Zsákfalu a héja szárnya alatt?

Hari Seldon (angol hangja Isaac Asimov) óta tudjuk, hogy az emberiség, alapvetően, birodalmaktól evickél birodalmakig. Miközben sokan, sokféleképpen képzelik el a birodalmakat a hétköznapokban. A tündérmesék igazságos királyáig a fanatikus diktátor rémuralmáig. A valóságos történelem az előbbiből jócskán kevesebbet, míg az utóbbiból egy kicsit többet nyújtott eddig az emberiségnek. Ami mit sem von le abból, hogy sok szempontból törvényszerű a birodalmasodás

Alkalmasint nem csak Európában, ahol kipróbált verzióit ismerjük mind a leszármazási, mind az ideológiai vonulatokat fetisizáló, irányelvként alkalmazó birodalmaknak. Beleértve az olyan majdnem-birodalmat is, amilyennek jó darabig az egyházi befolyás alatt álló Európa látszódhatott. AZ is világos, hogy az egykori őslakosok által kialakított államiság felszámolása óta Amerikában nem igazán lehetett valós birodalmakról beszélni. Így egyáltalán nem meglepő, ha némelyek szerint esetleg a legfőbb ideje kipróbálni arrafele is egy, a legújabb korszakok vívmányaival megvert birodalmat. Akkor is, ha az éppen megtalált vezér kicsit hazudós, nagyon populista, és kétségesen független. Az utóbbit akár a józan észtől való függetlenségre is érthető módon. Bár, ez tulajdonképpen nem teljesen, és nem biztosan igaz. Ha ugyanis az USA a birodalomépítés útjára lép, akkor tulajdonképpen törvényszerűen válhatik egy paranoid sündisznóvá. Akkor is, ha a tüskéket atomrakéták alakítják.

Az azonban biztos, hogy a birodalmi vezér könnyedén arra a következtetésre juthat, hogy a gazdasági, illetve politikai befolyással kialakított gyarmatokat leszámítva nem érdeke az egyenrangú partneri viszony. Ebben az esetben teljesen logikus is lehet Trump azon kijelentése, amelyet Orbán olyan nagyon üdvözölt. Annyira, hogy szinte már isteni felhatalmazásként tapsolta meg. Elfeledkezve arról, hogy Magyarország gazdasági helyzete egy picit rosszabb, mint a Brexit utáni Angliáé, és nagyon elmarad az USA-tól. Ahogy arról is elfeledkezett a mi bölcs vezérünk, hogy ami az egyik ország számára piacépítő törekvés, az a gyarmatpiacnak szánt ország(ok) számára nem feltétlenül jelenti a megbecsülés csúcsát. Ahogy valószínűleg másként élték meg India egykori állapotát az indiai páriák és a Londoni kereskedőházak alkalmazottai. Miközben teljesen nyilvánvaló az is, hogy Trump számára, amennyiben valóban a birodalomépítés mellett döntött, akkor egy egységes és erős Európai Unió ellenfél és nem egy pártolandó politikai képződmény. Márpedig Trump a jelek szerint kezdetektől a birodalmivezér szerepét szánta önmagának. Az sem mond ennek ellent, amilyen vehemenciával igyekszik az uniót gyengíteni

Beleértve ebbe a törekvésbe azt is, ha az unió egyes országaival próbál különmegállapodásokat kötni. Sokkal inkább a megosztottságot segítve, mintsem azt szorgalmazva, hogy Európában egy, az amerikai törekvéseknek sikerrel ellenállni képes centrum alakuljon ki. S erre is igaz az, hogy a megosztottság Trump hatalmát erősíti. Még akkor is, ha Putyin nyilvánvalóan hasonló törekvésekkel él. Tekintettel arra, hogy az orosz birodalmi törekvéseknek szintén nem kedvezne egy egységes Európa kialakulása. Így egyáltalán nem v életlen, ha mindkét proto-birodalomnak érdeke az olyan helyi törzsfők támogatása és üveggyöngyökkel való ellátása, akik hajlandók elősegíteni a piaci gyarmatosítást. Függetlenül attól, hogy a gyarmatosítás korszakából viszonylag kevés hosszú távon sikeres bennszülött törzset ismerünk. Akkor is, ha esetleg felmutatható néhány, később milliárdossá vált törzs-, illetve klánvezér.

Amikor tehát nagy vehemenciával megtapsolja Orbán az új, belőle ugyan személyesen nem kérő, amerikai elnököt, és a Budapestre készülő orosz nagyvezért, akkor érdekes lehetne tudni, hogy milyen érdekek mentén alakul mindez. Az ország hosszú távú érdeke aligha egy Turul szobor alá gyűlt zsákfalú kialakulása. Tekintettel arra, hogy erőforrásokban ettől nem lesz gazdagabb a terület. A gazdaság hosszú távú fejlődésének sem biztosan az kedvez, ha egy nagy összeszerelő-üzemmé alakul az ország a gazdasági exodus kormányának ténykedéseként. Egy olyan sufnivá, ahol a művezető felett hol amerikai, hol moszkvai akcentussal kiabálnak. Maradnak tehát a személyes és oligarchikus érdekek. A szűk körben szétosztott üveggyöngyök.

Andrew_s