Fotó: Az Európai Néppárt Képviselőcsoportja |
Szájer József egy darabig még bírta, hogy a Fidesz
kapcsán ne róla szóljanak a hírek. Az utóbbi néhány napban publikussá vált
megnyilatkozásai alapján lehet, hogy már nem bírta tovább. Első körön a
menekülteket sorolta be a zombik, illetve a holtak
seregébe. Hogy aztán hirtelen kitörjön rajta az őszinteség.
Az, amely a Magyar Idők című orgánumban kereteiben
megjelent írásában artikulálódott. Alapvetően az az írás is a menekültek,
illetve Európa viszonyának húrjain pengeti a dallamot. A Fidesz feltétlen
híveinek ennyi valószínűleg elég is. Holott Szájer
dolgozata a kormánypártok környékén szinte kivételes őszinteséggel szól néhány
olyan dologról, amiről a maszatolás szokott inkább megjelenni. Ilyen például az
általános demokráciakép megközelítése. Amellyel kapcsolatban „természetesen” a
Fidesz az ősdemokraták képében szeret megjelenni. Különösen akkor, ha felmerül:
Orbán alapvetően egy komplexusos, péniszirigy diktátor lázálmát látszik
megvalósítani. Olyan irányítástechnikai és államigazgatási eszköztárral,
amelyet megszokott, illetve amelyhez a kádárizmusban szocializálódott.
Formálisan Szájer szintén a Fideszt helyezi a demokraták
serpenyőjében. Kinevezve minden ellenzékit olyannak, aki fél a demokráciától.
Azaz demofób. A meghatározással kapcsolatban pedig Roger Scruton angol
konzervatív filozófusra hivatkozik, amelyről óhatatlanul az a kóklerséget
sejtető kiszólásgyűjtemény juthat eszünkbe, amely úgy kezdődik, hogy „már angol tudósok is igazolták”. Ami
kicsit olyan, mint a „már az ókori
görögök is”. Akikre különben jellemző volt, hogy a demokráciát a szabad,
gyakorlatilag középkorú, a középrétegbe tartozó férfiak demokráciájaként képzelték
el. Azonban térjünk vissza Szájer írására. Azt írja, hogy „a modern demofób fél a néptől”. Mert „úgy gondolja, hogy a sokaság, mivel vele ellentétben nem képes a széles
összefüggéseket átlátni, nem igazán alkalmas a kormányzásra”. A
megválasztott vezetők pedig azért alkalmatlanok, mert „a tömeg kegyeinek a kiszolgálására törekszenek”. Amellett a „többség zsarnoksága rendre elnyomja a
kisebbségeket, korlátozza az egyén jogait, intoleráns et cetera, bizonyos
helyzetekben ezért korlátozni kell”.
Ebből aztán az is következhet, amit a kacsa-hasonlattal
írhatnánk le. Amennyiben akkor, ha egy madár a vízben úgy úszik, mint egy kacsa, úgy hápog, mint egy kacsa és úgy is
néz ki, mint egy kacsa, akkor az kacsa. Lehet persze esetleg robotkacsa,
amennyiben más irányítja, de azért alapvetően kacsa. Így aztán Szájer kivételes
pontossággal festette le a Fideszt, mint a demokráciától hidegrázást kapó
politikai szerveződést. Az, hogy fél a néptől az teljesen nyilvánvaló. Elég
arra gondolni, hogy Orbán az évértékelőit milyen válogatott közönség előtt meri
csak megtartani. De azt is érdemes mérlegelni, hogy mennyivel jobban
preferálják a pontos eredményekkel demonstrálható népszavazás helyett
megtartott, alig kontrollálható eredményeket szolgáltató „konzultációkat”. Valószínűleg abból kiindulva, hogy Orbánnak a
hangok is megmondták már azt, hogy mit akar az istenadta nép. Az, amelynek
kegyét keresve igencsak demagóg, valóságot csak nyomokban tartalmazó szövegeket
képes elereszteni.
Pont az Eu-ellenesség és a migránsozás erre a legjobb
példa. Az előbbi pénze nélkül a magyar gazdaság teljesítőképessége erősen
kétségesen lenne olyan, ami a stadionépítési lázat komoly éhínség nélkül megvalósíthatóvá
tenné. De ha igen, akkor is tény, hogy elég sok pénzt markol fel az ország, és
a korruptokrácia. A migránsozás meg megy ugyan ezerrel, de a hírekben nem
igazán hangsúlyozzák a kormányközeli pénzt hozó letelepedési kötvény-biznisz
hatását. Ami alapján az a „gonosz migráns”,
akinek nincs elég pénze. Aki megfizeti, az megbecsült vállalkozó. Orbán
szerint. Aki a többségelnyomása ellen legutóbb olyan választási törvénnyel
védte mega saját kisebbségi kormányzását,
ami lehetővé tette, hogy a választásra jogosultak kevesebb mint fele
juttathassa erős parlamenti többséghez. Emlékeztetve arra, mint amikor egy párt
kongresszusának többsége úgy kiáltotta ki magát többséginek, hogy a valós
többséget kirekesztette. De ezen a hasonlóságon tényleg kár lenne csodálkozni.
Orbán a bolsevik rendszerben szocializálódott, azt ismeri. Már korábban sem a
rendszerrel, csak a vezető személyével volt gondja. Ahogy a többi ma bő nyállal
komcsizó között is többen lehetnek, akik nem panaszkodhatnak az egykori
MSZMP-hez fűződő kapcsolatok hiányáról.
Ahogy arról sem, hogy nem olvasták volna a
történelemkönyvet. Valószínűleg a történelmi ismeretek tárháza az, ami a „nemzeti konzultációk” sorát eredményezhette.
Hatalmi pozícióból megtartva. Vásárhelyi Máriát idézve ugyanis: „Néhány
héttel Hitler hatalomra jutása után új törvényt fogadtak el a népszavazásról
Németországban, amely gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy a nép a társadalom
életében legfontosabb kérdésekről népszavazást kezdeményezzen. Ehelyett
bevezették a népi konzultáció
intézményét, amelynek értelmében a kormány saját kezdeményezésére
konzultálhatott a néppel bizonyos kérdésekben”.
Amikor Szájer kiemeli a nemzeti konzultációkat, mint a
Fidesz demokráciaképének jellemzőjét, akkor tehát nem tesz mást, mint azt, hogy
külön hangsúlyt helyez a figyelmeztetésre: a Fidesz alapvetően fél a
demokráciától, és olyan példaképek nyomdokain halad, mint a bolsevik Szovjetunió
és a hitleri Németország. Mely őszinteséghez nyugodtan gratulálhatunk.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése