 |
| Forrás: Nyugat.hu (Fotó: Trió TV Dunántúl Facebook-oldal) |
Csepreg felkerült a politikai
térképre. A Nyugat.hu
híradása nyomán. A polgármester ott ugyanis olyan nagy úr, hogy térdelve
kell köszönteni, ha átad valamit. A jelek, és a képek szerint. Az ovisoknak.
Akik állítólag önként és dalolva tették.
Azért vannak kétségeim afelől,
hogy egy óvodás mennyire önként és mennyire dalolva megy polgármestert
üdvözölni. Valószínűbbnek tűnik, hogy oda megy, ahova az óvoda dolgozói szerint
menniük kell, és olyan dalt énekelnek, olyan műsort prezentálnak, amit
begyakoroltatnak velük. Így volt ez évtizedekkel ezelőtt, és így lesz
valószínűleg a jövőben is. Nem politikai, hanem életkori, fejlődéslélektani
okokból. Amikor tehát azt nyilatkozza valaki, hogy a gyerekek örömmel mentek
valahova, akkor valószínűleg sokkal inkább arról van szó, hogy a pedagógusoknak
ellenállhatatlan ötletet adtak be. Olyasmit, hogy milyen nagyon jópofa lenne,
ha a gyerekek ott cukiskodnának egy ovódátlan utca megnyitóján. Azt is
elhiszem, hogy a szülők örültek az eseménynek. A gyermek szereplése,
megmutatása a világnak olyan esemény, aminek lehet is örülni.
Az üröm a körülményekben van.
Abban, hogy olyan népszokást gondoltak feleleveníteni, ami nem okvetlenül az
utcán tédeplésről szól. Szalma nélkül sem, és szelmával sem. Mert lehet ugyan
egy Luca-napi népszokásra hivatkozni, de ettől a helyi hatlamasság előtt való
térdeplés az, ami: egy megalázkodó gesztus. Ha gyermekeket térdeltetnek, akkor
az az üzenet kerekedik ki belőle, hogy „tanuld
meg, hogy hol a helyed a naccságos előtt”. Egyfajta rejtett tantervként. Ha
a pedagógusok ötlete volt, akkor „csak”
túlteljesítő bénázás. Amire épeszű, politikai érzékkel csak kicsit megvert
polgármesternek egy reakciója lehetett volna. Az, hogy az ötlet szintjén is
elmeszeli ezt a műsort. Ha nem a pedagógusok saját kútfejéből pattant elő ez a
nagyszerű gesztus, akkor még rosszabb.
Mert az utóbbi esetben nem
csak azt üzeni, hogy elvárás a megalázkodás, hanem azt is, hogy ebben a helyi
véleménynevelők partnerek is. Miközben persze rövid internetes keresgélés alapján
is tudhatja bárki: Luca napkor nem csak a térdelés szerepel a népszokások
között. Ha már ragaszkodnak ehhez a naphoz. Mondván: Luca napkor kell ucát
avatni, akárki meglássa. Elvégre, ha harminc éve húzódik valami, akkor egy
napot sem várhatott volna. Luca-napkor kellett átadni. Csak nem azért, mert így
volt valami halovány fedősztori a polgármester előtt alázkodás-gyakorláshoz? Hmmm...
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése