Demagógisztáni napló: közmunkások országa

A 168óra közöl egy összeállítást a most aktuálisan kormányzó csapat munkásságának hatásáról. Nem is titkoltan a kormány és politikusai által használt „elmútnyócév”, mint univerzális indok hatására. Az elmúlt hét év értékelése szinte biztosan nem mentes a szubjektív hatásoktól. Ami persze senkit sem fog visszatartani a számsorok elemzésétől. Engem sem.

Egyben le is ragadva egy adatcsokornál. Annál, amely a szegénység, és általában a „saját bőrön” közvetlenül érzékelhető jelenségek környékét járja körül. Már csak azért is, mert a korábbi szegénységi, pontosabban a létminimum alatt élők számát szolgáltató adatokkal mostanában adós a KSH. Talán nem is teljesen véletlenül. Mármint akkor, ha a KSH adataira is igaz az, hogy vagy alátámasztják a kormánypropagandát, vagy nem is léteznek. Amitől persze nem lesz kevesebb hajléktalan, éhesen iskolába menő gyermek, illetve a sorok sem lesznek rövidebbek az ételosztásoknál. De legalább a számok nem lesznek annyira árulkodók. A Policy Agenda által számított negyven százalék körüli érintettség valószínűleg jobban korrelál a mindennapi tapasztalatokkal, mint a hivatalos, és sok szempontból hurrá-optimista kommunikáció. Már csak azért is, mert a foglalkoztatási adatok is inkább erre utalnak.

Természetesen tudjuk, hogy a hivatalos szöveg szerint soha nem látott magasságokba nőtt a foglalkoztatottság. A baj ezzel az, amit szinte mindig hozzátesznek az elemzők, de hiányzik a hivatalos szövegekből: az adatok erősen torzítottak. A foglalkoztatottak közé beszámítani a külföldön dolgozó százezreket, a gazdasági exodus kormányának áldozatait, olyan erős torzítást jelent, ami már önmagában is megkérdőjelezheti a KSH hitelességét. De a munkáltatott szegmensbe beszámított közmunkások is erősen torzítják az adatokat. Különösen azért, mert a közmunkások többsége a minimálbér alatti jövedelem-színvonalon kerül javadalmazásra. Ők tehát gyakorlatilag automatikusan kerülnek be a létminimum alatt élők táborába. Amennyiben a családjukban eltartottak is vannak, akkor gyakorlatilag a mélyszegénység felé vezető úton haladnak. Gyakorlatilag esélytelenül a kilábalásra. Mert nincs remény tartalékképzésre. S amennyiben nincs remény a gyermekük továbbtaníttatására, akkor generációsan ragadnak bele ebbe a sorsképbe. Ebből a szempontból az Orbán-kormány tehát megvalósította azt a zsellérnosztalgián alapuló társadalom-szétszakítást, ami valószínűleg már a „rendszerváltó” kormány szeme előtt is lebegett. Egyébként ezen a helyzeten az sem javít, hogy a minimálbér csak az idén fogja, talán, utolérni a KSH által számított létminimumot.

Amiből persze az is következik, hogy még a KSH saját adatai is azt mutatják: a tömegesnek tekinthető elszegényedés folyamatosnak volt tekinthető az elmúlt időszakban. Azt eredményezve, hogy jelenleg az ország lakosságának több mint a harmada mélyszegénységben élőnek tekinthető. Ami az ennek a következtében is erősödő kivándorlási hajlandósággal akkor is zuhanórepülést jelenthet, ha eközben induló harsog a szakadék szélén. A pillanatnyi adatkozmetikázások hatása ugyanis előbb utóbb kifullad. A presztízs-építkezések is felszívhatják ideig-óráig a közmunkásokat. Azonban aligha tekinthetők termelő beruházásnak. Olyannak, ami a befektetett uniós pénzeket nem csak elnyeli. Nyom és haszon nélkül.

Andrew_s