlen olyan helyzetben sem, amikor egy győzelem olyan szintű, ami egyeduralmat, és ezzel kizárólagos felelősséget helyez a győztesre. Megfigyelhető volt ez az Orbán-kormányzás során is. Amikor is már 2012-ben megjelentek az első komolyabb repedések. Nem véletlenül került rengeteg energiájába Orbánnak, hogy először a saját helyzetét stabilizálja, akkortájt még leginkább Lázárral szemben, illetve a kormányzat helyzetét a csúcson. Közköltséget, szavahihetőséget, nemzetközi pozíciót nem kímélve. A költségbe beleszámolva a hívek, támogatók, és strómanok egyre magasabb számláit is. Miközben egyre szűkült a mozgástere.

Az említett repedéseknek már a kormányalapítás előtti megjelenése tehát könnyen vezethet egy ilyen folyamat felgyorsulásához. Előre vetítve, hogy a Tisza, mint brand fenntartása nem kevés erőforrást fog felemészteni. Ha az első hajszálrepedést a kiszivárogtatott jelölt visszavonásával orvosolják (mert van ilyen hír is), akkor az sem fogja betömni a rést, mert lesz, akinek ez a gyengeség jele, illetve lesz, akinek pont az a jelölt kellett volna. S közjogilag még nincs is valós pozícióban Magyar Péter. A későbbiekben könnyedén kialakulhat az az ismerős folyamat, hogy pillanatnyi instabilitások kapkodáshoz, a tábor egyben tartásának igénye populista ígéretekhez, illetve fedezetlen gesztusokhoz vezetnek.

Ami ismert folyamat. Cirkuszt és rezsicsökit. Iuvenalis Orbán után szabadon.

Andrew_s

Tiszás oktatási közvéleménykutatás?

Magyarország a szekuláris Európa része. Állítólag. Magyar országa ideológiasemlegesen mindenkié. Állítólag. A valóság, ami most szembejön az, ami történnik, és történni fog. Ennek egyik pontja annak a meglibbentése, hogy Rubovszky Rita, a Ciszterci Iskolai Főhatóságnak Zirci Ciszterci Apátság által kinevezett igazgatója, lehet a Tisza oktatási minisztere.

Természetesen tudom, hogy még nem nevezték ki. Természetesen tudomásul tudom venni, hogy Magyar Péter egykori iskolája módszertanát is követheti. Elvégre Orbán is sokszor bedobatott előzeteseket a köztudatba azért, hogy felmérje a várható fogadtatást. Emlékezzünk az "internetadós" eseményekre. Így simán belefér, hogy a hölgy kinevezését egyelőre csak megjáratják a köztudatba.

Így egyáltalán nem biztos, hogy valóban ő kapja meg a köztudatmódosítási generációs főfelügyelet vezetői posztját. Már amennyiben majd valóban alakul oktatási szakminisztérium. Amely a ezek szerint nem egészen biztosan egy világnézetsemleges szervezet lesz. Volt már ilyen. Úgy hívták, hogy Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium. Addig is itt van egy ötlet, hogy egy, hitelvű szervezet vezetője, feleljen az oktatásért. Bár, szerintem, a kifejezetten vallásalapú ideológiának, hitelvi alapokon egyáltalán nincs helye az állami iskolában.

De a tiszás szavazók biztosan ezt szerették volna. Vagy mégsem? Esetleg felkészül Hoffmann Rózsa? Majd kiderül.

Andrew_s

Damaszkuszi oda-vissza

Forrás: Wikipedia By Enoch Lau

Megvolt a szavazás, és szinte biztosan a Tisza, illetve Magyar Péter alakíthat kormányt. Jól mutatja ezt az, ahogy megindult a zarándoklat a damaszkuszi úton az új vezér farpofái közé. Ugyanakkor egyfajta ellentétes forgalom is körvonalazódik.

Ahogy sorra szóbakerül, illetve erodálódik az ígéretek valósan megtartható része, a teljesülés lehetősége, ideje, úgy hallom, olvasom egyre többször, hogy az illető "csak" protest-szavazatot adott a Tiszára.

Ez szándékában akár igaz is lehet, de valójában orbitális baromság. Mert valójában, technikailag a Tiszának szavaztak gyakorlatilag teljhatalmat. Akármire gondoltak közben.

Aki tehát értékrendje szerint nem azonosul a jobboldali populizmus fedezetlen ígéreteivel, illetve egy vezérnek adott biankó felhatalmazással, esetleg csak szimplán úgy kezdi érezni, hogy hülyére vették, az kihúzta az ÍJ-kártyát. Így járt.

Akármit fog mondani másnak, vagy csak önmagának arról, hogy miért nem másra szavazott. Lehetősége lett volna rá. Még lett volna.

Andrew_s

Demagógisztáni napló: Borítékolok

Pátoszosan mondhatnám, hogy az utolsó szó jogán. De holnap még csak holnap lesz. Azok az emberek, akik szavazás közeli helyzetbe kerülnek, szavaznak. Utána lesz még egy közvéleménykutatási roham, amikor a kijárati kérdezősködések eredményén lehet vitatkozni. Míg az különböző mérések alapján ki-ki megteheti a tétjeit. Előre örülve a medve bőrének, vagy sopánkodva, vagy mindenki mást lehülyézve. Pártmérséklet szerint. Aki akart, már összeveszett mindenkivel. Családtaggal, baráttal. Nekem nem volt szándékomban. Remélem nekik sem.

De maradjunk az eredmények ösvényén. Szerintem a szélsőjobbot rendszeresen alámérik, ami a támogatottságukat illeti. Érthetően, mert az elvárt válasz nem az, hogy "neofasiszta vagyok". Így a "rejtőzködés" az ő esetükben szerintem akár 5-8% is lehet. Ugyanezért, csak a másik oldalon, a tömeghangulat miatt, a vezetőnek hitt pártot rendszeresen felülmérik. Különösen, ha a válaszadó tart attól, hogy mások, a cserevezér hívei is hallhatják, láthatják.

Így személy szerint a két rivális jobboldali résztvevő között egy közel paritásos eredményre számítok. Akkorra, amikorra az összes meccset lejátsszák. Levélszavazatoktól a jogorvoslatokig. Egy ilyen paritásos helyzetben Orbán Viktor simán kaphat akár kisebbségi felkérést, és akkor Magyar Péterrel felváltva fújhat egy tonna tollat. Szerintem.

Mert akkor, ha a DK nem kerül be az országgyűlésbe, vagy a MHM-nél kisebb frakcióval kerül be, akkor egy Fidesz-MHM koalíció simán erősebb lehet. A tiszások meg lendületből állhatnak a fejükre. abban a biztos tudatban, hogy sikeresen kivégeztek mindenkit a Fidesszel szemközti politikai térfélen. Magyar Péter meg elégedetten kukorékolhat, ebben az esetben, a kisebbik domb tetején.

De az is lehet természetesen, hogy a közel-egyenlő helyzet a Tiszának kedvez. Ha Magyar Péter egy alig-többségi kormányt alakít, akkor azonban elég gyorsan cselekvésképtelen lehet egy olyan, akkor már ellenzéki, Fidesz-frakcióval szemben, ahonnan az összes interpelláció úgy indulhat, hogy "ugye emlékszik miniszterelnök úr, hogy ezt mikor is írta alá, nyilatkozta, dugta meg," stb. Persze megteheti, hogy nem vállalja be a miniszterelnökséget, és akkor szakmányban gyávázhatják.

Magyar Péter valójában lehet, hogy jobban jár, ha veszít. Megmarad a mentelmi jogos, jól fizető állása az EP-ben, és eljátszhatja a mártír-hattyú halálát. S az a gyanúm, hogy eredetileg talán így is tervezte. Csak a populista-fagyi visszanyalt.

Andrew_s

Aki visszalépett az semmibe vesz

Lezárult a visszalépések határideje. Aki akart visszalépett, aki nem akart, de rábeszélték az is. A visszalépést követelők, meg körbepisilik a teret örömükben. Holott valójában annak örülnek, aminek nem feltétlenül kellene. Mert a visszalépések ugyanúgy a választók semmibevételéről szól, mint amikor egy pártszédelgő a már felállt országgyűlés frakcióiból ülnek szerteszét. S némi antidemokráciáról.

A visszalépések követelése pedig nem kevés bizalomhiányról is. A saját preferenciákkal kapcsolatban. Mert miről is szólhatott az, amikor egy párt posztjai alatt ott sorakoznak a párt visszalépését követelő tiszás beírások? Vagy amikor a Tisza lelkes hívei szórják tele a netet arról, hogy ki mindenki vissza? Leginkább arról, hogy nem bíznak abban, hogy a Tisza önerőből képes meggyőzni az embereket. Arról, hogy akárhány jelölt közül is a tiszás jelöltet válasszák. Akármit is mondanak a közvéleményt kutatók.

Alkalmasint persze nem is túl demokratikus, amikor az egyik párt szimpatizánsa egy másik párt jelöltállítását akarja befolyásolni. De a Tiszával szimpatizáló hitharcosok ezen attitűdjét megértem. Elvégre sem a párt vezetőjétől, sem az alelnökétől nem esett túl messze ez a demokráciacsonkító alma.

De ott van persze az is, aki visszalép. Ez, mint írtam fentebb a választóik semmibe vétele. Azoké, akik aláírták az ajánlásukat mindenképpen. Mert a választó annak, illetve azoknak írta alá az ajánlását, akiket, vagy akiknek a pártját bejutásra érdemesnek tartotta. Ha nem így lett volna, akkor másnak írja alá az ajánlását. A nevét és adatait is vállalva. Amikor az, akit képviseletére méltónak tartott visszalép, akkor ez a gesztus neki szól. Az ajánlóinak. >

Azt üzeni, hogy magasról tesz az egészre, nem érdekli valójában az őt ajánló képviselete, és az ajánlóit legfeljebb a bizalommal való visszaélésre méltatja. Ebben az esetben kár lenne azon csodálkozni, ha nem csak arra nem szavazna valaki, esetleg soha, aki visszalép, de arra sem, akit ajánl. Magam például biztosan nem. Akármiért, akármennyiért lépett vissza, és akármilyen ideológiát talál ki hozzá. Mert annak az ajánlása, aki visszaélt a bizalommal ugyanúgy nem érne semmit. Vagy még annál is kevesebbet.

Andrew_s

Megjegyzés - 2026. 04. 03. - Szavazáshoz

Forrás: forgottenrealms.wikia.com/

A közösségi médiában, és általában is sokan sokat foglalkoznak azzal, hogy miként kellene szavaznia. Másnak. Mert az nyilván sokkal érdekesebb, mint az, hogy a másokat a virtuális leüvöltésig győzködők miként akarnak szavazni. Ők maguk.

Holott, szerintem:

1. Saját értékrend alapján szavazni nem szégyen, míg a tömegnyomásnak engedve ezzel akár szembe is szavazni lehet az;
2. Saját értékrend alapján szavazni azt az érett személyiséget jelenti, ami nem szorul rá másokra a saját döntés meghozatalában;
3. Saját értékrend alapján való szavazáskor valójában nincs elveszett szavazat, mert egy párt ugyan veszíthet, de a gerinc megmarad;

Az, aki mindenfélét felemlegetve, homályos ígéretekre, politikai lózungokra hivatkozva akar másokat rábeszélni, hogy feladva a saját értékrendjét szavazzon bárkire, az valószínűleg önmagát akarja felmenteni az értékvesztése alól, és nem másokat meggyőzni.

Andrew_s