 |
| Forrás Pinterest |
Szmog van. Meg riadó. Így minden adott volt, hogy
Szegeden egyfajta kampányhírt kreáljanak valamiből, ami akár a világ legtermészetesebb
dolga is lehetne. A polgármester
villamosra szállt. Nem sokkal „odébb” ezt már úgy vezették be, hogy
politikus ilyet
még nem tett. Ami természetesen nem igaz. Még hazánkban sem. Ha nem is túl
gyakori. Így aztán talán mégis önálló hírt érdemelt.
Még akkor is, ha a villamosra szállást sajtótájékoztató
előzte meg. Jelezve ezzel is a kirívó alkalmat. Alkalmasint azt is jelezve,
hogy ez még Botka esetében is kirívó alkalom lehet. Mert ellenkező esetben
semmi értelme a demonstratív szervezéssel bíbelődni. Fotóssal, újságírókkal,
hírgyártással. Márpedig akkor, ha ez mégsem a napi polgármesteri rutin része,
akkor ez nagyjából ennyit is ért. Felszállt, lefotózták, elmondta a magáét.
Ennyi. Már csak azért is, mert igen sokaknak valóban a napi rutin része, hogy
munkahelyüket, ha van, akkor a tömegközlekedés igénybe vételével közelítik meg.
Ha tudják. S talán ez, a jelenség továbbgondolása érhetné meg az időtöltést. S
nem csak abból a szempontból, hogy a politikusok miért nem mernek
tömegközlekedni. Mert valamiért ott motoz a kisördög: nem is csak kényelmi
kérdés az, ha a politikusok olykor csak erős kíséret mellett, és szinte kivétel
nélkül izoláltan közlekednek. Elvégre mi is lenne, ha Tarlós István felszállna,
csak úgy, Budapest leggyúlékonyabb metróvonalán egy szerelvényre? Az egyebekről
nem is beszélve.
Mint például a kiválóan átgondolatlan felbontások,
lezárások, helyettesítő járatok, és véletlenszerűnek látszó egyéb beavatkozások
okozta tájékozódási versenyben való részvételről. Néha nehezített
szerelésben. Így aztán az igazi nem csak az lenne, ha a politikusok
villamosra szállnának, hanem az is, ha ezt olykor egy mozgáskorlátozott
rendelkezésére álló lehetőségek közepette tenné meg. Miközben nem tudok
szabadulni attól a képtől sem, ami egy ősöreg Ludas Matyiból rémlik vissza. A
sok évtizedes képen egy járni tanuló, a vállalati gépkocsitól eltiltott főnököt
ábrázolt a karikatúra. Így az kevésbé tűnik érdekesnek, hogy Botka még tud
járni. Az sokkal inkább, hogy mi van a kortárs politikusokkal. Jelesül azzal a
miniszterelnökkel, akiről tudjuk: azért nem néz a tükörbe, mert nem szereti a
pocakosokat.
Aztán ezen a ponton elszabadulhat a fantáziánk.
Elképzelve, amint Orbán Viktor felszáll, egybenyakú kíséret nélkül, a budapesti
belváros bármelyik villamosára. Ahol különben aligha történne bármi. Mert az
emberek egyszerűen el sem hinnék a jelenetet, és szinte biztosan sokan hinnék
saját dublőrének Orbán Viktort. Legfeljebb akkor lenne kicsit hitelesebb, ha a
kabinetet is vinné magával. aztán persze a Budapest-Szeged útvonalról is tág
tere lehetne a fikcióknak. Elvégre volt már olyan politikus, aki megtette ezt
az utat. Lóháton. Budapest fele. De azért kevésbé vonz a gondolat, hogy Botka
lovon érkezzen Budapestre. Ellenben jó néhány politikus elindulhatna
visszafele. Nem az időben, mert azzal nem adósak, hanem az útvonalon. Lehetőleg
gyalog. A lovakat kár lenne ilyen szenvedésnek kitenni. Ha pedig már úgyis
elindultak, akkor egy jól megpakolt hátizsákkal vághatnának neki az útnak.
Ételt osztogatva az útközben talált szegényeknek. akiket talán észrevennének
akkor, ha gyalog járnának. A maradékot aztán odaadhatnák a menekülteknek.
De tudom, ez csak fikció. A kormány számára menekültek
márpedig nincsenek, csak a wellness elől eliszkoló milliomosok. Meg aztán a
politikusok gyalog? Aztán ki védené meg őket? A paramilitáns kopaszok? Akikre
különben szintén ráférne talán az említett távolság megtétele. Futólépésben.
Teljes menetfelszereléssel. Aki túljut az első kocsmán, azt várhatná az
önkéntesekről ábrándozó honvédelmi közszolga.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése