Kódolás a Zöld Rókánál

A civilek körüli huzavonák szünetében egy pillanatra kalandozzunk el, illetve vissza az oktatás területére. Ráadásul nem valami tüntetés kapcsán. Az ugyanis nincs. Ellenben ettől a világ megy tovább. Ráadásul, mint egy sajtóeseményen hallottam, még a sokat emlegetett informatikushiány okozta lyuk befoltozása irányában is haladnak kezdeményezések.

Ahova meghívtak, ott az első benyomások alapján jó páran talán el is indulnának az ellenkező irányba. Már ami a nem éppen csillogóra felújított falakat illeti. Amelyekről mintha a vakolat inkább lefele igyekezett volna. De aztán két dolog jutott eszembe. Az egyik az, hogy talán szándékosan idéztek elő ilyen ütött-kopottas érzetet a szervező iskola részéről. Elvégre az, akiben nem elég alapos a tanulási szándék, és a külsőségeken megakad, az esetleg később is csak a „kenjük be mázzal” szintjéig jut. Márpedig van az informatikának jó pár olyan ága-boga ahol a felszín elsimítása kevés a jó közérzethez. Aki nem hiszi, az töprengjen el azon, mondjuk tízezer méter magasan, és egy repülőgép vezérlőszoftverének kapcsán, hogy a belbecs mennyire érdektelen. A másik, ami eszembe jutott, az a jó öreg Parkinson. Aki ugyebár azt írta, hogy amikor egy cég elég nyugodtan működik ahhoz, hogy új irodaháza és abban csillogó berendezése legyen, akkor általában már lefele megy a csillaga. Amíg robog a szekér, addig nincs idő a csillogással foglalkozni.

Márpedig az említett eseményen elmondottak alapján a Green Fox Academy-nek most állhat a zászló. Mert mi mást lehetne mondani akkor, ha az igen markáns, milliós tandíj dacára ötszörös a túljelentkezés. Egy olyan képzésre, ami nem csodadoktorságot ígér, hanem szoftverfejlesztési ismereteket. Mégpedig rövid idő alatt, tehát igencsak intenzív formában. A saját bevallásuk alapján nagyjából annyi, vagy nagyobb gyakorlati ismeretet tömve bele a hallgatókba négy hónap alatt, mint amennyit az akkreditált b.sc. -s képzések képesek nyújtani. Ami természetesen nem csak a zöld róka jegye alatt tanítókat minősíti, hanem a reguláris képzéseket is. Amelynek során a diákok szava járása szerint buktató tárgynak nevezett vatta-tantárgyaknak, illetve a presztízs-tanszékek kedvenc tematikáinak a jelenléte korántsem új találmánya a felsőoktatás egyes szereplőinek. S talán az sem teljesen véletlen, hogy számos esetben az akkreditált képzésen unatkozók számára is azok a foglalkozások, azok az önálló tevékenységek biztosítják a munkavállalást, amelyek messzebb esnek a hivatalos képzés főcsapásától.

Ugyanakkor a gyorstalpalónak tekinthető informatikusképzés egyik előnye lehet az említett akkreditáció hiánya. Nyugodtan lehet eredményorientált, és rugalmas. A piac meg előbb-utóbb úgyis eldönti, hogy fennmarad, vagy eltűnik. De addig, amíg a kezdő programkódolókat felvenni képes cégek partnerei az iskolának, illetve „megveszik” a diákokat, addig valószínűleg fennmarad. Akkor is, ha természetesen lehet vitatkozni azon, hogy a kódoló, a programozó, illetve a szoftverfejlesztő fogalma mennyire fed le átfedő, illetve azonos halmazokat. Ahogy akkor is igaz, ha a médiában sokszor emlegetett informatikushiány valószínűleg egy sokkal árnyaltabb kép része, mint azt felfesteni szokták. Akár a falra is. Mert a képet akár az életkorral kapcsolatos, a cégek önbevallása szerint nem létező, de azért működni látszó diszkrimináció is árnyalhatja.

Andrew_s