2017. december 30., szombat

Novák választási halandzsája

Forrás: Mandiner
Egy társadalomban a családok helyzete kétségtelenül fontos tényező. Nem csak a pártvezetőké, hanem általában is. Bár valószínűleg sokan szívesen látnák, amint Orbán családja évekig eléldegél egy BAZ-megyei zsákfaluban az ottani átlagos jövedelmekből. Novák Katalin azonban ilyesmiről nem beszélt.

Mármint abban az interjúban, ami a Mandiner portálján látott netvilágot. Abban a bevezető ígérete szerint minden másról szólt, és már a cím is ígéretes. Mert aszerint hazánkban mindenki a saját vallási és szexuális meggyőződése alapján élhet. Amihez persze érdemes emlékezni az egyéb megnyilatkozásokra. Köztük arra, hogy a kormány a vallásszabadságot leginkább a kereszténység „szabad” kötelezőségeként, legfeljebb a felekezeti szabadság tudomásul vételével értelmezi. Novák pedig a mostani interjúban is védelmébe veszi Kövért, aki gender-őrületről beszélt. Egy füst alatt, finoman bár, de kétségbe vonva az azonos neműekből álló párok gyermekvállalási jogát. Alkalmasint megemlítve, hogy a gender-témánál sokkal fontosabb társadalmi problémákkal, illetve kisebbségi élethelyzetekkel kellene foglalkoznia az aktivistáknak.

Mely megállapítással nagyjából megerősítette azt, hogy a társadalmi nemiséggel nem kíván foglalkozni az emberi laposelemekért felelős minisztérium államtitkár-asszonya. De azt is, hogy számos más dologgal sem kíván érdemben foglalkozni. Ami kellően összecseng azzal, ahogy a menekültekkel kapcsolatos humanitárius segítséget is átutalták azokhoz a civil szerveződésekhez, amelyeket aztán minden erővel próbáltak gátolni. Jól jelezve azt, hogy a szólamokban keresztény kormánytól igen messze van a valós emberség. Amely különbségnek köszönhetően, lassan nem hogy a menekültek nem akarnak tartósan Magyarországon maradni, de az itt születettek közül is igen sokan elhagyták már az országot. Nem ezrekben, hanem százezrekben mérhető számossággal. Amely kivándorlás korosztályi összetétele azt is jelzi, hogy az Orbán-kormány keltette gazdasági exodus gyakorlatilag a társadalom szociális abortuszával ér fel. Generációkat elveszítve.

Ezt a következményes lakosságvesztést figyelembe véve erős kétségekkel kezelhető Novák Katalin véleménye arról, hogy több magyar állampolgár jön be, illetve jön vissza az országba, mint amennyi távozik. Az állampolgári bevándorlást illetően természetesen kár lenne kétségbe vonni a letelepedési kötvény-ügyletekkel bekültözők létét. Ez azonban akkor sem százezres nagysáégrend jelenleg, ha sokszorosa azoknak, akikkel szemben a menekültügyi eljárás lefolytatását is megtagadná a kormány. Így Novák Katalin valószínűleg a határainkon kívül élő, korábban talán turistaként sem Magyarországra látogatók, szavazati tartalékra gondolhatott. Talán Semjén szólamaitól is megvezetve. Noha kérdéses, hogy mennyire szeretnének tartósan Magyarországra költözni, ha a határon átlapátolt pénzből így is részesülhetnek, szavazhatnak is, de a szavazás következményeinek csalánosába már nem kell gatya nélkül bemenniük. Alkalmasint a számos területen kialakult szakemberhiány sem azt mutatja, hogy tódulnának be azok a bizonyos százezrek.

A visszatelepedés eredményei is kétségesek. Annak ellenére, hogy a Brexit hatásaként valóban lehetett egy remigrációs szándék-hullám. Azonban a szándék megváltoztatásáért, az ottani szakember-gondok miatt, az angolok is igen sokat tettek. Miközben aligha valószínű, hogy az Orbán-kormány olyan nagyon szeretné a kiköltözött, velük nem is feltétlenül szimpatizáló százezrek megjelenését a hazai határokon belül. A korábbi programok „sikerét” jelezheti a „Gyere haza fiatal!” program lezárása, és az, hogy a lezárást megelőző évben, 2015-ben az addig kivándoroltak 0,0042% -a tért haza. Ha ez az arány azóta a tízszeresére nőtt volna, akkor is azt jelentené, hogy minden ezer kivándoroltból mindössze négyen jönnének haza.

Ugyanakkor bárki megteheti, hogy körkérdést tart az ismerőei, az ismerősök ismerősei körében. Arra vonatkozóan, hogy hány olyan fiatalról hallanak, aki elhagyta az országot, és ezek közül hányan tervezik a heteken belüli hazaköltözést. Egy pillanat kétséget sem táplálva azzal kapcsolatban, amiben az államtitkár-asszonynak igaza van: odakint a megélhetés is drágább. Valamint, ahogy korábban írtam, külföldön sem kolbászból van a kerítés. De az is előfordulhat, hogy az, aki a kolbászok magvait elveti, tud, és hajlandó dolgozni, megteremtette a biztosnak tűnő egzisztencia alapjait, az nem annyira szeretne hazajönni. Hacsak nem vonzódik a korruptokráciás kalandpark kínálta lehetőségekhez. Esetleg bevásárolva magát valamelyik oligarchoid nemességébe. De valószínűleg ez a kisebbség.

Azért perzse tudjuk: jönnek a választások. Amit Novák Katalin mondott, az ennek a fényében egy választási rizsa. Nagy nyalással felfele, és kis gesztusokkal a Fidesz számára elveszőfélben levő radikálisabb jobboldalnak. Erre futja. Erre még futja.


Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook