Uborka-Merci

Senki sem mondhatja, hogy olykor nem érdemes beletúrni az uborkás-tálba. A mostani uborkaszüret egyik fényes darabja például az, hogy Nógrádi György új autót vett. Ráadásul a forráskutatás azt mutatja, hogy az eladó dicsekedett el ezzel a hírrel. A hír közzé varázslója pedig olyan címmel látta el, mintha szégyellnie kellene. Holott nem kell. Neki semmiképpen.

Egy eladónak mindig is reklám, ha egy közismert figura nála vásárol. Régen is komoly értéke volt a „királyi szállító” címkének. Különösen addig, amíg ez valóban a királynak szállítót illette csak meg. Ahogy másutt is teljesen természetes, ha egy celeb vásárlásának reklámértéket tulajdonít az eladó. Az sem kirívó, ha egy celebet a rajongói fizetnek. Akkor sem, ha az illető egy politikai mozgalom mellett exponálja magát. Így aztán, azt hiszem, az eladónak semmi szégyenkezni valója nincs. Ha Nógrádi Györgynek milliói voltak egy új autóra és ott vette, ahol, akkor a kereskedő elemi érdeke, hogy eladja a kiszemelt Mercedes-t. Aki ezen fanyalog, azt tulajdonképpen nem is igazán értem. Az autókereskedőnek mi az ördögöt kellett volna tenni? Megtagadni az eladást? Netán stikában, fű alatt intézni? Okosba’? S legfeljebb ez az egy utóbbi, ami kérdés lehet. Az, hogy Nógrádi az utolsó fillérig mindent kifizetett-e? De egyelőre nincs okunk az ellenkezőjét feltételezni.

Így aztán a kérdés legfeljebb az lehet, hogy a biztonságpolitika királyi flepnijével bíró szakértője miből fizette az autót? De ez ügyben is kár lenne találgatni. Nyilván a jól megérdemelt javadalmazás áll a tranzakció mögött. Azon meg kár is polemizálni, hogy jól megérdemelte-e a javadalmazását. Nyilvánvaló a válasz: igen. Annak, aki fizeti, feltétlenül. Elvégre aranyat érhet egy olyan biztonságpolitikai szakértő, aki bármikor hajlandó bármit mondani. A megrendelő kérése szerint. Belenéz a kristálygömbbe, és akár atomháborút is vizionálna talán, ha ez lenne a kormányhatalmi elvárás. Ahogy a szomorú nizzai tömeggyilkosság esetén sem igényelte a tényeket a vélemény migránsosításához. De kár lenne azt mondani, hogy Nógrádi a hibás, amiért ezért teljesítményért milliókat kap. Nógrádi nem is annyira aprópénzre váltotta a szakértői hírét. Akkor is, ha lassan inkább hírhedt lesz, mint híres. Márpedig ő is a piacról, és a piacból él.

Ha nem lenne igény erre a teljesítményre, akkor nyilvánvalóan felkopna az álla. Vagy többet gondolkodna, mielőtt beszél. De mert ezt fizetik meg, ezt nyújtja. A hiba nem feltétlenül az ő készülékében van. Ahogy az igazi királyi beszállítók korában is létezhettek idióta főkamarások akkor, ha elviselték a jelenlétüket. Akkor is az udvar volt a hunyó az ügyben. Most is az. A hatalom képviselőinek láthatóan megfelel ez a fajta szakértés. Jól meg is fizeti. Ugyanúgy az adóból, ahogy a királyok sem csendes kapálgatással keresték meg azt a pénzt, amiből az udvari bolondot fizették.

Természetesen elfogadható az, ha valakinek nem tetszik, hogy ilyen teljesítménnyel, és a veretes gyűlöletkeltés hablaty-osztályú megtámogatásával lehet annyit keresni, amiből telik a Mercire. Annyit költve egy autóra, ami egy átlag melós egy, de inkább több évi keresete. De ebben az esetben sem Nógrádit kell irigyelni. A panasszal ahhoz kell fordulni, aki fizeti a munkáját. S persze azokhoz, akik a megbízói a megbízójának. Végső soron a választókhoz. Akiknek, a jelek szerint teljesen megfelel az önjelölt király, és mitugrász bandája.

Andrew_s