G. Fodor a jó izlés és a kopaszok ellen

Oly öröm fogni... a mikrofont
Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd

A bulvártörténetek azok, amelyek között korántsem bírok naprakész olvasottsággal. Másban sem biztos, de ebben kiugróan. De azt követően, ma a háttérrádióból még mindig visszaköszönt Tóbiás József családi esete a 888.hu-val, csak-csak megpróbálom kordába szedni az ezzel kapcsolatos véleményem. Tudva azt is, hogy alapvetően egy kommunikációs csalinak tűnik az egész „ügy”.

Mert azért érdemes azt is látni: igencsak jókor verte ki a biztosítékot G. Fodor portálja a biztosítékot. Egy üggyel, amit G. Fodor lezártnak tekint. De amely ügy beszélni, valamint csócsálni valót biztosítva akkor, amikor különben a szükségállapot-törvény, a statisztikákkal kozmetikázva sem bíztató foglalkoztatottság, az összeomló ellátási rendszerek, kivándorlási arányok okozta gazdasági csődközelség, a gárdákat esetleg legalizáló jobbikos hadsereg-javaslatok, és más ügyek igencsak igényelték a figyelem megosztását. Ha elterelni nem igazán sikerült. Az is világos, hogy az MSZP elnökének erőit akkor is megosztaná a kialakult botrány, ha morális nyertesként jön ki az egészből. Ahogy morálisan eljátszhatják néhányan a „jó fideszes” szerepét is, amikor elhatárolódnak a botrány alap-történetétől, és annak kirobbantójától. Mindezek hatására pár kérdés kapcsán erős kétségeim vannak.

Aziránt például egészen biztosan, hogy ez a 888 részéről egy önálló, Orbán környezetének legalább hallgatólagos támogatását sem bíró, akció lett volna. Egy despotikus, hűbérrendszert építő, és személyi kultuszra épült rendszer esetében ezt feltételezni alighanem balgaság lenne. Ha pedig elfogadjuk, hogy nem önálló akció volt, akkor szinte biztosan történt valamiféle kommunikációs, illetve politikai becslés is az üggyel kapcsolatban. Amibe szinte biztosan belekerült az, hogy ilyen helyzetben nagyon nehéz nem túlreagálni a kérdést. Márpedig a túlreagáló, ideges ellenfél hibázik. Nem véletlen, hogy hasonló, nem is okvetlen gusztusosabb gesztusokkal gyakran éltek annakidején a ringbe szálló nagyágyúk. Talán most is élnek ilyen eszközökkel, de mostanában nem néztem ilyen meccseket. Alkalmasint ez is inkább a miniszterelnök köreire utal ötletgyárosként. Orbán esetében ismert a stadionszocializációja. Éppen úgy, mint az alapvető pitiánerség. Márpedig egy ellenzéki párt elnökét a magánéletén, a családján keresztül támadni, és azon mód, ahogy ez megtörtént alapvetően pitiáner. No meg bunkó. Illetve mélyen etikátlan. De a sajtóetika sosem tartozott Orbánia érzékenyen betartandó területei közé. Már a diáktüntetések kapcsán sem.

Az tehát, hogy Tóbiás az egész családja nevében pereskedni szándékozik, aligha karcol meg valakit is „osztjónapotország” katonái esetében. Különösen, mert a feljelentések hatása erősen vitatható lesz. Alighanem erősen függve a feljelentések tartalmától. Mert az is könnyen előfordulhat, hogy kellő túlreagálás esetén nem is lesz hatásuk. Az alaptörténet ugyanis, mint tudjuk, az, hogy a 888.hu-ra kikerültek a pártelnök feleségének, Rába Tímeának azok a képei, amelyek igen lengén ábrázolják. Alkalmasint a képeket aligha a fiók mélye rejtegette, és valószínűleg publicitásra szánták eredetileg is. Ebben az esetben akkor is legfeljebb a másod, vagy sokadközlés joga kapcsán perelhetne az eredetiket készítő, ha a három-mellű nőt ábrázolnák. Miközben Rába Tímeának aligha van mit szégyellni a képeken. Baromi jól néz ki rajtuk, és aligha felelős azért, hogy a képek láttán kinek milyen gondolatai támadnak. G. Fodor-nak, ha feltételezzük, hogy az aláírás nélküli szöveg az övé, például falusi rötyin végzett önkényeztetése. Ez sokkal inkább az írás szerzőjét, mint Tóbiás József feleségét minősíti. Ahogy az irigység sem lehet per tárgya. Mert nyilván sokakban inkább a férje iránti irigységet generál a manapság is „jelenség” Rába Tímea. Az MSZP elnöke ebből a szempontból akár büszke is lehetne.

Az persze egy egészen más kérdéskör, ami az inkriminált, és mára a netről levett közlés egyéb elemeire vonatkozik. A pártelnök leányát belerángatni a cikkbe kifejezetten szemét húzás. Különösen azt követően, hogy az anyját, és vele minden nőt, előzőleg maszturbációs segédeszköznek minősítették. Amely lehet, hogy teljesen konform a Kövér-Ákos szemlélettel, de arról a szemléletről meg senki sem mondta, hogy kultúremberhez méltó. Az ugyanis valószínű, hogy a képek a szépségkirálynő tudtával készültek, és az is, hogy a férje tudott róluk, de a gyermeknek ehhez igencsak semmi köze. Ahogy ahhoz sem, hogy melyik szülőtől mit örökölt. Amely utóbbival kapcsolatban érdekes megállapítás az, amely szerint jó, hogy nem a papa kopasz fejét örökölte. Amely kiszólás akár jópofinak is lehetett eredetileg szánva. De nem az. Mert úgy állítja be, mintha a kopaszság valami elviselhetetlenül degradáló hátrány lenne. Amiért joggal tiltakozhatna mindenki, de különösen azok a nők, akiknek bármely okból hiányzik a haja.

Miközben persze tudjuk: G Fodor-t olvasni a kormánypárt részéről lehet felüdülés, és az irigységtől csorgó nyálú kocsmaszavazóiknak akár kielégítő is. De a többieknek, ha már kopaszság, és nő, inkább Sinéad O’Connor számainak meghallgatását javaslom.

Andrew_s