 |
| Fotó: Halász Júlia |
A legutóbbi hír az volt a
Jobbikkal kapcsolatban, hogy összeült a válságstáb.
Annak kapcsán, hogy az ÁSZ vizsgálódott, majd büntetett. Ezzel, az elsõ
reakciók alapján, a választási indulást is veszélyeztetve. A válságülés tehát
mindenképpen indokolt. Néhány, jobbára külső reakció már nem annyira. Ilyen
például az, amikor néhányan szinte örömhírként kezelték. A netes fórumokon
olykor azok is, akik általában demokrataként definiálnák magukat.
Ez talán meg is érthető. Egy
kicsit. Az ugyanis kétségtelen, hogy a magukat általában demokratikusnak
bejelentõ ellenzéki szervezetek számára Jobbik kétségtelenül erõs kihívó. De ez
nem újdonság. Tulajdonképpen már 2013-ban
sem volt újdonság, hogy a Jobbik felkarolta a hétköznapi kérdéseket.
Amelyekre aztán megadta a maga, nem egy esetben ott és akkor jónak látszó
válaszait. Amelyeket legfeljebb az amnézia, a jobbikos, vagy a párthoz közeli
politikusok, közszereplõk egyéb mondatainak figyelmen kívül hagyása fényezhetett
át. Ugyanakkor a hatalom részérõl sem újdonság a hatóságilag megtámogatott
ellenfél-ritkítás. Így, még emlékezhetünk arra, amikor az önkormányzati
választások elõtt vált élénkebbé a nyomozói érdeklõdés az akkori polgármester
felé. Nem is annyira az indokoltságot, mint az idõzítést idézve fel. Ahogy az
ÁSZ jelenlegi érdeklõdésében is érdekesebb lehet az idõzítés, mint a
megalapozottság. az utóbbin ugyanis akár hónapokig, évekig elrugózhatnak.
Miközben a választások, a kampány már rég a múltba enyészik.
Ebből a szempontból sem igazán
érthetõ azok öröme, akik most tapsolnak a Jobbik szívatásának. Ezzel valójában
a koncepciós, a politikailag motivált eljárásoknak adnak közhangulati zöld
utat. Amely úton most lehet, hogy a Jobbik felé indult meg a gépezet. De bármikor
irányt válthat. A pillanatnyi erõviszonyoknak megfelelõen. Altatva az egyik,
illetve előtérbe címlaposítva a másik ügyet, pártot, közszereplőt.
A helyzet kapcsán valójában
inkább sajnálkozni kellene. Nem is okvetlenül a Jobbikon. A közállapotokon,
amelyek a koncepciós perképzés gyanúját is felvethetik. Azon az ellenzéken is,
amelynek hívei nem egy, a pártjuktól érkező programtól, hanem a koncepciógyanús
eljárástól várják az ellenfél „lenyomását”. Nem feledve, hogy annak idején a
deportálások is az ellenzék táborba költöztetésével indultak. Ahogy a
koncepciós perek sem igazán válogattak az ellenfelek között.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése