Balog az oktatás hazaffyasságáról

A mai nap a jelek szerint az oktatáspolitikai sündisznóság jegyében zajlik. Kezdetként, illetve napzártaként biztosan. Reggel, még félálmomban, a tényalapú tanítást szólta le valaki azzal, hogy a kompetencialapú oktatásnál nincs jobb. Este meg, kicsit megkésve Balog Zoltán miniszter fellépéséről olvastam a híreket. Azért is kár volt talán.

Sorban haladva: nézzük azt a fránya kompetencia-alapú izét. Jópofa varázsszó. Főleg akkor, ha nem gondolja végig valaki azt, amit mond. Akkor megkaphatja a czunyiné-díjat is. Aki, mint tudjuk, még büszke is arra, hogy semmit nem tud a természettudományokból. de azért irányítja. Ahogy kiváló elődje, és talán példaképe, Hoffman Rózsa is. Ő nem volt büszke, hogy buta. S az is lehet, hogy szimplán eljátszotta csak ezt a nagy kormányzati szimulátorban. Amelyik azt szimulálja, hogy Orbán Viktoron kívül bárki, bármiről mondhat a kormányfőtől független véleményt. Tehát talán lehet, hogy Czunyiné titokban a kémia nagyszerű ismerője. Csak hát nincs neki megengedve a kibontakozás. Hagyjuk is tehát magára, és nézzük a kompetencia-fetisizmust. Amit már akkor sem értettem, amikor a tanárképzés során esett tőle hasra az akkor éppen felkent papsága. Volt is pár vitám ezügyben. Értelmes, jó viták. Korántsem olyanok, mint amikor egy rádióadó morogja reggel, hogy kompetenciaország mennyország.

Persze! Tudom én, hogy a készségeket nem szabad elhanyagolni, meg fejleszteni kell. Ciceróról sem tudnánk, hogy létezett, ha nem fejlesztette volna a beszédkészségét. Tehát ez a fejlesztés kell. Azonban kíváncsi lennék arra, amint a gravitációval, aerodinamikával, és hasonlókkal kapcsolatos ténytudások nélkül próbálna valaki, pusztán képességfejlesztés alapján állva repülni. A talajfogásig biztos menne a dolog. Ha túléli, akkor a gipszpakolás alatt legalább elmeditálhat a Föld és a felette elinduló testek viszonyán. Tehát nyilván van, amikor a kompetenciafejlesztés, és lesz, amikor a tények, mondhatni a nyers adatok világa felé célszerű nyitni. Nem az egyszeri szója-programok mintájára, amikor a hegyi réteken is szóját kellett vetni a Párt szavára, hanem csak úgy. Az ésszerűség határait figyelembe venni. Mert biztos nagyon jó az internethasználati kompetencia. De a tízedik emeletről lefele repülve késő lehet ráguglizni az aerodinamikára. S természetesen a túlsó part sem zöldebb. Aki a diákokból kétlábú lexikonokat akar nevelni, az kerülje el messze az iskolai pulpitust.

Egy kompetenciát azonban mindenképpen hajlandó vagyok fétisként kezelni. Illetve kettőt, de egymáshoz lőcsölve. Az egyik a tanulás készsége, a másik pedig a tudásszerző kíváncsiságé. A diákokat meg kell tanítani tanulni. Valamint hagyni kell, merni kell őket kíváncsinak lenni. Hogy szeressenek tudni. Sok mindenről sokfélét. Még akkor is, ha tanárok rémálma a tudni szerető, és tanulni képes diák. Fétiscentrumuktól, szellemi g-pontjuktól teljesen függetlenül. Legalább annyira, ahogy az uralkodók rémálma a tőlük független egzisztencia és gondolkodás. Amivel nem lehet visszaélni, illetve amit nagyon nehéz becsapni. Esetleg lehetetlen is.

Idáig jutva aztán könnyű a monocentrikus orbánnyomatékkal hajtott kormányra asszociálni. Amelynek tagjai közül, ha már oktatás, tényleg figyelmezzünk Balog Zoltánra. Még akkor is, ha nem kirívó kormánytag. A szürkeségből sem emelkedik ki, és inkompetensnek is pont olyan tehetségtelen, mint sok más tagja kormányzatnak. Csak, ugyebár, az oktatásért is ő felel. Akkor is, amikor azzal haknizik a Pesterzsébeti Polgári Estéken, az MTI szerint, hogy „versenyképes tudást és hazafiasságot kell adni a felnövekvő nemzedékeknek”. Tudom-tudom! Ezt egy bullshit-generátor is mondhatta volna. S majdnem telitalálat. De nem! Ezt, mint írtam, az MTI szerint a miniszter mondta. Akinek nyilván csak halvány gőze van a versenyképes tudásról. Hazafiság-ügyben nem tudom, hogy áll. De azért gyanítom: a jövő generációja alól szétverni az oktatást nem éppen hazafias tett. Amellett a nem kevésbé lényeges egészségügy állapota sem azt mutatja, hogy a miniszter a szólamokon kívül sokat érdeklődik a haza fiai és leányai iránt.

Azért persze ez is relatív. Mármint a szólamiság. Mert a beszédírói szólamgenerátor a következő fordulóval azt adatta elő Balog Zoltánnal, hogy: „aki az egész világon mindenütt otthon van, a sehova nem tartozik”. Azért ezt, a minden embert megváltó Jézus lelkészének talán jobban meg kellene magyaráznia. Mármint akkor, ha nem a hasonló rizsára előszelektált hallgatóság előtt adná elő. Mert az, aki az egész világon otthon van, az egy helyre biztosan tartozik. A Földre. Arra a bolygóra, amit most éppen az önmagát értelmes állatnak hirdető Homo sapiens igyekszik tönkre tenni. Gaia pillanatnyi hangulatától most eltekintve, ahhoz, hogy valaki a világot tekintse otthonának, ahhoz el kell fogadnia: egy emberi faj globális közösségének a tagja.

Márpedig pont ez az a szemlélet, amelyik elvezet oda, hogy egy absztrakt horda az egész emberiség. Mely szemlélet viszont elejét veheti a rasszizmusnak, az idegengyűlöletnek, a másikban csak az ellenséget látó, a tőle különbözőt állatnak tekintő ideológiáknak. Na mármost, kedves miniszterem! Aki az egész világon otthon van, az csak egy valahova nem tartozik. Az olyan ideológiák tapsoncai közé, amelynek jegyében le lehet állatozni még a honfitársat is, amelyik permanens szabadságharcot folytat lassan már önmaga ellen is, és legfeljebb gyűlöletkeltésben teljesít remekül. Mint Orbánia is. Miközben az emberi erőforrások százezrével hagyták el az országot.

Andrew_s