Jobbikok helyosztója

A Jobbik háza táján elindított „középre tarts” jelmondattal a jelek szerint nem igazán ért teljes mértékben egyet a volt jobbikosok, a majdnem jobbikosok, és a még jobbikosok némelyike. Debrecenben például. Pedig a nagy középre tartás lehet akár színjáték is. S akkor igaza van annak, aki szerint Vona Gábor legújabb irányváltása csak a hatalom megszerzéséről szól.

Ami politikailag egy meglehetősen jól értelmezhető álláspont. Gond inkább a hatalom gyakorlásának módjával, illetve hosszabb távú céljaival szokott lenni. Magas labda lenne ismét lecsapni, hogy az ellenzék részéről az fanyalogjon, aki a Jobbik által feszegetett olyan kérdésekre, mint a közbizalom és közbiztonság kérdései fel tud mutatni kevésbé demagóg, és hihetően megvalósítható programot. A „gyertek velem, és utáljuk együtt a többieket” nem ilyen program. Akkor sem, ha az „utáljuk” szó helyére a „buktassuk meg”, „csukjuk le”, és hasonló kifejezések kerülnek. Szóval! Ez a magas labda ott lebeg egy jó ideje, és 2013 óta sem rémlik, hogy egy ütős programmal lecsapta volna a nem annyira rasszista, és remélhetőleg demokratikusabb ellenzék. De talán a nyáron. Valamelyik nyáron. Valamelyik választás előtt. Amikor nem egymás fülcimpáján számolgatják majd a szőrszálakat.

Addig azonban itt van az egymás körül keringőt táncoló Fidesz, illetve a Jobbik. A maguk szatellit szervezeteivel. Parlamenten belül, illetve azon kívül is. A Jobbik esetében, mint a legutóbbi hírből is leszűrhetjük: van Jobbik és van Jobbikabb. Az egyik közép felé próbál kommunikálni. A másik pedig megmaradt ott, ahol a rasszizmus, a permanens ellenségkép-gyártás, illetve a folyamatos harc ad egymásnak randevút. Lassacskán a Fidesszel is találkozva. Akár egyfajta kapcsot is képezve a jelenlegi kormánypárt számára. Ami mentén akár a gárdamellény is felcsatolható. A kereszten ülő Turul alá. Esetleg mellé. Aztán amikor ez megvan, az addig középre kúszott párt-szekciónak már csak ki kell majd békülnie a jelenleg ellene tüntetőkkel. Hogy megszabaduljon a béklyóktól.

De ez a lehetőség sem teljesen új. A tendencia szintjén már fél éve is vélelmezhető volt, hogy lesznek olyan lemorzsolódók, akik nélkül nem lehet egybe tartani a jobboldalt. Már akkor, amikor Novák Elődöt lecserélték a posztján. Felvillantva a hatalom megszerzése utáni Jobbik-Jobbik koalíció lehetőségét. Akár a majdan visszaemelendők szakértelmére hivatkozva. Jelentsen is bármit ez a szakértelem. Akkor pedig szépen mindenki megnyugszik majd a szélsőségesek körében is. Legfeljebb kicsit majd morognak, hogy nem egészen úgy képzelték. De a hatalom, az kérem hatalom. Aki nem hiszi, hogy a puszta hatalomvágy mire képes, az tekintse meg Orbán Viktor életútját. Beleértve azt is, hogy ki mindenkivel szövetkezett már a hatalom, illetve az országgyűlési úrhatnámság érdekében. A múltban, illetve a jelenben is akár. Még az is előfordulhat, hogy a Fidesz vezető köreiben is érzik: túlságosan sokat amortizálódtak. Ezen a téren is. Torgyán óta napjainkig.

Ebben az esetben akár szándékos is lehet, a centrum csendes átengedése a Jobbiknak. Bízva abban, hogy a következő választásokra még sikerülhet többséget szerezniük. Annyit legalább, hogy egy koalíciós tárgyalásnál döntő szavuk legyen. Aztán majd szépen megrajzolják a koalíciós térképet, és újabb évekre belenőnek a bársonyszékekbe. A Jobbikokkal való kiegyezés után akár a reguláris karhatalomtól független szervezetekkel is megtámogatva. Ami, eltekintve a névmágiától, aligha fog jelentősen eltérő modellt képviselni ahhoz képest, amikor a külső támogatókat Torna és Sportrészlegnek, esetleg Munkásőrségnek hívták.

De itt még nem tartunk. Csak a Jobbikok helyosztójánál.

Andrew_s